55-65 év körüli szülők! Támogatjátok anyagilag a felnőtt/ ill. felnőtté váló gyermekeiteket? Hogyan látjátok - szükségük van a mai fiataloknak anyagi "ugródeszkára", vagy inkább vért izzadva küzdjenek meg minden szegért?
Egy mai fiatal ugyanolyan esélyekkel vág neki az életnek, mint annak idején (a hetvenes években) Ti? Vagy nehezebb nekik? Könnyebb nekik?
Te milyen típusú szülő vagy?
Egyik véglet:
Volt szomszédomék, Kati néniék egy átlagos „középosztálybeli” (?) család. Nyugdíjhoz közel, meglehetősen szerény alkalmazotti bérből és fizetésből élnek, mindketten (ő és a férje) fizikai munkát végeznek. Kati néni másodállásban is dolgozik. Az a fajta, aki egész életében szó szerint húzta az igát, hajnalban kelt, éjszaka feküdt.
Amikor felnőttek a gyerekek (kb. 20 évesek lettek), Kati néniék eladták a kertvárosi palatetős kockaházukat, és egy Isten háta mögötti faluba költöztek egy pici parasztházba. Mindezt azért, hogy a különbözetből lakáshoz segíthessék a két gyereket. Mondván, hogy a gyerekeknek szükségük van egy kis induló tőkére, és a pénz is csak oda megy, ahol már van. (Magyarán borzasztó nehéz 0-ról indulni)
Kati néniék gyönyörűen gondozzák a kertet, állatokat tartanak, és állandóan, napi szinten telepakolják a gyerekek a hűtőszekrényét – lekvárból, zöldségből, csirkéből nincs hiány.
Másik véglet:
Ezzel szemben van egy 31 éves barátnőm, érettségizett, megvan a boltvezetőije, kicsit angolul is beszél. 1 éve volt egy komoly szakítása, és az albérletből (mivel egyedül nem tudta fönntartani), visszaköltözött a szüleihez. Tele lett a hócipője azzal, hogy már 10 éve szinte minimálbérért gürizik (ezen felül valamennyicskét kézbe is kapott), és hogy megint az apjáékkal lakik, akik nap mint nap a fejéhez vágják, hogy az „ő kenyerüket eszi”, és hogy egy rakás szerencsétlenség. A barátnőm rendesen kiveszi a részét az otthoni háztartásból, főz, mos, takarít, szóval egyáltalán nincs kinyalva a sejhaja!
Úgy határozott, hogy vállalkozásba kezd: nyitott egy kis boltot. Aki próbálta ezt, az tudja, hogy mennyire-de mennyire nehéz az elején! Fel kellett vennie egy rakás (2 millió) banki kölcsönt. Az apja nem adott neki kölcsön, mondván, hogy kamat nélkül ő SENKINEK sem ad, viszont hogy nézne ki az, ha a lányától kamatot kérne. (Megjegyzem: Az apjának szakmunkás végzettsége van, de amúgy vállalkozó, 400 m2-es a házuk + nyaralójuk is van, nem is akármilyen! Az anyja „háztartásbeli”, 20 éve nem dolgozik. Nem milliárdosok, de nagyon szépen élnek.)
A barátnőm szülei tudnának segíteni, de elvi kérdést csinálnak a dologból: egy fillérrel sem támogatják a gyerekeket (három felnőtt leány van), mondván, ők is vért izzadva küzdöttek meg azért, hogy idáig jussanak, és ők is a 0-ról indultak. Meg hát előbb-utóbb úgyis mindent megörökölnek a gyerekek… (Kb. 30 év múlva? :-)
LESZÖGEZEM: NEM ÍTÉLKEZNI SZERETNÉK, PUSZTÁN KÖZVÉLEMÉNYT KUTATOK! TE MELYIK TÁBORHOZ TARTOZOL? :-)
válasza:A boltvezetői mióta ér valamit is?
