Annyi ilyet olvasok, hogy baba után egyedül marad az anyuka. Lehet furcsa kérdés lesz, de ilyenkor ELVILEG, nem lehetséges, hogy anyuka lerakja apuka küszöbére a babát, hogy te neveld, ha már leléptél?

Elvileg persze, lehetséges lenne, de egy anya sokkal jobban kötődik a babához, és még az is a baba jólétét és túlélését tartja szem előtt, aki később nevelésbe adja.

Ez egy biológiai ösztön, hogy meg kell védeni a gyereket. Ezért rakják le őket kórházak ajtaja elé, és nem totál idegenekhez, mert a kórházban ellátják, és megfelelően gondoskodnak a további sorsáról.

Na most kérdés: a te anyai ösztönöd hagyná, hogy egy olyan emberre bízd az újszülött gyereked, aki téged is ott hagyott? Ha igen, ott valami ugyanúgy nincs rendben, mint azzal, aki bántja a babáját...

Az más kérdés, hogy ha valami történik a gyerekeddel a lerakást követően, és az apa nem vállalta az apaságot, akkor ellened (vagyis az anya ellen, itt nem a kérdezőre gondolok, bocsánat a személyes hangnemért) folyik majd eljárás gondatlan veszélyeztetés meg egyebek miatt.

Én már olyanról hallottam, h anyuka egyedül maradt a babával, az apuka lelépett még a terhesség időszakában, és nem is érdeklődik a baba hogyléte felől, úgy tesz mintha nem is létezne :S :( De anyuka megtartotta a picit, ha az apát nem érdekli a gyermek, akkor se fog foglalkozni vele, semmi pénzért! Pedig részben az ő tette következménye!!

Én egyrészt sajnálom az anyát, h egyedül kell nevelnie a gyermeket(az jobb eset, ha a szülők/már nagyszülők segítenek a nevelésben)

másrészt pedig óriási felelőtlenségnek tartom a fiatalkori gyermekvállalást(pl: aki 18-19 éves anyuka, illetve nincs meg a megfelelő családi háttér, vagyis csonka családban nő fel a pici)

20/L

Én fiatal egyedülálló anya vagyok. Persze, létezni létezhet ilyen, de én sose adnám oda a gyerekemet az apjának. Megbízhatatlan, szavahihetetlen ember, csak sajnos ez későn derült ki. Egy kisegeret nem bíznék rá, nemhogy egy gyereket. Na mindegy, nem is ez a lényeg. De szerintem ilyen csak ritkán fordul elő. Az ismerettségi körömben van ilyen is. Nem nagyon közeli ismerős, de azért nagyjából tudom mi történt. Ott jó viszonyban váltak szét, a gyerekek sem voltak már olyan picik (ikrek), már elmúltak 3 évesek. Az anyuka olyan munkát kapott, ami miatt állandóan utaznia kellett, napokra, néha hetekre. Az apukának viszont olyan állása volt, ahol teljesen kötetlen volt a munkaidő, és a legtöbb munkáját otthonról is el tudta végezni. Így megbeszélték, hogy nála legyenek a gyerekek. Az anyuka rendszeresen látogatja őket, amikor itthon van akkor ő megy értük az oviba, sok programot csinálnak együtt, része az életüknek. Szóval én nem ítélem el ez miatt. De szerintem ez eléggé ritka eset.

Az olyan nőt viszont épp annyira elítélem, mint az olyan férfit, aki a másik szülőre hagyja a gyereket és felé sem bagózik. Ez alól kivételt képez az, amikor egyes nők a férfit becsapva esnek teherbe, szerintem ott teljesen jogos a felháborodás, mert ha az apa egyáltalán nem is akart apává válni, és csőbe húzták, akkor nem érzem úgy, hogy erkölcsi kötelessége lenne gondoskodni a gyerekről, hiszen nem is akarta egyáltalán. És nem utólag nem akarta, hanem már eleve nem akarta.