fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » 55-65 év körüli szülők!...

55-65 év körüli szülők! Támogatjátok anyagilag a felnőtt/ ill. felnőtté váló gyermekeiteket? Hogyan látjátok - szükségük van a mai fiataloknak anyagi "ugródeszkára", vagy inkább vért izzadva küzdjenek meg minden szegért?

Figyelt kérdés

Egy mai fiatal ugyanolyan esélyekkel vág neki az életnek, mint annak idején (a hetvenes években) Ti? Vagy nehezebb nekik? Könnyebb nekik?

Te milyen típusú szülő vagy?


Egyik véglet:

Volt szomszédomék, Kati néniék egy átlagos „középosztálybeli” (?) család. Nyugdíjhoz közel, meglehetősen szerény alkalmazotti bérből és fizetésből élnek, mindketten (ő és a férje) fizikai munkát végeznek. Kati néni másodállásban is dolgozik. Az a fajta, aki egész életében szó szerint húzta az igát, hajnalban kelt, éjszaka feküdt.

Amikor felnőttek a gyerekek (kb. 20 évesek lettek), Kati néniék eladták a kertvárosi palatetős kockaházukat, és egy Isten háta mögötti faluba költöztek egy pici parasztházba. Mindezt azért, hogy a különbözetből lakáshoz segíthessék a két gyereket. Mondván, hogy a gyerekeknek szükségük van egy kis induló tőkére, és a pénz is csak oda megy, ahol már van. (Magyarán borzasztó nehéz 0-ról indulni)

Kati néniék gyönyörűen gondozzák a kertet, állatokat tartanak, és állandóan, napi szinten telepakolják a gyerekek a hűtőszekrényét – lekvárból, zöldségből, csirkéből nincs hiány.


Másik véglet:

Ezzel szemben van egy 31 éves barátnőm, érettségizett, megvan a boltvezetőije, kicsit angolul is beszél. 1 éve volt egy komoly szakítása, és az albérletből (mivel egyedül nem tudta fönntartani), visszaköltözött a szüleihez. Tele lett a hócipője azzal, hogy már 10 éve szinte minimálbérért gürizik (ezen felül valamennyicskét kézbe is kapott), és hogy megint az apjáékkal lakik, akik nap mint nap a fejéhez vágják, hogy az „ő kenyerüket eszi”, és hogy egy rakás szerencsétlenség. A barátnőm rendesen kiveszi a részét az otthoni háztartásból, főz, mos, takarít, szóval egyáltalán nincs kinyalva a sejhaja!

Úgy határozott, hogy vállalkozásba kezd: nyitott egy kis boltot. Aki próbálta ezt, az tudja, hogy mennyire-de mennyire nehéz az elején! Fel kellett vennie egy rakás (2 millió) banki kölcsönt. Az apja nem adott neki kölcsön, mondván, hogy kamat nélkül ő SENKINEK sem ad, viszont hogy nézne ki az, ha a lányától kamatot kérne. (Megjegyzem: Az apjának szakmunkás végzettsége van, de amúgy vállalkozó, 400 m2-es a házuk + nyaralójuk is van, nem is akármilyen! Az anyja „háztartásbeli”, 20 éve nem dolgozik. Nem milliárdosok, de nagyon szépen élnek.)

A barátnőm szülei tudnának segíteni, de elvi kérdést csinálnak a dologból: egy fillérrel sem támogatják a gyerekeket (három felnőtt leány van), mondván, ők is vért izzadva küzdöttek meg azért, hogy idáig jussanak, és ők is a 0-ról indultak. Meg hát előbb-utóbb úgyis mindent megörökölnek a gyerekek… (Kb. 30 év múlva? :-)


LESZÖGEZEM: NEM ÍTÉLKEZNI SZERETNÉK, PUSZTÁN KÖZVÉLEMÉNYT KUTATOK! TE MELYIK TÁBORHOZ TARTOZOL? :-)


2010. febr. 27. 23:52
❮ 1 2 3 4 5 ❯
 11/49 A kérdező kommentje:

Így van, az arany középút, persze, de mi az arany középút? Szülőként honnan fogom tudni mindjuk 15 év múlva? Én inkább az első véglethez hajlanék a mostani agyammal.


