A mai felfogás szerint párom és én elítélendők vagyunk és elkényeztetettek?
Ha a szülőknek ez nem teher, akkor miért ne segíthetnének?
Szerintem nincs ezzel semmi gond.
Az a fura, ha se a párnak, se a szülőnek nincs pénze és mégis nagy lagzik akarnak meg rongyrázást. Vagy ha adósságba keverednek, hogy fedezzék a költségeket.
Nyugodtan fogadjátok el. Másokkal nem kell foglalkozni. Ez főként irigység.
Ha egyetemen lennék még, és fikarcnyit sem dolgoztam, akkor a kapcsolatomat se vennék még komolyba, és nem terveznének ilyet a szülők ennyire komolyan mintha holnap lenne, mert addig bármi történhet.
Egyébként én azt a nevelést kaptam, hogy ha ennyire felnőttnek érzem magam, hogy el akarok költözni otthonról (el is költöztem), akkor ahhoz is legyek felnőtt, hogy megteremtem, ami szükséges.
Tehát nem játszom a felnőttet, aztán minden az ölembe hullik, hanem dolgozzak meg érte.
Irigyellek, valahol el is ítéllek, de nekem sehogy sem lesz jobb.
én nem fogadnám el, mert meg akarom mutatni, hogy felnőtt vagyok. Ezért élek tőlük függetlenül, ezért van munkám, hogy magam megteremtsem.
Úgy könnyű élni ha alám rakják.
Majd én összehozom, felnőtt vagyok.
Én inkább azt tartom ostobaságnak, hogy a fiatalok állják az esküvőt. Így valójában nem kapnak nászajándékot, mert az fedezi az esküvő költségeit. Akkor minek a lakodalom?
Nem ettől lesz senki felnőtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!