Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
válasza:Hűű jól beolvasol egy hat éves kislánynak? Nagyon kemény vagy. Attól majd biztos megkedvel...
Amúgy szerintem egyszerűen azért csinálja ezt, mert utál téged. Azok alapján amit leírtál, te is őt. A gyerekek meg gyerekek, nem pedig hülyék. Ha nem is mondod a szemébe, attól még érzi.
Vagy tedd magad túl rajta, hogy a pasid csak csomagban jár a gyerekkel és ne legyél rá féltékeny, vagy keres gyermektelen pasit.
"Ha megpofozod az bűncselekmény."
Hol olvastátok, hogy megpofoztam, vagy meg akarom pofozni?! Eszembe jutott, de nem csinálok ilyet, ezt már eddig kétszer írtam le. Azt írtam, hogy a sajátomat biztosan megcsapnám ezért. Szövegértés...
Három és fél éve vagyok az apukája felesége, alihg múlt egy éves a kislány, mikor a zsülei elváltak. Én két és fél éves kora óta ismerem, szóval majdnem azóta ez a felállás, ami most, mióta az eszét tudja, úgyhogy ne gyertek már a "szörnyen megviselte szegényt a válás" című szöveggel. Nem is emlékszik arra, hogy a szülei valaha együtt éltek.
válasza: válasza:Szóval a gyerek viselkedése rendben van, de az, hogy én emiatt haragszom rá, az nincsen?
Vagy csak az a gondotok, hogy nem a gyerek édesanyja vagyok, és ennek ellenére merészelek haragudni rá?
De kívánom nektek, hogy a saját gyereketek rendezzen egy ilyen jelenetet, aztán majd utána beszélgessünk el türelemről meg toleranciáról.
"Otthon is viselkedik így, vagy csak te hozod ezt ki belőle? Milyen a kapcsolata az apjával? Nagyon hisztisnek tűnik a kislány, de kérdés, hogy mindig ilyen e, vagy csak nálatok? És nálatok máskor is, vagy első eset volt? Anyuka, és az apja viszonya milyen, normálisnak mondható?"
Otthon is, az oviban is, és a nagyszüleinél is rendszeresek az ilyen és ehhez hasonló műsorok, nálunk sem az első eset volt. Épp ezért akadtam ki, mert már nagyon fogytán a türelmem. Az anyja meg az apja amolyan jóismerősi viszonyban vannak egymással, nem fújnak a másikra de nem is beszélnek egymással, ha nem feltétlenül muszáj.
válasza:Kövezzetek meg, de én se mosolyognék bájosan a párom gyerekére (akivel nyilván törődök, akit nyilván szeretek, nem véletlen csináltam a kedvenc tortáját stb), és nem dicsérném meg a viselkedéséért, hogy jajdeügyesvagyangyalom, meg nem simogatnám meg a buksiját, hogy itt van az én tányérom is, azt is b*szd a földhöz ha már elkezdted. ... Vagy ti igen? Fura egy világ ez.
A gyereket meg lehet érteni, el lehet vele beszélgetni, és elmagyarázni a dolgokat. Neki is vannak érzései, és nem feltétlen tudja kordában tartani őket, de ez nem ok arra, hogy ilyet csináljon. Meg kell tanítani neki, hogyan vezesse le az indulatait, mert ha nem, akkor tinikorban mi lesz? Ha 10 év múlva megint előfordul ez, vagy durvább eset, akkor a GYK közössége egy emberként fogja azt mondani, hogy "alapvetően ellenzem a gyerekek verését és bántalmazását, de én a te helyedben már évekkel ezelőtt adtam volna egy nevelő célzatú pofont, hogy helyretegyem". Ráadásul a kérdező nem ütötte meg, csak felmerült benne. Bennem is felmerült, amikor a kérdést olvastam.
A gyerek kora lehet mentség és kifogás, de nem mindenre. Az elvált szülő is lehet mentség és kifogás, de szintén nem mindenre.
válasza:Hát, pedig ha mindenhol hasonlóan viselkedik, akkor otthon sem stimmel valami. Az anyjának van párja? Ha igen, nem tudjátok vele milyen a viszonya? Agyon van egyébként kényeztetve, vagy nem figyelnek rá eléggé, nem kap elég szeretetet, törődést? Oka van a viselkedésének mindenképpen, és nem a gyerek tehet róla, ez biztos.
Ha az oviban is kezelhetetlen, akkor csak javasoltak már valami segítséget.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!