Nekem is megvan sőt méga vendéglátói is, éd a vagyonőr is, meg az élelmiszergyártó technikusi is..
Egyik se keres 100 ezernél többet de aki nem huyle matekból az belátja hogy ennyiből az életbe nem él meg de méga triplájából is épphogy csak előre juthat hosszú évek alatt...
AKi semmit se tesz le az asztalra ne csodálkkozzon!!
Van nem egy nem két gazdasági végzettségú diplomás ismerős, akik egy millió felett keresnek per hónap, és ezt rendesen papíron leadózva let bzve igazólhatóan!!!!
Plusz a seggüök alát tolja a cég 2 évente az új kocsit, kapnak ingyen uzemanyagkártyát, céges telefont, akár még szolgálati lakást is...
És annyi kafeteriát amennyi a barátnőd havi fizetése...
02.50,
igazad van, értem mit mondasz, persze, de a barátnőm iskolai végzettsége most nem tartozik szorosan ehhez a témához. Kivesézhetnénk azt is, miért nem végzett 2egyetemet, ó, ez is hosszú történet, de most nem olyan lényeges hogy miért ennyit keres. Az egy másik topik téma lehetne.
A keresetét most fogadjuk el ténynek. Épp most küzködik azzal az új vállalkozásával. Viszont: annyit azért zárójelben megjegyeznék, hogy diplomásokból (közgazdászokból is) Dunát lehet rekeszteni manapság, és akiket Te felhoztál példának csak egy kisebb részük. Rengeteg az olyan diplomás, aki ló..szt se tud kezdeni a papírjával, és épp hogy csak vegetál, viszont rengeteg a suli nélküli "jég hátán is megélő" típus, aki milliókat tud összeszedni.
Sajnos nem mindenki születik "zseninek", képzeld el, mi lenne, ha mindenkiből szuper közgazdász és jogász lehetne -az ismerőseid valszeg szintén csak minimálbért keresnének havonta, mert olyan túlkínálat lenne belőlük.
De attól még, hogy valaki nem "értelmiségi", és esetleg tegyük fel takarít, vagy szalag mellett dolgozik valahol 3 műszakban,szerintem nem feltétlenül kéne éhenhalnia, hiszen ő is épp olyan értékes munkát végez, mint pl. egy jogász. (Mondjuk épp a jogász csúcs iPhone-ját rakja össze valamelyik gyárban.) Érted miről beszélek, ugye? Egy nagy hangyaboly vagyunk, mindenkinek megvan a feladata. És félre ne érts, nem mondom, hogy egy gyári targoncás is keressen annyit, mint egy 3diplomás közgazdász! VISZONT: a szülő is tehet róla (közvetlenül egy nevelési kudarc által, vagy csak közvetve a gének által) ha szerencsétlenkére sikeredett a gyereke, és szerintem... hát, nem is tudom. Épp azért indítottam ezt a topikot, mert nem tudom eldönteni, mi lenne helyes.
válasza: válasza:Én 30 vagyok, de engem is támogatnak. Nem várom el tőlük, de sajnos muszáj elfogadnom, mert nem élnénk meg. Én egyedül lakok a gyerekemmel. Egy hitelem van amit muszáj fizetnem. A támogatásuk abból áll, hogy vásárolnak apróságokat, és a nagyobb kiadásokban segítenek. Nagyon hálás vagyok nekik.
