Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
Az én szüleim is elváltak, és én is voltam beteg, de soha nem jutott volna eszembe ilyen jelenetet rendezni a nevelőanyám előtt. Még 6 éves koromban sem! Ez a viselkedés egyszerűen minősíthetetlen és akármennyire is gyerek, ezt a fajta magatartást senki sem köteles neki eltűrni.
Azzal viszont egyetértek, hogy valóban nem a gyerek a hibás, én is úgy gondolom, hogy a gyereket bizony a szülei rontották el azáltal, hogy megengedték neki ezt a fajta viselkedést és nem nevelték meg már az elején, mikor ezt a hisztit egyáltalán elkezdte.
Te amúgy most az igazság miatt vagy ennyire ingerült és hisztis velünk szemben is?Itt senki nem szitkozódott életem egyetlen virágszála...
"Azt írtam, hogy a sajátomat biztosan megcsapnám ezért." ->Ha a sajátodat pofozod meg,akkor is csak erőszak.Magadat minősíted vele,mert nem tudod normálisan kezelni a dolgokat.
"Remélem, hogy akik frankón így gondolják, azoknak nincs és nem is lesz gyerekük."
AZT NEM TUDOM,HOGY HOGY VISEL TÉGED EL EGY FÉRFI?Egyáltalán egy ember hogy visel el téged?Jézusom,ha ilyen szülő leszek,lőjjön valaki le!!Innen a gyk-ról is jöhettek,SORBAN MINDENKI egy lövést belém.
MÁSNAK ILYET KÍVÁNNI?NORMÁLIS VAGY????
"Ha az én fiam tenne ilyet a szülinapján, akkor nem azt a kérdést tenném fel gykn, hogy jajj, mit kezdjek a saját érzelmeimmel, hanem azon agyalnék, hogy mit rontottam el, hogyan kéne jobban nevelnem (vagy az apjának), hogyan kezeljem a dolgot.."
Miért én aggódjak rajta, hogy a szülei mit rontottak el? Nem én vagyok az anyja, nem az én feladatom nevelni, ahogy itt a gyakorin is imádjátok ezt hangoztatni, ha bárki kérdést tesz fel a párja gyerekével kapcsolatban. Vagy ilyenkor, ha nem megfelelően viselkedik, akkor az az én hibám? Csak akkor kuss a nevem, ha rá kellene szólni vagy megbüntetni, mert ahhoz nincsen jogom; ugyanakkor kötelességem magamat hibáztatni a neveletlenségéért?
Aki meg kiakadt azon, hogy remélem, nem lesz gyerekük azoknak, akik szerint ez a viselkedés a gyerek részéről oké: innen látszik a rosszindulatod, hogy félreértetted a mondatot. Nem arra céloztam, hogy bár ne jönne össze nekik a gyerek (eszembe sem jutott), hanem hogy ilyen mentalitással inkább ne vállaljanak gyereket, mert csak neveletlen, önző felnőttet csinálnak belőle.
"Nem a tesó érkezése zavarja?"
Legjobb tudomásom szerint nem vagyok terhes, és az anyja sem. Milyen tesó?
"Te amúgy most az igazság miatt vagy ennyire ingerült és hisztis velünk szemben is?"
Nem vagyok ingerült, egyszerűen csak elegem van a majomszeretettel a gyerekükön csüngő, harcos ősanyákból, akik szerint a gyerek bármit megtehet, azt a nevelőanyának el kell tűrnie, csak mert nem ő szülte. (És persze mindenki másnak is, hisz a gyereknek joga van mindenhez, elvárni tőle meg semmit sem szabad, mert sérül a lelke.) Pont az ilyen "liberálisan nevelt" kölykökből lesznek elviselhetetlen felnőttek, akiknek egyetlen barátjuk sincs a szörnyű természetük miatt.
"Ha az én fiam tenne ilyet a szülinapján, akkor nem azt a kérdést tenném fel gykn, hogy jajj, mit kezdjek a saját érzelmeimmel, hanem azon agyalnék, hogy mit rontottam el, hogyan kéne jobban nevelnem (vagy az apjának), hogyan kezeljem a dolgot.."
Pont azt rontottad el, hogy eltűröd az ilyen viselkedést. Azért neveljük a gyereket, hogy felkészítsük a felnőtt életre. Ha mindent megengedsz neki, semminek nincs következménye, akkor egy látszatvilágban neveled, és akkor esik majd depresszióba, ha szembesül az igazi világgal. Akkor aztán mindenkit hibáztatni fog, csak magát nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!