55-65 év körüli szülők! Támogatjátok anyagilag a felnőtt/ ill. felnőtté váló gyermekeiteket? Hogyan látjátok - szükségük van a mai fiataloknak anyagi "ugródeszkára", vagy inkább vért izzadva küzdjenek meg minden szegért?
Egy mai fiatal ugyanolyan esélyekkel vág neki az életnek, mint annak idején (a hetvenes években) Ti? Vagy nehezebb nekik? Könnyebb nekik?
Te milyen típusú szülő vagy?
Egyik véglet:
Volt szomszédomék, Kati néniék egy átlagos „középosztálybeli” (?) család. Nyugdíjhoz közel, meglehetősen szerény alkalmazotti bérből és fizetésből élnek, mindketten (ő és a férje) fizikai munkát végeznek. Kati néni másodállásban is dolgozik. Az a fajta, aki egész életében szó szerint húzta az igát, hajnalban kelt, éjszaka feküdt.
Amikor felnőttek a gyerekek (kb. 20 évesek lettek), Kati néniék eladták a kertvárosi palatetős kockaházukat, és egy Isten háta mögötti faluba költöztek egy pici parasztházba. Mindezt azért, hogy a különbözetből lakáshoz segíthessék a két gyereket. Mondván, hogy a gyerekeknek szükségük van egy kis induló tőkére, és a pénz is csak oda megy, ahol már van. (Magyarán borzasztó nehéz 0-ról indulni)
Kati néniék gyönyörűen gondozzák a kertet, állatokat tartanak, és állandóan, napi szinten telepakolják a gyerekek a hűtőszekrényét – lekvárból, zöldségből, csirkéből nincs hiány.
Másik véglet:
Ezzel szemben van egy 31 éves barátnőm, érettségizett, megvan a boltvezetőije, kicsit angolul is beszél. 1 éve volt egy komoly szakítása, és az albérletből (mivel egyedül nem tudta fönntartani), visszaköltözött a szüleihez. Tele lett a hócipője azzal, hogy már 10 éve szinte minimálbérért gürizik (ezen felül valamennyicskét kézbe is kapott), és hogy megint az apjáékkal lakik, akik nap mint nap a fejéhez vágják, hogy az „ő kenyerüket eszi”, és hogy egy rakás szerencsétlenség. A barátnőm rendesen kiveszi a részét az otthoni háztartásból, főz, mos, takarít, szóval egyáltalán nincs kinyalva a sejhaja!
Úgy határozott, hogy vállalkozásba kezd: nyitott egy kis boltot. Aki próbálta ezt, az tudja, hogy mennyire-de mennyire nehéz az elején! Fel kellett vennie egy rakás (2 millió) banki kölcsönt. Az apja nem adott neki kölcsön, mondván, hogy kamat nélkül ő SENKINEK sem ad, viszont hogy nézne ki az, ha a lányától kamatot kérne. (Megjegyzem: Az apjának szakmunkás végzettsége van, de amúgy vállalkozó, 400 m2-es a házuk + nyaralójuk is van, nem is akármilyen! Az anyja „háztartásbeli”, 20 éve nem dolgozik. Nem milliárdosok, de nagyon szépen élnek.)
A barátnőm szülei tudnának segíteni, de elvi kérdést csinálnak a dologból: egy fillérrel sem támogatják a gyerekeket (három felnőtt leány van), mondván, ők is vért izzadva küzdöttek meg azért, hogy idáig jussanak, és ők is a 0-ról indultak. Meg hát előbb-utóbb úgyis mindent megörökölnek a gyerekek… (Kb. 30 év múlva? :-)
LESZÖGEZEM: NEM ÍTÉLKEZNI SZERETNÉK, PUSZTÁN KÖZVÉLEMÉNYT KUTATOK! TE MELYIK TÁBORHOZ TARTOZOL? :-)
válasza: válasza:Sziasztok.
12.51,
igen, valamelyik nap én is épp ezen gondolkodtam. Számba vettem a környzetemben élő 60év körüli embereket, és bizony nem találtam olyat, aki albérletben tengődne. Mindegyik felépített még fiatal korában egy házat, nyaralót, de ha nem, akkor van minimum egy-két-három lakás a saját tulajdonában.
Manapság hogyan tudnád mindezt elérni, he tegyük fel pénztáros vagy a közeli supermarketben, a férjed meg mittudomén karbantaró valami üzemben?
Én diplomás vagyok, eddig mindig találtam magamnak melót a szakmámban, a férjem is diplomás (ő nem is akármilyen a szakmájában, ráadásul középvezető egy cégnél),a két gyerekünk mellett mégis olyan távol állunk attól, hogy felépítsünk valaha is egy házat, vagy hogy valami szép nagy lakásba költözzünk ebből a kis lyukból, hogy hajaj! (Na jó, az tény, hogy nem zsíroskenyéren élünk, meg pl. nem a kínaiban veszem meg a cipőmet, hanem a valódi bőrt vesszük meg, de egyáltalán nem dőzsölünk!)
Nekem úgy tűnik, hogy a hatvanas-hetvenes-tán még nyolcvanas években ez másként volt. Egy ABC eladó, meg egy targoncás is tudott magának fészket varázsolni. Nem? Pedig nekik anno már 18-20 évesen jött a gyerek...
Manapság ha 200.000 Ft egy négytagú család bevétele, és szinte csak zsíroskenyeret zabálnak krumplival, meg a fürdővízükkel öntik le a WC-t, akkor is csak éppenhogy kijönnek a hó végére.
