Kérdésem elsősorban elvált szülőkhöz szól! Ti hogy léptetek túl? Hogyan törődtetek bele abba, hogy csak heti 1-2 alkalommal láthatjátok a gyermekeiteket?

Én a lányok szemszögét ismerem csak, meg valamennyire a tiédet is. 13 voltam mikor elköltöztünk, nem tudom nálatok mi volt az ok, de nálunk az alkohol (apukám részéről). Ketten vagyunk lányok, de a húgom szinte egyáltalán nem tartja apukámmal a kapcsolatot, csak akkor, ha szeretne valamit. Én már az elején is mindig rászóltam, hogy viselkedjen velem úgy, ahogy eddig, mert amikor ott voltam nála, akkor sokkal több dolgot vett nekem, meg mindent megcsinált, más volt mint régen. Aztán mostanában velem is szokott veszekedni (alkohol), de én például nagyon megszenvedtem ezt az egészet. Azt is meg merem kockáztatni, hogy most emiatt vagyok ilyen amilyen (bizalmatlan, ritkán beszélek a problémáimról, maximalista stb).

A lényeg, hogy tudom hogy apukám is nagyon megszenvedte ezt az egészet, a legfontosabb szerintem, hogy soha ne szidd a lányok előtt az anyukájukat, mert az nagyon kellemetlen tud lenni. Tarts mértéket, úgy mint eddig, ha valamire nincs pénzed, hát nincs pénzed, ne versenyezz az anyjukkal. Nem tudom mennyi idősek a lányok, de nálunk pl megoldás volt az is, hogy vett magunknak kártyát, amin x ideig ingyen beszélgettünk, ha befizetett valamennyi pénzt, gondolom most is vannak ilyenek. És minden este beszéltük fél-egy órát.

Most nézem, nagyon összeszedetlen lett, neharagudj, ezek jutottak most így eszembe hirtelen. Gondolom sok segítség nem volt, de azért remélem hogy gyakran tudtok majd találkozni a lányokkal :)

16L

34 éves nő vagyok. Eleinte nehezebb lesz, de nem szabad,hogy ez határozza meg a további életedet. Ha szükséges, elmehetsz pszichoterápiára. Beszélgess egy olyan férfival(orvos),aki már nem egy ilyet látott. később jobb lesz, csak ne hagyd el magad! A korkülönbség alapvetően nem jelenthet problémát. Max. az, hogy a lány mennyire gondolja komolyan ezt veled, és hogy felvállalja-e ezeket a dologokat. Gondolok itt például arra, hogy esetleg felmerülhetnek a későbbiekben problémák a gyerekek anyukájával. Ezt sajnos nem lehet előre tudni. Sok pasi esküszik, hogy az ő párja nem ilyen, nem olyan és baromira leesik az álluk, amikor kiderül, hogy a gyereket használják fel az exek egy kis szívatásra vagy nagyobbra. De előtted még az élet! Élj! Próbáld meg megtalálni a társad! Egy jó társ sokban segíthet! Akkor is,ha egyedül érzed magad. Egy idő után ( persze, ha nem megy, ki kell valahogy harcolni), hogy igenis a te gyerekeid is, és neked is jogod van hozzájuk.

A környezetemben több olyan második házasság van, ahol a korkülönbség több, mint 10 év. Remekül működik. Nem az életkor, az érettség számít. Ezt viszont neked kell tudnod, vagy majd tapasztalnod, ki alkalmas arra, hogy a társad legyen. Ha szereted a gyerekeidet, tegyél meg mindent, hogy amikor veled vannak, jól érezzék magukat (nem anyagiakra gondolok). Ragaszkodni fognak hozzád is, az anyukájukhoz is. Itt is boldogok lesznek, ott is. Ha szeretnek téged elfogadják majd az új barátnőt,de ehhez te is kellesz. Ahhoz, hogy ők milyen képet kapnak, hogy történik az ismerkedés stb. Akkor mutasd be nekik sztem a barátnődet,ha már valamennyire megismertétek egymást. Pár hónap, fél év nem lehet azért ezt pontosan megmondani. Addig legyél a gyerekekkel, utána meg vele. Kiderül, tényleg ő az,akivel lenni szeretnél, akivel összepasszoltok, utána mehet az ismerkedés a gyerekekkel játékosan.

Szia, csak most lattam a kerdesedet, remelem azota jobban erzed magad.

Igazabol a masodik, korkulonbsegre vonatkozo kerdesedre valaszolnek. A parom es koztem ket honap hijan 12 ev korkulonbseg van (en 25 eves no vagyok) es negy es fel eve egyutt vagyunk. Ugy, hogy o mas nemzetisegu, es eleinte havonta egy, majd ket hetveget toltottunk egyutt. Nem mondom, hogy konnyu volt, vagy hogy soha nem ereztem a korkulonbseget koztunk, eltero elettapasztalat, karrier, gondolkodasmod, nemzetisegbol adodoan mas szokasok. Eleinte nem ertettem, mit akar tolem, o meg nem ertette, hogy en it nem ertettem, neki annyira termeszetesek voltak az elvarasai. Azota en nagyon sokat valtoztam, elonyomre. Elotte is eleg komoly lany voltam, de a kapcsolatok teren nagyon sokat tanultam tole, bar neki en vagyok az elso komoly kapcsolata. Azota sokkal megertobb, megfontoltabb vagyok, jobban at tudom elni a masok gondjait, igy konnyebben tudok tanacsot is adni. O viszont lazabb, gondoskodobb lett, igy mindketten adtunk vmit a masiknak, tanultunk vmit, fejlodtunk.

En azt tanacsolnam, hogy probaljatok meg, sok kompromisszumot kell majd kotni, de ha mindketten akarjatok, nem lehetetlen.

Sok erot es kitartast kivanok az uj kapcsolathoz, valamint minel tobb egyutt eltoltott, boldog pillanatot a kislanyokkal.