Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
válasza:Nem értem miért gondolják azt egyesek, hogy aki szereti a gyerekét, az nem neveli és nem is bünteti, ha kell. A kettő nem zárja ki egymást.
Egyszerűen arra próbáltunk/próbálunk itt rávilágítani néhányan, hogy az igazi probléma gyökere lehet az, hogy a kérdező nem szereti a gyereket, amit a gyerek is érez.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy adott esetben a gyerek a viselkedése után büntetést kapjon, rá legyen szólva, vagy nevelve legyen.
válasza:De miért KELL!!! szeretni egy olyan kisgyereket, amelyik nem is a sajátja? Legyen vele toleráns, fogadja el, foglalkozzon vele, ha a kicsi igényli, de senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy valakit szeressen. A szeretet érzelem, az érzelmek pedig nem állnak az irányításunk alatt. Sokszor egy idegen is lehet unszimpatikus, pedig soha nem találkoztunk vele, nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért érezzük, amit érzünk.
Nem lehet kötelezni sem a gyereket, sem a Kérdezőt, hogy szeressék egymást. A felnőtt viselkedjen felnőtt módjára, fogadja el a gyereket, ennyi amit tehet. A többi vagy kialakul, vagy sem.
válasza:Nekem rémlik egy hasonló eset egy ismerősömnél. Ott a szülők elvették az ajándékokat, és másnap elvitték a Vöröskeresztnek, hogy odaadhassák olyan rászoruló gyerekeknek, akik értékelik azokat. Ez eléggé fejbekólintotta a kis "hercegnőt".
Mikor én voltam gyerek, az utcánkban egy kedves, idős házaspár örökbe fogadott egy kisfiút (elég szegényesen éltek, de akkor még nem voltak annyira szigorúak a követelmények). Apukám elmagyarázta, hogy ennek a kisfiúnak nincs semmije, még játékai sem, és szép dolog lenne tőlem, ha a megunt játékaimból összeállítanék neki egy csomagot, és elvinnénk neki. Nem csináltam szívesen, nagy nehezen összekapartam pár nem kedvelt darabot, de ennek is annyira örült az a kisfiú, hogy szinte zokogott, és nekem nagyon furcsa, de jó érzés volt, hogy ezt én okoztam neki. Így személyesen átélni teljesen más volt, mint a TV-ben látni hasonlót. Aztán hazaérve magamtól nekiálltam még több játékot összeszedni neki. Rendszeresen vittünk ezután kinőtt ruhákat, játékokat a gyerekotthonnak gyűjtő dolgozóknak, önkénteseknek is, akik szívesen meséltek arról, milyen is egy nevelt gyermek élete.
Engem ezek a tapasztalatok segítettek megérteni, milyen hálás is lehetek azért, amim van, tiniként és felnőttként is sokat önkénteskedtem, pl. kijártam kutyamenhelyre dolgozni és sétáltatni, meg csináltam apró ajándékokat év közben, amit eladhattak a segítő szervezetek a karácsonyi vásárokon vagy jótékonysági tombolán kisorsolhatták (utóbbin is jó érzés volt látni mások örömét). Hasonlókat ti is csinálhattok, az adventi csokis naptárak például kiváló gipszöntőformák, már csak szép zsinórt kell venni hozzá, amit a masszába nyomhattok akasztónak. Vagy karkötőket. És persze a jó példa: idős nénit átsegíteni a zebrán, segíteni vinni a szatyrát, előreengedni a sorban vagy helyet átadni annak, aki jobban rá van szorulva stb.
Talán sikerülne elérni nála egy szemléletváltást, ami az egész életére hatással lehet majd.
"Egyszerűen arra próbáltunk/próbálunk itt rávilágítani néhányan, hogy az igazi probléma gyökere lehet az, hogy a kérdező nem szereti a gyereket, amit a gyerek is érez."
De miből gondoljátok, hogy nem szeretem a gyereket? Abból, hogy dühös vagyok rá a viselkedése miatt, és hogy nem elismerően nyilatkozom róla?
Ha valaki szeret egy gyereket, akkor nem haragudhat rá soha, és nem láthatja a hibáit, köteles mindig ömlengve dicsérni, bármit is csinál? Ti sosem vagytok dühösek a gyereketekre, vagy mindig tökéletesnek látjátok? Nyilván nem. Csak nekem nincs jogom haragudni a kislányra vagy rosszat mondani róla, mert nem én szültem? Tényleg nem értem a kommentelők egy részét.
Ha nem szeretném, nem sütöttem volna neki tortát, nem készültem volna a szülinapjára, hanem elhúzok itthonról, aztán oldja meg az apja az ünneplést, ahogy akarja.
válasza:Miért én aggódjak rajta, hogy a szülei mit rontottak el? Nem én vagyok az anyja, nem az én feladatom nevelni, ahogy itt a gyakorin is imádjátok ezt hangoztatni, ha bárki kérdést tesz fel a párja gyerekével kapcsolatban.
