Miért kérdés az hogy az anyuka vagy a baba élje túl?

szerintem is ez csak a filmekben van a hatásvadászat meg a túldramatizálás kedvéért. a való életben automatikusan a nőt próbálják menteni többnyire, kivéve ha valami miatt neki nagyon kevés az esélye a túlélésre és a gyereknek több van.

amúgy a kérdés feltevőjében szerintem fel sem kellet volna merülnie annak hogy gonosz.

minden normális férfi a szerelmét választja. gondoljuk már bele, a nő az akivel megtalálta a teljes boldogságát, benne a lelkitársát, akivel mindig számíthatnak egymásra és főleg, akit már sokkal régebb óta szeret mint a gyereket aki még meg sem született. én értem hogy a megszületés előtt is már szeretik mindketten a gyereket, de egymást már régebb óta. szóval mi itt a kérdés??

értem azt is hogy rossz helyzet az ha már utána nem lehet a nőnek saját babája, de akkor örökbefogadhatnak. komolyan meg akarna halni valaki azért hogy megszülethessen az a 9 hónapos baba aki még semmit nem szenvedett az életben és a halál sem lenne neki túl nagy fájdalom hisz még alig élt?? viszont ha örökbefogadsz, jót tehetsz egy olyan gyerekkel aki árva, meghaltak vagy otthagyták a szülei, valószínűleg már eleget szenvedett ez miatt és ha örökbefogadod, boldoggá teheted, lehet neki családja és szülei ami talán sosem volt neki de biztos mindig vágyott rá.

szóval én egyszerűen nem értem hogy miért nem felel meg valakiknek az örökbefogadás amikor így még jót is tesz egy másik gyerekkel.

és amit a 23:41es írt, bocsi de szerintem az egyáltalán nem igaz. bár mások nevében nem nyilatkozhatok, de nekem ha az egész világ és a szerelmem között kéne választanom, akkor hagynám az egész világot veszni minden élővel és élettelennel benne. biztos hogy csak azt a férfit választanám akit szeretek. szerencsére tudom, hogy a szerelmem sem választana soha senki és semmi mást helyettem. ha nem így lenne, akkor én már meg is öltem volna magam vagy nemtudom.

mondjuk én nem akarok gyereket, de nem hiszem hogy ez sokat számít ebben a kérdésben, mert szerintem elég észérvet hoztam fel amik alátámasztják a véleményem. szülni soha nem akarok, örökbefogadni szintén nem, mert nem illene bele egy gyerek a mi életünkbe és minek legyünk szülők ha nem lennénk elég jó szülők. ennek ellenére én nagyon jó dolognak tartom az örökbefogadást és aki vágyik gyerekre de nem lehet neki az szerintem nyugodtan választhatja ezt. sokan olyanok is örökbefogadnak akiknek saját is lehet de mégis segítenek más árvákon is hogy lehessen nekik is családjuk. szerintem ez még jobb. Angelina Jolie teljesen jó példa erre. sokkal jobb mint azok a hollywoody sztárok akiknek van egyszem vagy két gyerekük, azt úgy elkényeztetik hogy az már nemnormális, de annyit meg nem tennének hogy másokon segítsenek.

összegezve, ha egy férfi bárki vagy bármi mást választana a szerelme helyett, akkor szerintem nem szereti eléggé azt a nőt.

22L

Szia

Ezt én sem értettem soha. Én mindig annyira szerelmes vagyok az éppen aktuális páromba, hogy biztosan őt választanám bárkivel szemben. Egyszerűen nem bírnám nélküle.

Szörnyű lehet elveszteni egy gyereket és lehet utána már sosem akarna újra egyik fél sem, de én akkor is a páromat választanám. Képtelen lennék elengedni.

Nem hiszem, hogy rossz emberek lennénk, amiért így gondoljuk. Viszont azt aláírom nem kerültem még ilyen helyzetbe így mivel nem éltem át nem is tudom megmondani mi mozgatja olyankor az embereket. Lehet valóban helyes döntésnek tűnik, abban a helyzetben. Mindenesetre számomra is felfoghatatlan, furcsa egy helyzet.

