Hogy néznétek a 21 éves gyerekre, ha élből elutasítana minden családi meghívást?
Az elmúlt években sok anyagi gondunk volt, devizahitelünk van. Amikor kirúgtak 10 év után a jól fizető állásomból (üzletvezetőként dolgoztam), nem tudtam tovább fizetni a hitelt, így kijöttem külföldre rabszolgának. A két munka között csúsztunk a hitellel, a számlákkal, lekapcsolták a gázt, kevesebbet ettünk, és ez magával hozta a családi cirkuszokat is. Kétlakásos kertesházam van, a lenti lakásban a szüleim laknak, a fentiben "én" és a két lányom. Viszont az elmúlt években anyám megutálta a férjét, így egyszer, 4 évvel a kijövetelem előtt kijelentette, hogy nem hajlandó együtt élni vele, és beköltözött hozzánk, rátelepedett a nappali tévére, és képes volt évekig hagyni, hogy a nappaliban aludjak, amíg ő az én ágyamban. Anyám olyan, mint Magdi anyus, sértődékeny, eltúloz mindent, hajlamos színészkedni, és szereti magát sajnáltatni, sokszor a lányaimon (19 és 21 évesek) köszörüli a nyelvét a bátyámnak, akiben így kialakult egy jó kis vélemény a kölkeimről. Miután kijöttem Amerikába, otthon a feje tetejére állt minden, a lányaim és anyám óriási patáliákat csaptak, majd egy év után az idősebbik lányom addig vitatkozott anyámmal, míg az fenyegetőn kijelentette, hogyha így viselkednek vele, haza fog költözni (a lenti lakásba), mire jött a nemvárt reakció, hogy "jó, húzzál a pics4ba." Mondanom sem kell, nem erre tanítottam a lányaimat. Az idősebbik különösen szelíd, de anyám jelleme mindig is irritálta (egyébként én is sokszor úgy kellett visszafogjam magam). Mire idáig eljutottak, a bátyám már rájuk se nézett a lányokra, holott mielőtt elmentem volna, megkértem, hogy néha nézzen rájuk, van-e mit enniük stb. Otthagytam őket normális pénzösszeg nélkül (az utolsó pénzek a repjegyre mentek el), nem volt kitől anyagi segítséget kérjek. Tehát anyám annyit szidta a lányokat és már engem is, hogy a család minden tagja teljesen elfordult tőlünk, én voltam a feketebárány, aki felvette a hitelt, és ezzel csődbe taszította a családot (mindig is én fizettem egyedül, holott nem csak én éltem abban a nagy házban), a lányaim pedig javíthatatlan bunkónak lettek kikiáltva. Igen, tudom, durva elküldeni egy nagymamát a pics4ba, de ő nem egy zoknit kötögetős, kandalló mellett ülő nénike... Szeretem persze, de a testvéremet is ellenem hangolta, amit nagyon nehezen éltem meg.
Már jól keresek, rendszeresen küldöm haza a pénzt, a család nyitni kezdett felénk, olyanok, mintha semmi nem történt volna, holott egy évig a lányok felé se néztek, és hiába kerestem velük a kapcsolatot, hidegek voltak, letojták, mi van velem, pedig egyedül egy új kontinensen, új nyelvvel higgyétek el, nem könnyű.
Én még mindig kint vagyok, mostmár Európában (harmadik éve vagyok távol), de egyre sűrűbben hallom, hogy az idősebbik lányom nem megy el a családi összejövetelekre, hanem hitetlenkedve elneveti magát, és nemet mond rájuk. Eleinte még kifogásokkal élt, valamiért sosem ért rá, de már simán odamondja, hogy neki nincs kedve eljátszani, hogy mi vagyunk a tökéletes család. Tény, hogy az ünnepnapokon kívül nem is nagyon találkoznak, illetve tavaly húsvétkor sírva hagyta el a helyszínt, mert a bátyám felesége élősködőnek nevezte, és ezzel az egész család egyetértett. Épp kihagyott egy évet (már egyetemre jár), ezért kapta jobbról-balról a hideget, hogy megnehezíti a dolgomat, és mihaszna, elcs3szett neveltetésben részesült. Persze anyámnak valószínűleg a húzz-a-pics4ba sztori a kedvence, és gyakran emlegeti a rokonságnak, hogy dobta ki őt az én ultra bunkó lányom a lakásból... Viszont az ebéd óta a lányom is arra hivatkozik, hogy ő úgyis a család bunkója, megteheti, hogy nem megy el az ebédekre, és nem képes elfelejteni, amiket a fejéhez vágtak.