Első és második hozzászóló! Ti igazi CSALÁDBAN nőttetek fel ezek szerint. Mert a család fogalma szerintem pont azt takarja, hogy "tartsunk össze, segítsük egymást!"

2010. febr. 28. 00:41
 12/49 anonim ***** válasza:
100%
Ha jól neveled a gyerekeid és jó a kapcsolatotok, akkor ez magától kialakul. Tulajdonképpen két ember kell a helyes arány kialakításához. Ha kölcsönös a szeretet köztetek, akkor a gyereked úgysem fogad el többet, mint amennyire feltétlenül szüksége van, illetve nem olyan áron, ami már a te életminőséged rovására megy. Ha pedig neki van több, és neked kevés, akkor segít.
2010. febr. 28. 00:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/49 anonim ***** válasza:
100%

Egyet értek pl 00.37-tel, de én az 'első' végletet rosszabbnak tartom. A szűlők egész életükben szó szerint güriznek és azt a kicsit sem tudják élvezni amit összedolgoztak. De persze vidéken jobb is szerintem idősebb korban, de az soha nem gond ha önállóságra van neveve valaki és meg tud állni a saját lábán. Mondjuk én könnyen beszélek, 18 éves koromba ki lettem hajítva, a jég hátán is megélek.

Az a legideálisabb tényleg ha a családtagok számíthatnak egymásra és segíti egymást.

2010. febr. 28. 00:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/49 A kérdező kommentje:

00.37,

igen, én is úgy gondolom, túl nagy egy 400m2-es vityilló 2 embernek. (A nyaralójuk max 10-15 éves, és az is van vagy 200m2, és egy elég frekventált környéken épült) A másik lányok közül is az egyik albérletben nyomja a férjével és a gyerekkel. EZ KOMOLY! (Bár mostanra összespóroltak annyit, hogy vesznek egy lakást -részben hitelre!)

2010. febr. 28. 00:48
 15/49 A kérdező kommentje:

00.47,

maximálisan igazad van.

Számomra csak az kérdéses, hogy tudnám-e ÉLVEZNI a 400m2-emet, amikor a lányom (oké erről a szölők nem tudnak) de már az öngyilkosságon is gondolkodott, annyira kilátástalannak érzi az anyagi helyzetét. És csak kapja, kapja otthon a "pozitív" töltést - mégpedig, hogy 31 éves létére még sehova se jutott...

2010. febr. 28. 00:54
 16/49 anonim ***** válasza:
100%
Azért a barátnőd szülei eléggé extrém esetek, én sokkal több embert ismerek, akit segítenek a szülei, mint akit nem. Ráadásul az utóbbiak is 90%-ban azért, mert egyszerűen nem telik rá. Persze ismerek olyanokat, akik nevelési célokkal elvi kérdést is csinálnak a dologból (barátnőmnek pl. vett az apja lakást, de néhány feltétlenül szükséges bútortól eltekintve berendeznie már a saját fizetéséből kellett, pedig azt is lazán ki tudta volna fizetni az apja), de olyat még életemben nem pipáltam, hogy valaki egy hatalmas házikóban üldögéljen, meg nyaralót tartson fenn, miközben a gyerekei albérletben vannak, meg eladósodnak.
2010. febr. 28. 00:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/49 A kérdező kommentje:

Most le kell lépnem, de nagyon örülnék, ha minél többen válaszolnának, mert borzasztóan érdekel, ki milyen állásponton van. Ugyanis ezzel kapcsolatban komoly vitám volt egy másik barátnőmmel (na jó, azért nem véresen komoly), ugyanis ő erősen a második véglet felé hajlik. (Jé, milyen érdekes, hogy pont neki baromi sokat keres a férje, nagyon jómódban élnek. Ez most esik le.)


