Drága Férfiak, tényleg kiveszett belőletek a HŰSÉG és a TISZTELET?

Sajnos nemcsak a saját házasságomat láttam tönkremenni, rengeteget a saját környezetemben. Próbálnék kilábalni ebből az érzésből, de bárki, aki szóba kerül, ugyanolyan szemét gazember - csalja a feleségét, behajítja a sarokba a nőt, és közli, hogy szólok, amikor kellesz.

Én ezt nem értem. Létezik-e még olyan férfi, akinek nem a szex a legfontosabb a világon?

Miért kell magát egy nőnek újra és újra áruba bocsátania, miért nem lehet elfogadni őt olyannak, ami valójában?

Miért kell egy férfinak azt hajtogatni, hogy egy napot sem bír ki dugás nélkül, és ha ezt nem kapja meg, akkor megkeresi magának - akármilyen áron? Miért nem képes a férfi tisztelni és szolgálni asszonyát, valamint a vele megteremtett családját, miért hagyja faképnél a saját igényei miatt? Miért okoz izgalmat számotokra az udvarlás, miért nem vagytok megelégedve azzal, amit már egyszer - hosszú küzdelmek árán megszereztetek?

És miért nem jelentenek számotokra semmit az együtt kínkeservesen átvészelt időszakok, miért vagytok képesek egy (vagy ha gyerek van még több) életet elutasítani magatoktól, az átélt nehézségek és küzdelmek ellenére?

Van valami, ami még szent a számotokra? Van még ilyen férfi?