Ha a gyermeketek egyetenre szeretne menni de nem vagytok gazdagok ( kozep osztaly) akkor is tamogatjatok? Illetve nekem mit tanacsolnatok?

Az első kérdésre a válaszom az lenne, hogy támogatnám. Ameddig tudom. Az én szüleim se gazdagok, olyan feltétellel mehettem egyetemre, hogy költségtérítéses szakot meg se jelöljek, mert nem tudják kifizetni. Adtak eleinte támogatást, amennyit tudtak, én meg hajtottam az ösztöndíjra, no meg szociális alapon is járt támogatás. Ha meg kellett, felvettem a diákhitelt és dolgoztam. Akarni kell, úgy meg lehet oldani. Az a lényeg, hogy mindig a megoldást keresd.

Az alapján, amit írtál, szakot nem tudnék neked ajánlani. Vannak online tesztek és pályaválasztási tanácsadók, minél többet nézz meg közülük. Rengeteget segítenek az iránymutatásban.

Egyébként én a másoddiplomámmal vagyok így, nem tudtam eldönteni, milyen szakra menjek. Úgyhogy idén inkább nem adom be a jelentkezést, majd jövőre, ha már tudom, mit akarok. Egy év ide vagy oda nem oszt, nem szoroz. Ott úgyis durván túlkoros leszek, 30 fölött kapom meg azt a diplomát. Na és? Közhely, de igaz, hogy tanulni sosem késő :)

Nem olvastam végig, lehet, hogy írták.

Tanulj szociális munkát, azzal iskolában iskolai szocmunkásként, gyermekjóléti szolgálatnál gyermek családgondozóként, akár gyámügyön is el tudsz helyezkedni. De nagyon gondold végig, mert nehéz szakma, és a szakmán belül az addiktív emberek mellett a gyerekekkel a legnehezebb

Szia!

Én 22 vagyok lassan 4 éve végeztem középiskolában. Engem semennyire nem tudnának,tudtak volna támogatni,ezért meg sem fordult a fejemben,hogy akár államira is beadom,hisz attól,hogy az iskolát nem kellett volna fizetni,azért utazni kellett volna kolesz,kaja stb. Akkor teljesen beletörődtem,hogy egy érettségivel fogom leélni az életem.

Dolgozni kezdtem,és innentől elkezdtem máshogy gondolkodni.Tanulni akartam,ha diákhitelből,már az sem érdekelt volna,ha az embernek nincs semmilyen,akkor ugye vagy szűkölködik,hogy legalább tartozása ne legyen,vagy sok sok tartozásba veri magát.

A fizetésem annyi ,hogy most elkezdtem végre a nyelvvizsgára való felkészülést.

Anno nagyon sok helyre simán bekerültem volna az akkori követelmények szerint,de féltem lépni. Most már persze a mai követelmények szerint alapszakra se lenne elég pontom,vagy csak épp hogy.

Én beadtam levelezős felsőoktatási szakképzésre,a havi egy két napot amire majd be kell járni,azt tudom állni,de ha elveszítem a munkám,az sem érdekel,el fogom végezni. Ha nem mersz lépni,akkor ugyan ott fogsz életed során topogni. Persze kell bátorság,főleg nekünk szegényeknek,de inkább én is megpróbálom,mint nem.

Ha meg lesz a nyelvvizsgám,és a felsőoktatási szakképzésem,akkor már bejutok rendes alapszakra is,és talán az okjval dolgozni is tudok.

Érzelmi hátterű támogatás se sok van,anyukám fél ,hogy nem lesz munkám és akkor miből fizetem,hisz ő nem tud segíteni. De megmondtam neki,ha kell diákhitellel is kifizetem.....

Nagyon nehéz ilyen háttérrel átállni a merni akarásra,de nem lehetetlen.

Olyan még nem volt,hogy valahogy ne legyen,csak légy kitartó,és szorgalmas!Ne hagyd veszni a tanulni akarást!

[link]

Ezt töltsd ki esetleg, a személyiségtípusodhoz ajánlhat foglalkozást.

Mi se voltunk tulsagosan eleresztve anyagilag, de megis mehettem. Az elso felev volt nehez, amikor meg nem volt osztondij, a masodik felevben mar volt tanulmanyi, es a masodik tanevtol minden evben megkaptam a tanulmanyi eredmenyek miatt a koztarsasagi osztondijat is. BME-VBK-ra jartam, a koztarsasagi 30ezer volt akkor, a sima max osztondij kb 20, 50-bol mar megeltem egyedul ugy hogy havi 7 volt a koli.

Bar az igaz, hogy nekem nem ilyen tanulmanyi eredmenyeim voltak, szoval embereld meg magad, amibol tudsz probalj javitani, es legalabb az erettsegit csinald meg otosre.