én vagyok megint a 00:33as. még hozzátennék valamit.

szerintem ez az abszurd ötlet hogy a gyereket kéne választani és a nőt meghalni hagyni, azért merül fel egyes emberekben, mert sokan túlértékelik a puszta fizikai létet. csak azért szeretik azt a gyereket (már a megszületése előtt is), mert a sajátjuk. ez önzés. az a normális ha egy embert azért szeretünk, aki. a személyiségéért, a lelkéért, a cselekedeteiért és a döntéseiért, és ha valaki ezekkel a dolgokkal már letett előttünk valamit az asztalra és a szívünkbe zártuk, akkor már érthető hogy nem akarjuk elengedni. a párját ilyen módon szereti az ember. de az újszülött vagy megszületetlen gyermeknek ilyen dolgai még nincsenek, ő még senki, csak egy test, egy fizikai lét csupán, majd csak később alakul ki valakivé.

szóval azt még valamilyen módon meg tudom érteni hogy nehéz döntés ha valakinek a párja és pl a 10 éves gyereke között kéne választania. hisz azzal a gyerekkel már kialakult valami mély kötődés, vannak érzései, van személyisége és persze itt is közrejátszik az is hogy az ember saját gyereke. ez tényleg lehet nehéz döntés, bármelyiket választaná mindenképp veszítene valamit ami sokat jelent neki. de egy újszülött elvesztésével szinte semmit nem veszít az ember. maximum annyit hogy nem egy saját gyereke lesz hanem egy örökbefogadott. de azt is szeretheti teljesen a sajátjaként. ha ez nem megy neki, akkor nem is igazán szülőnek való.

neeem, ez nemígy szokott lenni. ez úgyszokott lenni, h vagy a gyerek marad életben, anyuka meghal, vagy anyuka marad életben, de gyereket már sohatöbbé nemfog tudni szülni. na és ebben az esetben kell választani. én legalábbis mégcsak ilyen filmet láttam.

de én ebben az esetben is az anyuka életét választanám.

22:58-as: És ha tényleg csak úgy menthető meg a nő, hogy ki kell venni a méhét, akkor az rossz választás? Csak akkor hagyják életben a nőt, ha vele együtt a méhét is megmentik? Ha nincs méhe, akkor pusztuljon?

Igenis lehet a gyereket pótolni. Ha nem sajáttal, akkor örökbefogadottal. Persze, hogy nehéz döntés, és túl kell élni a fájdalmat, de akkor is.

Én mikor terhes voltam a fiammal, gondolkodtam ezen, megkérdeztem a férjemet, és annyira gyorsan jött a válasz, persze, h engem választana.

Szülés közben ez önző dolog, de csak saját magammal foglalkoztam, gyakorlatilag fel sem fogtam, h a babának lehet valami baja, igaz, h 5 perces fájásokkal indult, és 4 és fél órát tartott, tehát gyakorlatilag sokkolt a fájdalom.

Szülés előtt azt mondtam én is, h engem mentsenek meg, lesz majd másik gyerekünk, ha úgy adódik. Ma már persze másképp kötődök a fiamhoz, lassan másfél éves, imádom, és tudom, h ha baj lenne, persze, h őt menteném, gondolok itt arra, h bizony visszamennék érte, ha ég a ház, stb.

De amit írtatok, tényleg elgondolkodtató, ha nem lehet másik gyereke, ne mentsük meg az anyát? Ez nem darabra megy, h silány attól, mert elvesztette a méhét, hanem érző lény, akit szeretnek sokan, aki sok embert szeret, valakinek a lánya, értitek mit akarok kihozni belőle?

Én ha újra babát várnék, bizony most is azt mondanám, h engem mentsenek meg.

Hál Istennek, h ma már ez inkább elvi kérdés, a gyakorlatban bizony nem kell választani, ahol én szültem, az anyáért és a gyermekrét is mindent maximálisan megtesznek.