55-65 év körüli szülők! Támogatjátok anyagilag a felnőtt/ ill. felnőtté váló gyermekeiteket? Hogyan látjátok - szükségük van a mai fiataloknak anyagi "ugródeszkára", vagy inkább vért izzadva küzdjenek meg minden szegért?

Az ilyen önző szülőket legszívesebben megadóztatnám.

Az enyémek teljesen az 1. kategória, lakást kaptam 20 évesen a fenekem alá, apu a saját autóját felajánlotta, amikor kocsit akartunk venni, de azt már nem volt képünk elfogadni. Erre adott bele vagy 2 havi fizetésnek megfelelő összeget, sőt: elment apósomhoz, aki totál a 2. nézetet vallja, és felszólította, hogy adjon ő is ugyanennyit! Apósom persze tette a szépet, hogy ez csak természetes, utána meg jól leszidta a férjemet, hogy volt képes aput ilyenre megkérni (párom nem is tudott az akcióról).

Egyszer megkérdeztem még kislányként aput, hogy fogom azt a sok jót meghálálni, amit őtőlük kapok. Úgy, hogy majd ezt teszed te is a gyerekeiddel - ez volt a válasz.

Úgyhogy most ezerrel dolgozunk azon, hogy mi is ezt tehessük a 4 gyerekünkkel, bár a mi szüleink már nem élnek.

Az utolsóval értek egyet:

Nem jár minden magától.Mindenért meg kell dolgozni,mindenkinek.Ez a normális.

A kérdezőnek:egyetértek a barátnőd apjával,ha eddig nem tudta összehozni a boltravalót,nem adnék neki pénzt.

31 évesen már egyenesbe kellett volna érnie,nem ellavirozni évekig,hogy majd a barátommal,majd a szüleimmel eléldegélek valahogy.

Ha tizenvalahány évvel ezelött odaáll,hogy apu én saját boltot akarok,gyüjtöm rá a pénzt,dolgozok keményen(ha minimálbért kapott,miért nem vállalt mellé másodállást?),biztos az apja is máshogy áll hozzá.

Azonkívűl egy okj-s üzletvezetőivel öngyilkosság saját üzletet nyitni,kivéve,ha 20 nm-nél nem nagyobb...

Nos Úgy néz ki,hogy Kati néni az én anyósom.Amikor megözvegyült lemondott a hárészéről a két gyereke javára,így a sógornőm kivásárolta a férjem tulajdonát.Most a sógornőmmel és családjával él,a haszonélvezete megmaradt.Én és a férjem pedig készpénzért!! tudtunk vásárolni 5 éve lakást.Hetente 3-4x feljön,hoz csirkét,diót törve,darálva,tojást,zöldséget,és a gyerekek sem maradnak ajándék nélkül.Drága jó asszony.

A szüleim sosem támogattak,nem is tudtak volna,de amíg otthon laktam fizetnem kellet a költségekbe.Ez még így rendben is volna,hiszen nevelési célzattal nagyon hasznos volt,hiszen sosem várok arra,hogy más intézze el helyettem a dolgaimat.Nem veszek fel hitelt-hitel hátára,mert megtanultam,hogy csak magamra számíthatok ha baj van.

De ami érdekes,anyukám kertjében ugyan úgy terem minden,mégsem kérdezi meg,hogy kell-e egy zacskó paradicsom?Sőt a gyerekeknek sem vásárolgat.Nem is kell,de az,hogy nem tud otthon tartani egy-két 30 ft-s csokit egy olyan nagymama akinek 7 unokája van???

Mikulás csomagot már évek óta nem vett,persze-persze,mert drága.De azért dobálhatna 200-asokat egy perselybe ő is mint anyósom,hogy az unokáknak összegyűjtve ajándékot tudjon venni.És azért anyukám sem halna éhen ha mikulásra venne 1-1 csomag mandarint.Akciósan csak 250 ft.

Az 56 éves hozzászólónak minden tiszteletem. Én vagyok a fiatal 4 gyerekes anyuka,. akinek mindent a feneke alá raktak. A szüleim pont olyanok voltak, mint Ön. Sajnos már nem élnek.

Apukám mindig azt mondogatta, hogy mi majd segítjük, ha szüksége lesz rá. De ez a szükség haláláig nem jött el. Ha szól egy szót is, azonnal készséggel ugrottunk volna hogy a szolgálatára legyünk.

Egy ilyen gondoskodó, szerető, önfeláldozó szülőnek, mint Ön, nyilván nehezére esik a gyerekeknek szólni. Nekik meg meg sem fordul a fejükben, hogy változhatott az otthoni anyagi helyzet, ha nincs semmi látható jele a dolognak.

Biztatom, szóljon a gyerekeknek, hogy mi az új helyzet. Nyugodtan, szerényen, tárgyilagosan és határozottan. Biztos hogy azonnal változtatnak a hozzáálláson, sőt szégyellni fogják magukat, hogy ezt eddig ők nem vették észre.

Kívánom, hogy sok örömük legyen a családban még sokáig, erőben és egészségben.