Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
A férjemnek három órányi türelmes beszélgetés után annyit sikerült kiszednie a gyerekből, hogy azért csinált jelenetet, mert "túl kevés ajándékot kapott", pedig "neki ennél több jár", és "nem tetszett neki, hogy nem mind a hat gyertya volt sárga a tortáján".
Ezen a ponton az én birkatürelmű férjemnél is elszakadt a cérna (nagyon helyesen), és szépen visszavette az ajándékokat, mondta a gyereknek, hogy majd csak akkor kapja meg, ha tudja őket értékelni.
Az meg egyenesen szánalmas, hogy egyes válaszolók szerint rendben van a gyerek viselkedése, és hogy el kell neki ezt nézni csak azért, mert beteg. Remélem, hogy akik frankón így gondolják, azoknak nincs és nem is lesz gyerekük.
válasza:Nem tartom egészséges dolognak, hogy a gyerek elfogadhatatlan viselkedése miatt támadó jogos ellenérzésünket görcsösen el kellene rejtenünk, mert " én vagyok a felnőtt , ő meg csak egy gyerek". Igenis szembesüljön vele, hogy a viselkedésével kihúzta a gyufát. Ezek után én nem lennék hajlandó jópofizni vele, meg kérdezgetni, hogy ugyan miért vesz ennyire semmibe.
Ha megtanulja, hogy ezt a viselkedést megengedheti magának, gondoljátok, hogy felnőttkorában nem lesz ilyen?
Dehogynem.
válasza:
válasza: válasza:Hasonló esetben tőlem biztos elvettek volna mindent a szüleim (azonnal, már a csomagolás miatti hiszti után is), és nemhogy tortát, de vacsorát sem kaptam volna. Ez lett volna a minimum, de ha még az ételt is földhöz vágom, akkor fenéken billentés minimum lett volna a "jutalmam".
Oké, hogy törődjünk a gyerek érzéseivel, meg beszélgessünk vele, na de ilyen durva hisztit azért akkor sem lehet hagyni neki! Épp azért, mert gyerek, aki épp a határait feszegeti, és ilyen esetben rohadtul nem az fog átjönni neki, hogy "na, apuék törődnek az érzéseimmel, de jó, akkor jó leszek", hanem az, hogy bármit megtehet, mert komoly büntetés úgysem fog járni érte. Nem fogja megtanulni így kezelni az indulatait.
A lelkizés majd jöhet, ha kibőgte magát az elvett ajándékok miatt, és felfogta, hogy elfogadhatatlanul viselkedett!
válasza:"Eloszor is:hogy jossz te ahhoz,hogy masnak a gyereket meg ha csak a hata mogott is,de dognek hivod?"
Már nem azért, de egy iylen gyereket bárki annak hívna. Ha meg annyira más gyereke, akkor nevelje az a más, ne szerencsétlentől legyen elvárva, hogy ajándékozza, süssön, főzzön neki, és még el is viselje a hülyeségeit.
"Van jogos resze a felhaborodasodnak,de ha te megpofoznal egy gyereket,ahhoz csak gratulalni tudok,de ennek ellenere meg nem kivannam,hogy ne legyen gyereked."
Hát azért az ilyen gyerek megérdemelne egy-két anyai vagy atyai pofont, úgy hogy mellette el lenne neki magyarázva, hogy miért is nem viselkedünk így.
Az alapvető gond az, hogy itt is azonnal nekiugrik mindenki a kérdezőnek hogy "nem a te gyereked". Bezzeg ha a saját anyja írna ki ilyet, akkor meg azzal lenne lecseszve hogy miért nem neveli meg. Valószínű itt is ez a kettősség játszik, a gyerek szabadjára van engedve, és meg is érzi ezt, meg tudja hogy a "pótmama" nem szólhat bele a dolgokba ezért lehet őt csesztetni.
válasza:"Az meg egyenesen szánalmas, hogy egyes válaszolók szerint rendben van a gyerek viselkedése, és hogy el kell neki ezt nézni csak azért, mert beteg. Remélem, hogy akik frankón így gondolják, azoknak nincs és nem is lesz gyerekük.
"
Azért ez a mondat is elég sokat elárul rólad... Tudod, csak óvatosan a kívánságokkal...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!