Hogy néznétek a 21 éves gyerekre, ha élből elutasítana minden családi meghívást?

Az elmúlt években sok anyagi gondunk volt, devizahitelünk van. Amikor kirúgtak 10 év után a jól fizető állásomból (üzletvezetőként dolgoztam), nem tudtam tovább fizetni a hitelt, így kijöttem külföldre rabszolgának. A két munka között csúsztunk a hitellel, a számlákkal, lekapcsolták a gázt, kevesebbet ettünk, és ez magával hozta a családi cirkuszokat is. Kétlakásos kertesházam van, a lenti lakásban a szüleim laknak, a fentiben "én" és a két lányom. Viszont az elmúlt években anyám megutálta a férjét, így egyszer, 4 évvel a kijövetelem előtt kijelentette, hogy nem hajlandó együtt élni vele, és beköltözött hozzánk, rátelepedett a nappali tévére, és képes volt évekig hagyni, hogy a nappaliban aludjak, amíg ő az én ágyamban. Anyám olyan, mint Magdi anyus, sértődékeny, eltúloz mindent, hajlamos színészkedni, és szereti magát sajnáltatni, sokszor a lányaimon (19 és 21 évesek) köszörüli a nyelvét a bátyámnak, akiben így kialakult egy jó kis vélemény a kölkeimről. Miután kijöttem Amerikába, otthon a feje tetejére állt minden, a lányaim és anyám óriási patáliákat csaptak, majd egy év után az idősebbik lányom addig vitatkozott anyámmal, míg az fenyegetőn kijelentette, hogyha így viselkednek vele, haza fog költözni (a lenti lakásba), mire jött a nemvárt reakció, hogy "jó, húzzál a pics4ba." Mondanom sem kell, nem erre tanítottam a lányaimat. Az idősebbik különösen szelíd, de anyám jelleme mindig is irritálta (egyébként én is sokszor úgy kellett visszafogjam magam). Mire idáig eljutottak, a bátyám már rájuk se nézett a lányokra, holott mielőtt elmentem volna, megkértem, hogy néha nézzen rájuk, van-e mit enniük stb. Otthagytam őket normális pénzösszeg nélkül (az utolsó pénzek a repjegyre mentek el), nem volt kitől anyagi segítséget kérjek. Tehát anyám annyit szidta a lányokat és már engem is, hogy a család minden tagja teljesen elfordult tőlünk, én voltam a feketebárány, aki felvette a hitelt, és ezzel csődbe taszította a családot (mindig is én fizettem egyedül, holott nem csak én éltem abban a nagy házban), a lányaim pedig javíthatatlan bunkónak lettek kikiáltva. Igen, tudom, durva elküldeni egy nagymamát a pics4ba, de ő nem egy zoknit kötögetős, kandalló mellett ülő nénike... Szeretem persze, de a testvéremet is ellenem hangolta, amit nagyon nehezen éltem meg.

Már jól keresek, rendszeresen küldöm haza a pénzt, a család nyitni kezdett felénk, olyanok, mintha semmi nem történt volna, holott egy évig a lányok felé se néztek, és hiába kerestem velük a kapcsolatot, hidegek voltak, letojták, mi van velem, pedig egyedül egy új kontinensen, új nyelvvel higgyétek el, nem könnyű.

Én még mindig kint vagyok, mostmár Európában (harmadik éve vagyok távol), de egyre sűrűbben hallom, hogy az idősebbik lányom nem megy el a családi összejövetelekre, hanem hitetlenkedve elneveti magát, és nemet mond rájuk. Eleinte még kifogásokkal élt, valamiért sosem ért rá, de már simán odamondja, hogy neki nincs kedve eljátszani, hogy mi vagyunk a tökéletes család. Tény, hogy az ünnepnapokon kívül nem is nagyon találkoznak, illetve tavaly húsvétkor sírva hagyta el a helyszínt, mert a bátyám felesége élősködőnek nevezte, és ezzel az egész család egyetértett. Épp kihagyott egy évet (már egyetemre jár), ezért kapta jobbról-balról a hideget, hogy megnehezíti a dolgomat, és mihaszna, elcs3szett neveltetésben részesült. Persze anyámnak valószínűleg a húzz-a-pics4ba sztori a kedvence, és gyakran emlegeti a rokonságnak, hogy dobta ki őt az én ultra bunkó lányom a lakásból... Viszont az ebéd óta a lányom is arra hivatkozik, hogy ő úgyis a család bunkója, megteheti, hogy nem megy el az ebédekre, és nem képes elfelejteni, amiket a fejéhez vágtak.

Nem tudom, hogy hozhatnám ezt rendbe? Ha félévente hazamegyek, nem jön át velem a bátyámhoz, és ha tudja előre, hogy jönnek a gyerekekkel, elmegy a fiújához.

Ne haragudjatok a kisregényért.

N44