A párom (távkacsolat) anyja olyan szinten nem támogatja a fiát, hogy egy kifli árát elkéri tőle.
válasza:25 éves vagyok és a szüleimnél lakom,anyagilag úgy tudnak támogatni,hogy nem kell beadni a közös kasszába.Anyummnak ez nem volt kérdés,apum már más felfogású.Őt is 18 évesen kidobták és azon az elven van,hogy nem kell a gyerek fenekét kinyalni.Anyukám mindenbe segít.Látja,hogy nem herdálom el a fizetésem és apumnak is mondogatja,hogy nem kellene így hozzáállni a dolgokhoz,mert amit ad azt kapja vissza,ha most nem segít,akkor ne várja el,ha lerobban,hogy gondozzuk (tesómmal) őt.Ő se ápolta a szüleit és a temetőbe a síron is méteres gaz van.:(Ha összeveszek vele mindig albérletbe küld,hogy ne legyek kolonc a nyakán.Elég régimódi felfogású.Mindig azzzal jön,hogy régen a gyerekek ettek utóljára,ha maradt.(Kb 100éve)
Annyira nem állunk rosszul,hogy megterhelő legyen eltartani engem. 1 tányér főtt étel és a minimális áram,víz fogyasztás miatt nem kell nyomorogniuk.Cserébe elvégzem a házimunkát,mert mind a ketten rokkant nyugdíjasok.szerintem is kötelesége a szűlőnek támogatni a gyerekét erejének megfelelően.
válasza:A szüleim és nagynénémék is tisztességgel felneveltek két gyereket, nem mondom, h gazdagok vagyunk, de anyukám nagyon spórolós és soha nem szenvedtünk hiányt semmiben. A nagyszüleim 70-en felüliek. Mégis minden karácsonykor elég nagy összeget adnak a lányaiknak + kisebbet a 4 unokának. És nem azért mert anélkül éhenhalnának, hanem azért, mert mint mondják, amíg tudnak adni, adnak ("mi mire költenénk?"), ha nem tudnak adni, majd nem adnak. Szóval én egyértelműen az első véglethez húzok (bár a költözést kicsit túlzásnak érzem). Így nevelkedtem, ez a természetes, hogy addig segítem majd a gyerekem, amíg élek. Ha nem is pénzzel, de vmilyen módon. És ő majd a saját gyerekeit segíti, így lesz meg az egyensúly.
Az én szüleim is vettek egy lakást, hogy öcsémmel ne albérletben lakjunk. Az ő nevükön van, mi fogjuk majd (remélem jóóóóóóóóó sokára) örökölni. Mindent megtesznek értünk és mi is mindent megteszünk értük. Soha nem tudnám nézni, hogy a gyerekem szenved, miközben egy mozdulatomba kerülne segíteni. Tetszik az egyik példa, amikor a lakást megkapta a lány, de neki kellett berendeznie. Szerintem ez az arany középút.
válasza:Erre a pénz dologra jól rá lehet szokni (aki kapja). Aztán ha megvonják az rosszabb mintha sosem adtak volna.
Olyankor az elkényeztetett akár 35éves gyermek is úgy képes hisztériázni, mint egy óvodás. És ha mindig kap pénzt, akkor lehet úgy ellustul, hogy dolgozni sem akar majd soha.
Ezt inkább úgy csinálnám, hogy csak akkor adnék ha látnám hogy nagy szüksége van rá, hogy érezze a bajban számíthat rám. Az iskoláit finanszíroznám (ne a pénz hiánya miatt maradjon hülye).
Havi fix összeget viszont biztos hogy nem adnék neki.
Lakáshitelt sem és az albérletét sem fizetném.
Max vennék neki egy 30nm-es kis lakást, amit ha nem használ mert elköltözik barátjához, bnőjéhez, akkor kiadnánk.
Ha meg csak megszokásból kunyerálna, azt mondanám,
nem adok, vagy azt hogy adok kölcsön, de vissza kell adnod, később pedig el is várnám hogy visszaadja.
Szerintem ez így korrekt, most így látom.
Aztán majd ha tényleg arra kerül a sor,
akkor lehet hogy másképp fogom csinálni.
válasza: válasza:"Egy mai fiatal ugyanolyan esélyekkel vág neki az életnek, mint annak idején (a hetvenes években)"
HÁHÁHÁHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hát ez annyira jó poén, hogy szinte már rossz!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!