Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
"Eloszor is:hogy jossz te ahhoz,hogy masnak a gyereket meg ha csak a hata mogott is,de dognek hivod?"
Úgy jövök hozzá, hogy igenis egy hálátlan dög a gyerek, és akkor sem állítanék mást, ha a sajátom lenne.
"Megmondani,hogy te nem akarod elvenni az apukajat,es,hogy te nem eg gonosz hazisarkany vagy,hanem csak az apukajanak az elettarsa.Amugy ha megpofoznad a gyereket,akkor az sem lennel sokaig,en ezt garantalnam,mint exfeleseg."
Én nem "csak" az apukájának az élettársa vagyok, hanem a felesége, ráadásul évek óta, szóval a gyerek tisztában van vele, hogy nem akarom elvenni tőle az apját. És ahogy írtam is, nem ütöm meg, mert nem az én gyerekem, de ha az enyém lenne, ilyen viselkedésért bizony már rég repült volna a pofon.
Szerintem menj el egy fél órára sétálni. Egyedül.
Engem az mindig lenyugtat, bármi bajom van. (egyébként minél hidegebb van kinn, annál jobban használ)
"Lehet nem volt benne semmi hátsó szándék csak beteg illetve nem tudta máshogy kifejezni levertségét?
Ha náthás vagyok én se bírok enni, még a kedvencemet sem illetve elég ingerlékeny leszek.
Esetleg nem lehet hogy bármennyire is jól ünnepeltetek, ő azt szerette volna, hogy az apukája is ott legyen a szülinapi zsúrján és ez a frusztráltság a tetteiben jutott kifejezésre? 6 éves ezt nem biztos, h így le bírja vezetni, csak érzi."
Én is voltam kiskoromban bveteg, ahogy mások is, mégse csapkodtunk tányérokat a falhoz. És az apukája ott volt a szülinapi zsúrján, de ennek ellenére szerettünk volna pont a szülinapján is ünnepelni vele. Amúgy a kiscsaj magasról tett rá, hogy az apja ott van-e a zsúron, mivel lefoglalta a 20 másik meghívott gyerek.
"yilvánvaló, hogy a gyereknek nem az ajándékokkal meg a tortával van baja, hanem azt nem tudja feldolgozni, hogy elváltak a szülei. Ez akkora trauma, amit egy gyerek lelke nagyon nehezen visel el."
Én nem tudom, van a környezetemben más kisgyerek is, akinek elváltak a szülei, mégse viselkedik így. A házasságok fele válással végződik, most akkor a rosszul sikerült házasságból származó összes gyerek szociopata lesz meg lelkileg sérült? Nem lehet mindent a válásra fogni.
Ha ennyire agresszív a légkör (gyerek bizony megérzi, hogy legszívesebben megpofoznád,ha nem is mondod, ) akkor nem csoda, h ő is agresszívan viselkedik.
De az is lehet,h direkt provokál, mert érzi,h nem szereted, csak plusz gondnak tekinted.
Kérdés, h miért nem tudtad őt elfogadni? Régebben is tett vmi hasonlót v csak most jutott el erre a szintre?
mindig ilyen a gyerek, vagy csak egyszeri alkalom volt?
Ha mindig ilyen, pszichológus, ha csak egyszeri, az apja beszélgessen el vele.
Te meg egyél egy szelet tortát, bonts fel egy üveg bort, és rakd be a kedvenc filmed, a lényeg, hogy nyugodj meg, nem dőlt össze a világ:) Legközelebb majd kap 2 pár zoknit meg egy teszkós tortát..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!