Én diplomás vagyok (nem is tartom magam teljesen hülyének a szakmámban, és eddig mindenhol meg is voltak elégedve velem), mégsem kerestem többet soha 100-120.000-nél...
07.51!
Istenem, de ismerős a helyzet! Barátnőméknél dettó ez a helyzet! (Ott is anyuka tompítana a dolgokon, de neki kuss van, mert ő csak egy háztartásbeli! Nem számít, hogy míg apuka non-stop hajnaltól éjfélig, szombat és vasárnap és minden ünnepnap gürizett a vállalkozásával, addig az "ingyenélő" anyjuk nevelte a gyerekeket) És amíg a barátnőm az apja "hűtőszekrényét zabálja föl" (szó szerint ezt vágja a fejéhez), addig neki is kuss legyen MINDENBEN!
"Vagy ha nemteccik kisjányom, húzz el a büdös francba albérletbe!"
08.11,
"Így nevelkedtem, ez a természetes, hogy addig segítem majd a gyerekem, amíg élek. Ha nem is pénzzel, de vmilyen módon. És ő majd a saját gyerekeit segíti, így lesz meg az egyensúly."
OTT A PONT! Totál ezen az állásponton vagyok!
Ha segítek a gyerekeimen, hgy hamar egyenesbe jöjjenek, és ők majd arra tudnak koncentrálni, hogy segítsenek a saját gyerekeiken.
Minek szül valaki gyereket, ha úgy fogja föl, hogy a gyerek tulajdonképp csak púp a hátán.
Engem az boldoggá tesz, ha látom, hogy a gyerekem boldog.
válasza:Bár én nem vagyok még olyan idös szülö,hogy a kirepült gyermekemet támogatnom kéne,de én inkább az elsö táborhoz tartozok.minket nem nagyon támaogattak a $$szülök,néha az én szüleim segitettek ki minket,de erre sem volt olyan sok példa.a párom szülei abszolút semmiben sem.még az unokájuknak se vesznek soha semmit.
én nagyon szeretném,ha az én fiam vinné valamire az életben,és olyan szakmája lenne,amiben el tud helyezkedni,és nem kéne nekem támogatnom öt.ezt persze nem rossz indulatból irom,csak azért,hogy reménykedem benne,hogy neki nem lesznek majd filléres gondjai.ha mégis,akkor pedig támogatni fogom öt ahol csak tudom.
(Zsoka)
válasza: válasza:14:26 - Anyukám több, mint 25 éve, szakmájában kiváló, diplomás tanítónő, a belét kidolgozza, és bruttó 150ezret kap, közalkalmazottaknak nincsenek extra juttatások, de hírneves, hozzák a gyerekeket hozzá, kérik, hogy ő legyen a tanáruk, mert jó, mert azokat a gyerekeket is tudja kezelni, akikkel más nem tud bánni, fejleszt is amellett, hogy osztályfőnök. És neki legalább van munkája, és őt pont ezért nem küldik el leépítésekkor, mert kivételes, pedig az igazgatót pont ez zavarja, mert az igazgató meg érdekember, és azokat tolja, akik tejelnek neki, csak ha anyut kicsapná, őt is felelősségre vonnák, és meglincselnék a szülők.
Mellesleg én sok olyan diplomást ismerek (jó szakmával), akiknek nincs munkája a szakmájában, mert pályakezdő, és nincs tapasztalata. A sok kis protekciós nyápicot bezzeg beültetik a vezetői székekbe.
válasza:Sziasztok! Nem olvastam végig a válaszokat, de azért a véleményem leírom. Nekem a pofámról lesülne a bőr, ha bérleti díjat és egyebeket kérnék a gyerekemtől. Azért vagyok az anyja, hogy támogassam, ahol tudjam. Azért dolgozom, hogy neki is meglegyen mindene. Én vagyok a gyerekért, nem ő értem. Persze ha 30 évesen velem élne, a pénzét elinná, eljátékgépezné, akkor elkérnék tőle havi X összeget, amit félreraknék, nem felélnék, hogy tudjon valamit kezdeni vele később. Az ilyen lakbérkérőktől felfordul a gyomrom. X ideig neveltem, de ahogy felnőtt lesz már nem a gyerekem? Nem fordulhat hozzám ha baj van? Rám bármikor számíthatnak majd a gyerekeim... és őszintén megmondom képtelen vagyok megérteni azt, hogy valaki miért vallja ennek az ellenkezőjét. Persze ez alól kivételt képez, akinek tényleg olyan az anyagi helyzete, hogy csak a gyereke együttműködésével tudja megoldani, de aki csak azért tesz ilyet, mert felnőtt már a gyerek az...áhh...
Elnézést, ha megbántottam valakit, nem állt szándékomban és a témától sem akartam eltérni, csak gondoltam ide talán ideillik ez is :)
19.24,
nem tértél el a témától, pont ez a téma, amiről írtál. Vannak olyan szülők, akik onnantól kezdve, hogy felnőtt a gyerekük, anyagi tekintetben úgy kezelik, mintha egy vadidegen lenne. Lásd példát, amit a bevezetőben is írtam, hogy pl. kamatot kérnek egy-egy kölcsönért...
Igen, érdekes kérdés vetődött fel bennem annak kapcsán, amit írtál: ha pl. egy 30 éves ember iszik v. játékgépezik, abban a legtöbb esetben benne van a szülő is... Általában nem a kiegyensúlyozott emberek indulnak züllésnek. Az viszont legnagyobb részt a szülőn múlik, hogy a gyerekéből milyen felnőtt válik.
Szerintem egy szülőnek akkor is erkölcsi kötelessége támogatni a gyerekét, ha abból akármi miatt egy életképtelen ember lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!