Akik itt ingatlant kaptak a szüleiktôl, azok áttudják érezni, hogy mekkora elônyt és értéket kaptak a szüleiktôl?

Mi lenne, ha irigykedés helyett inkább a saját életeddel törődnél?

Könnyű dolog gyerekként lehülyézni az apádat, akinek elúszott a vállalkozása. 2006-ban kezdett el kialakulni a gazdasági válság, aztán 2 év múlva a legmélyebb pontján csücsültünk, nem apád az egyetlen, akinek ráment a megélhetése. Gyerekként pedig valószínűleg nagyon nem láttad át a saját anyagi helyzeteteket, fogalmad sem volt az adótörvényekről és egyebekről, amik egy vállalat működését befolyásolják. Úgyhogy igazán lejjebb adhatnál az arcodból.

A kérdésre válaszolva: van, aki megbecsüli, van, aki nem. De attól, hogy te nem kaptál, nem kell másokra ugatni, hogy mekkora szerencséjük volt. Nekem nem voltak olyan helyzetben a szüleim, hogy adhattak volna, de nem is vártam el. Nem úgy, mint te...

"Úgy gondolom az ember nem azért csinál gyereket, hogy utána otthagyja és kezességre vegye rá, meg csak adósságot hagyjon maga után."

Nyilván ő se azért csinálta.

Kedves Kérdező!

Mesélj, neked milyen sikereid vannak, mit tettél le az asztalra? Csak mert véleményed az van, de szeretném látni, hogy te jobban csinálod! Tényleg!

Hurrá, akkor csináld jobban, ahogy eddig! Már csak azt nem értem, hogy ha a magad erejéből ilyen jól boldogulsz, akkor mi értelme a múlton, és apád hibáin rágódnod?

(Arról már nem is beszélve, hogy már megint, mint annyi más kérdésnél is, a sokadik válasz után derül ki a valódi probléma, amire érdemben lehetne reagálni.)