Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
Ne aggodjatok, az anyjat vagy masik felnőttet 10 ev mulva csak azok a gyerekek mernek megengedni maguknak,akik ilyen babucimamucihaddnyaljamkiahigfostisaseggedbolbugyibucinudlibabo nevelésben részesültek az ősmamycikájuktól.
Nem pszichológus, hanem egy jo nagy pofon es büntetés kell az ilyen kis vakarcsoknak.
"Vagy szerinted ha mondjuk megegyeztek a tesóddal, hogy minden hétvégén vagy második hétvégén te vigyázol a gyerekére, mert ő teszem azt, dolgozik olyankor, ettől te az ő gyerekének a szülője leszel, aki felelős a neveléséért?"
Nem persze,ohgy nem..de ahogy én "elvárom" tőle és a gyerekeimtől, ohgy amikor nála vannak vislekedjenek úgy ahogy ő kéri ugyanez igaz az ő gyerkére.. Mint mondtam az én házam az én szabályaim.. és has nála nem vágjuk a falhoz a kaját s ha még is annak pl az a következménye akkor azt nem fogom felülbírálni,mert az anyjuk vagyok és fordítva is igaz.
Vagyis ha itt vannak az ő gyerekei akkor hatással vagyok rájuk vagyis nevem őket és fordítva is igaz...
szerintem az ok itt meglehetősen egyszerű. Ha anyuka nem is hergeli a gyereket ilyesmire, akkor is nagyon jól érzi a gyerek, hogy apuka lágyszívű, mostohaanyukának pedig meg van kötve a keze. Próbálgatja az erejét. És ha az ex, az apa meg a mostoha nem fognak össze, és egységes következetes neveléssel és szabályokkal nem tartják kordában az ilyen irányú kirohanásait, akkor soha nem lesz belőle normális ember.
Az olvasottakból azt szűröm le, hogy ebben a sztoriban a legkevésbé ludas a kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!