Akik itt ingatlant kaptak a szüleiktôl, azok áttudják érezni, hogy mekkora elônyt és értéket kaptak a szüleiktôl?

Mivel itt az emberek nagy része nem élte át, amit te, ne várd, hogy bárki is megértsen. Egyébként igazad van, ha az ember vállal 3 gyereket, akkor vállaljon is értük felelősséget, ha nem is vesz nekik lakást, legalább a fejük fölül ne úsztassa el, ami van.

Visszatérve a kérdésedre, ingatlan nem kaptunk, csak segítséget, és igen, átérzem, hogy mekkora előnnyel indultunk.

Kérdésedre válaszolva, egy kicsi lakásom van, az árának az 1/5-ét a szüleimtől kaptam,ennyit tudtak adni nekem is,és a tesómnak is.A többit magam kerestem meg,3 évig reggeltől késő estig dolgoztam.A főállásom mellett takarítást,magántanítást vállaltam.Így csak kevés hitelt kellett felvennem.

Nagyon szeretem a szüleim,hálás vagyok,amiért azt a keveset is rám és a tesómra költötték.

Viszont kisebbségi érzésem volt hónapokig, mikor 2 kolléganőm is csak úgy kapott egyik lakást,másik családi házat.Nem irigy voltam,hanem fájt,ahogy kérkedtek vele,beszóltak.Na,ők nem érezték át,hogy milyen előnnyel indulnak az életben.

Kedves Kérdező, megértelek.

Édesapám rosszra fordult vállalkozása és játékszenvedélye miatt a nagy pesti házunk elúszott, csak töredéke maradt egy panelra. Ellenben a vállalkozói mentalitás, amit tőle kaptam segített nekem sokat. Később mikor családunk szétment az ingatlan árán osztozkodtunk, így lett nekem egy majdnem lakásra való (persze utána apám kölcsönkért némi pénzt, így egy része annak is elúszott).

Szóval igen, én a fél lakás árának örülök és megbecsülöm. A mentalitásnak is örülök, különben nem tudtam volna vinni tovább az egyik családi vállalkozásomat. Feleségemnél is hasonló a helyzet, és ő is hálás szüleinek az első ingatlan önrészéért.

Amit most tehetek, hogy a múltra úgy gondolok, hogy azokat a hibákat, amiket szüleim elkövettek én nem követem el. Nem szórom a pénzt, így már van hitelmentes ingatlanom (feleségemmel közösen összesen 5, ebből 4-et kiadunk).

"Úgy gondolom az ember nem azért csinál gyereket, hogy utána otthagyja és kezességre vegye rá, meg csak adósságot hagyjon maga után."

Na hajrá! Itt a lehetőség, hogy te másképp csináld. Értem én, hogy nehéz alapok nélkül, de most bizonyíthatsz, ez már a saját életed.

elítéled a romlott apád, hogy elhagyott félrelépett, stb... de azért még a háza jól jött volna neked ugye? :D

a kölcsönös tisztelet, és szeretet nem így működik (szerintem)

Amúgy szerintem neveltetés kérdése hogy tisztában vannak-e az értékével. a tesómmal mi is elég szerencsés helyzetben vagyunk, ő kapott a szüleinktől házat. én nem, de nem is különösebben igénylem, mert ingázok az országok között, és a legkevesebb időt töltöm otthon, tehát felesleges lenne.

Kerdezo en megertelek, sokan olyan konnyen mondjak hogy laknak szuloknel ingyen, majd orokolnek egyszer stb, es fel se fogjak milyen nehez a sorsa annak akinek nemhogy nincs segitsege a sajathoz (ez meg egy dolog), de aki szuleinek SZINTEN nincs sajat lakasa.

Nekem nincs lakasom, es a szuleimnek sincs, ellenben nyugdijaskent nem is tudnanak fizetni lakbert.

Kenytelen vagyok en berelni nagyobb lakast, eron felul, es felmegy a pumpa bennem is azoktol akik keszpenznek veszik hogy van "szuloi haz".