És külön megköszönném, ha kedves középkorú szülők is nyilatkoznának páran! Olyanok is, akik nem kisnyugdíjból élnek, hanem mindenük megvan -megosztják a gyerekeikkel? Vagy ha megosztanák, úgy éreznék, hogy nem értékelné megfelelő módon az a nyavalyás kölyke? :-) Ezért nem is érdemes?

2010. febr. 28. 01:03
 18/49 anonim ***** válasza:
92%
Én ugyan itt még nem tartok, most járok egyetemre, de a szüleimmel ezt a kérdést rég megbeszéltük. Ők nem tudnak segíteni anyagilag (bele lettek rángatva egy házvételbe, aminek még most is fizetik a részleteit közel 50 évesen - nagymama ugyanis bedobta magát: "apád egész életében ezért a házért dolgozott, hagynád idegen kézre kerülni?", persze haszonélvezete van, a szüleim válnának, de a házat nem lehet eladni), azt beszélték meg velem és a testvéremmel is, hogy mivel mindketten elég jó tanulók vagyunk (4,6 alá soha nem ment az átlagom, de inkább 4,9 a tesi miatt), fizetik egyetem alatt a megélhetésünket, de többet nem tudnak tenni. Ez így szerintem korrekt, mert kapok lehetőséget arra, hogy ténylegesen tanulással foglalkozzak, mellette dolgozhatok, ha ráérek, de nem létszükséglet, azt a pénzt inkább félreteszem. Ha jól csinálom, egyetem végére összehozok egy olyan diplomát, aminek tényleg van értéke és találok vele olyan munkát, amiből könnyebben megélek és tudok majd házat, kocsit, etc. venni. Ez így szerintem korrekt, tudom, mire számítsak, mit kapok tőlük és ezért mit kell tennem. Sok olyan fiatalt ismerek, akit papa-mama támogat, mert ugye "nehéz ebben a mai világban". Egyáltalán nem értek egyet velük, mert ezek az emberek általában csak várják a sült galambot és nagyot fognak koppanni később.
2010. febr. 28. 01:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/49 anonim ***** válasza:
86%
én 23 éves vagyok,a párommal és a szüleimmel lakom. mind a ketten dolgozunk,de még így sem elég,hogy elmenjünk külön. a szüleim mindenben segítenek,ha tudnak,és az ő szülei is,ha van,akkor adnak. de nekem mindenki mondja,hogy régen sokkal jobb volt,nem volt banki kölcsön,és mégis felépítettek egy nagy házat. szerintem a mai fiataloknak sokkal nehezebb életük van. a párom is,és én is gürizünk szinte minden nap,én minimálbérért,ő meg nincs bejelentve. de lehet mit tenni? sajnos nem,mert sok a munkanélküli és a mai világban meg kell becsülni,ha az embernek van munkája. ja és a mai fiatalok hogy tudnak házat,vagy lakást venni? vagy kölcsön,vagy örökölnek. meg persze vannak azok,akiknek a seggük alá dugnak a szülei egy autót,egy lakást. szeretnék én is így élni. de hát ez van.
2010. febr. 28. 02:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/49 anonim ***** válasza:
92%

utolsó vagyok.

mellesleg a párom szülei,vidéken élnek egy kis paraszt házban amióta összeházasodtak,felajánlották,hogy eladják a házat,és vesznek egy telket,ahova mi is tudunk építkezni. persze nem fogadtuk el.

én meg a családommal egy panelban laktunk (4en vagyunk testvérek, és 1+2 fél szobás volt a lakás). van egy nyaralónk,ahova minden nyáron lejár a család. a nagypapám azt mondta,hogy adjuk el,inkább költözzünk el mi egy nagyobb lakásba,de anyuék nem akarták,nem fogadták el. nekünk is van jelzálogunk,és a párommal adunk haza pénzt,mégis elég sokszor van,hogy anyu ad pénzt valamire. pedig nem dőzsölünk,néha néha eljárunk moziba,de a kiadás még így is sokkal több mint a bevétel. szerintem egy normális szülő ott segíti a gyerekét,ahol tudja. legalábbis én így látom a 23 éves fejemmel. :)

2010. febr. 28. 02:42
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!