Szörnyű tévedésben élsz mióta összeházasodtál ezzel a palival. Mivel úgy mentél hozzá,hogy már volt gyerek akihez ragaszkodott és látni akarta és ennek következmény,hogy a kislány nálatok tölti ideje egy részét.. hát igen is közöd van hozzá és igen is nevelned kell. Mivel,hogy nem egy kupacon laknak a szülei.. neki min. 4 szülője van aki felelős érte, és a nevelésérét. Egy 2,5 éves gyerek még nincs felnevelve...
Tehát a te házad a te férjed a te gyereked és a TE szabályaid! Független attól,hogy a másik családban mit érvényes....
ű Milyen feleség milyen szülő és milyen leendő anya vagy te.. én azt mondanám,hogy kényelmi szülő és anya.. hiszen csak akkor vagy szülő ha ott van és ha jól viseli magát.. ha baj van akkor máris nem a te gyereked...
Sokat elárultál magadról és én állítom,hogy pszichés oka van ha így kitör egy gyerek.. főleg azért keresném az okokat ( psizho segítséggel) mert nem csak neked nektek szólt hanem máshol is így viselkedik.
"Mivel,hogy nem egy kupacon laknak a szülei.. neki min. 4 szülője van aki felelős érte, és a nevelésérét.
...
Milyen feleség milyen szülő és milyen leendő anya vagy te.. én azt mondanám,hogy kényelmi szülő és anya.. hiszen csak akkor vagy szülő ha ott van és ha jól viseli magát.. ha baj van akkor máris nem a te gyereked..."
Hát ez aztán egy emeletes baromság. Mi az, hogy csak akkor vagyok szülő, ha itt van és jól viseli magát? Akkor sem vagyok szülő, és akkor sem az én gyerekem, ahogy akkor sem, ha épp nem viselkedik. Attól hogy az apja felesége vagyok, attól még nem leszek a szülője. Egyedül a testi épségéért vagyok felelős, a neveléséért nem, arra ott az anyja meg az apja. Legalábbis egészen addig, amíg az anyja (és a külvilág nagy része) szerint ellátni, főzni, mosni rá, ápolni ha beteg, hallgatni a hisztijét, válaszolgatni a kérdéseire, türelmesnek lenni hozzá kötelességem; rászólni és megbüntetni viszont nincs jogom (mert ugye nem vagyok "senkije" sem) - na, egészen addig a nevelése, vagy hogy milyen jelleme lesz, az nem az én felelősségem.
Ennyi.
Vagy szerinted ha mondjuk megegyeztek a tesóddal, hogy minden hétvégén vagy második hétvégén te vigyázol a gyerekére, mert ő teszem azt, dolgozik olyankor, ettől te az ő gyerekének a szülője leszel, aki felelős a neveléséért? Ugye hogy nem? Hát ez a szitu pontosan ugyanaz, csak nem a tesóm, hanem a férjem gyerekéről van szó. Attól, hogy hozzámentem, attól még az ő gyereke nem lesz az enyém is.
válasza:Hűűűűha,
látom, sok itt az elhagyott ősanyuka.
Kérdező, teljes egészében igazad van. Ilyen esetben tőlem ment volna a saller, ha az én gyerekem, ha nem. Az én asztalomnál, az én főztömet soha senki nem fogja dobálni, mert megnézheti magát.
Én azt tanácsolom neked, hogy mondd meg a kedves apukának, hogy tegye helyre a gyereket, mert ha még egyszer ilyesmi előfordul, akkor te fogod helyretenni, és abban nem lesz köszönet. Kis taknyos tulajdonképpen mit képzel magáról!!!
válasza: válasza:"elképzelhetetlen, hogy egy válás során a gyermek ne sérüljön. Itt is, apuka a gyermek egy éves korában otthagyta anyukát (gondolom, valami friss, ropogós húsért), anyukának nyilván rohadt nehéz lehetett egyedül egy kisbabával."
De miből gondolod? Vagy miért gondolja mindenki, hogy biztos apuka lépett le és tutira egy másik nőért? Elképzelhetetlen, hogy esetleg anyuci a hunyó, hogy ő a hibás, hogy ő akart válni?
Biztos nehéz volt neki egy kicsi gyerekkel, de ne fogjuk már erre, hogy majdnem öt évvel később emiatt tör-zúz a gyerek.
És igen, dühös vagyok rá, és nem érzek sajnálatot, így a sokadik hiszti után már nem. De az érzéseimet nem én irányítom, ha egyszer nem sajnálom, akkor parancsszóra sem fog menni. Kimerültem és mostanra elegem van belőle, hogy bármit csinálok, bármennyire töröm magam, az nem jó. Attól hogy felnőtt vagyok, még nekem is lehetnek érzéseim a "jajdecukiezagyerek"-típusúakon kívül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!