Nem tudom, hogy hozhatnám ezt rendbe? Ha félévente hazamegyek, nem jön át velem a bátyámhoz, és ha tudja előre, hogy jönnek a gyerekekkel, elmegy a fiújához.
Ne haragudjatok a kisregényért.
N44
Ja, hogy építtettél egy házat, befogadtad a családod és még nekik áll feljebb?
A családi "béke" kedvéért eladnám a házat menjen mindenki vissza oda, ahonnan jött vagy menjen albérletbe ha ezelőtt tudták fizetni akkor állják meg a helyüket.
A lányod meg tanuljon meg angolul és vidd ki magadhoz ott biztos jobb lesz neki.
A család meg szeresse egymást nélkületek és támaszkodjanak egymásra.
Azért mert család még nem kell kötelezően jóban lenni ha nem megy nem kell erőltetni.
A kamaszok már alaposan átlátnak a szitán és nem dőlnek be.
Tökéletesen megértem a lányodat, miért menjen egy olyan közegbe, ahol bántják, érezhetően neheztelnek rá és kritizálják? Hasonlóan érzem magam én is a saját családomban, és nem értem, miért várják el, hogy időről időre "leviziteljek", ha se az nem érdekli őket, jól érzem-e ott magam, se azt nem veszik észre, amikor megbántanak.
Tény, hogy a húzz a p...ba szöveg elég durva, de azon is túl kellene már lépni, szerintem nincs a földön olyan ember, aki hirtelen felindulásból ne mondott volna hasonló sértő és meggondolatlan dolgot.
Azért kemény lehet az élet ott nálatok, nem irigylem a lányaidat, viszont minden elismerésem, hogy ilyen szintem viszel a hátadon gyakorlatilag két házat és két családot, azt gondolom, mindenkitől csak köszönetet érdemelnél és nem kritikát.
A szüleid fizetnek neked lakbért? Ugye az őáltaluk kifizetett lakbér legalább csökkentené a hitel mennyiségét. Akármennyire is nincs hozzá kedved, igenis fizettesd meg velük a lakhatást, ha már a te házadban élnek.
Sajnos a te felfogásoddal van a baj, hiszen amikor gyerekeid lesznek akkor ők kerülnek a családi kapcsolatok toplistájának elejére, akármi van ők az elsők. Az, hogy amikor nem volt pénzed úgy bántak a gyerekeiddel mint egy kutya, mindennek elhordták őket, akkor te ezek után miért vágysz a családi idillre? A saját gyerekeidet, akiket te nevelsz szidták, pletykáltak róluk. Ráadásul a fő felbujtó a saját anyád, aki ingyen él egy házban, ami nem is az övé.
Értem én, hogy megpróbálnád összeszedni a családot, hogy számíthassanak egymásra, de ezek után ez már nem fog menni. Van egy lányod, aki teljesen jól átlátja a helyzetet, nem kell neki színészkedni a családnak, ha egyszer az már nem mondható családnak.
És ne jöjjetek azzal, hogy meg kell tanulni színészkednie mert teljesen más, ha a munkahelyeden jópofizol vagy a családnak tetteted magad. Míg az egyiknek előnye van, addig a leírtak alapján a családinak semmi előnye nincs.
"Hogy néznétek a 21 éves gyerekre, ha élből elutasítana minden családi meghívást?"
A fentiek tükrében abszolút megérteném.
Ha nekem ilyen családom lenne én se kérnék belőlük.
Nem hiszem h jó buli volt mindig belőle csinálni a bűnbakot mert ezzel csak azt értétek el, h hátralévőéletében le fog sz...ni titeket.
Am teljesen jogosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!