Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?

Ha egy 6 éves gyermek így viselkedik, annak oka van. Hisztis, elkényeztetett királylánynak titulálni lehet, hárítva a felelősséget.

Szerintem ha elkezdenénk boncolgatni a gyermek viselkedésének az okát, hát... kiderülnének nagy-nagy disznóságok. És nem csak most, ennél a kérdésnél. Ugye?

Sokan nekiestek a kérdezőnek.

Pedig, valahol a haragja jogos. Mindegy ki az édesanya/apa és ki a műanya/apa - a viselkedési normákat be kell tartani. A kérdező nem azon hisztériázik, hogy nem ujjongott vagy hálálkodott a kislány. Olvastátok: nem jók az ajándékok, valamit miért nem kapott, kevés is, a torta sz.r.... végül repült a tányér.

Én azon se lennék meglepve, ha otthon kapott volna ötleteket hogyan viselkedjen. (Az én anyám elvárta, amíg kicsik - 6-10 éves korunk között - voltunk, és a külön élő apánkhoz indultunk, hogy panaszkodjunk, nyávogjunk, hogy nem akarunk menni. Utólag meg azt kellett eljátszani, hogy milyen szörnyű volt.)

Ez a kislány mindenütt ilyeneket csinál. Lehet, hogy nem kap elég figyelmet sehol sem, a válás nem viselhette meg, hiszen szinte nem is éltek együtt a szülei. De az viszont lehet, hogy amíg apukájának új és stabil kapcsolata van, addig neki nincs vagy gyakran cserélődnek a pótapukák.

Kérdező: higgadj le (ne igyál, mert akkor az lesz a duma, hogy be voltál rúgva) és mondd el a gyereknek, hogy az egész napra ti hogy készültetek, vártátok. Sajnálod, ha nem nyerte el semmi a tetszését és nem tud így örülni annak, amit kapott. Beszélj neki arról, neked milyen rossz érzés ez és mennyire nem bírod az ilyen jeleneteket.

Ne légy agresszív, abból már van tartaléka a kislánynak.

Írd le, mire jutott apukája vele!

Egy beteg gyerekről beszélünk, aki már eleve rosszul érzi magát a betegsége miatt, szerintem ha nem is érthető a viselkedése, de megbocsájtható.

Azt mondod kérdező, hogy ha a saját gyereked lenne is ugyan így gondolkodnál, de ez nem így van.

Mert a saját gyereket feltétel nélkül szeretjük és bármit megbocsájtunk neki.

Te nem szereted ezt a gyereket, az jól látszik a leírásodból. Az hogy megteszel neki bármit is, vagy drága ajándékot veszel az nem a szeretet jele, hanem csak szeretted volna elkerülni a konfliktust. Ez tisztán látszik. A szeretett gyerekre nem mondjuk, hogy dög és nem várunk hálát és köszönömöt, ha adunk neki, vagy megteszünk érte valamit.

Ezzel nem lehet pótolni a szeretetet, és ezt a gyerek pontosan érzi, ezért ilyen a viszonyotok.

#34! ne haragudj, de nincs igazad egyes dolgokban.

A saját gyerekemtől is elvárom és arra nevelem, hogy köszönje meg, amit kap, mert különben nem tanul meg adni sem. A bármit elviselünk és mindent megbocsájtunk a saját gyerekünknek eredményezte ezt a rengeteg nihilista, követelőző, és magának mindent megengedő, magyarul neveletlen gyereket. Ebből a szempontból nem lehet különbség a saját és a nevelt gyerek között.

Elkerülte a figyelmedet, hogy mindenütt így viselkedik, nem csak a kérdező háztartásában. Miként az is, hogy a kedvenc ételét főzte, tortát sütött neki, nem vett. Ez igen is a készülésről szól, a törődésről és nem a kiszúrom a szemed valami drága ajándékkal, amiért légy hálás!

A hálátlan kis dög kitétel szerintem nagyon durva, de ezt a kérdező is tudja. Haragjában pedig sok minden kicsúszik az ember száján, főleg, ha nem annak mondja, akinek szól.

Valószínűleg bujkál benne valami betegség, ami rátett a hisztijére. A gyerekeknél vannak olyan hisztis időszakok, amikor az embernek vérben forog a szeme az idegességtől és ezzel nem is lenne baj, de azért kicsit durva dolog a tányért a falhoz vágni... Nem tudom hogy hogyan reagálnék arra ha a lányom ilyet csinálna, de ez nem az eltűrhető kategória.

Mindezek ellenére ezt hagynod kell a párodra... Az ő gyereke és neki kell lerendeznie az ilyen dolgokat. Sajnálom hogy az igyekezetedet nem értékelte a gyerek, elhiszem hogy rosszul esett. Lehet hogy ezzel az egész helyzettel volt baja. Nagyobb alkalmakkor én is mindig jobban éreztem az igazi családom hiányát (az én szüleim is elváltak). Lehet hogy rá is ez tört. Nem tudom, csak tippelni lehet, mivel nem ismerem.

Menj el sétálni vagy bármi... Csak ismételni tudom magamat, TE nem tehetsz semmit, ez a szülők dolga. Az viszont mindenképpen jó dolog, hogy apuka kezébe vette a dolgot. Gondolom, majd anyuka is tudomást szerez róla és valahogy elrendezik a gyerekkel. Ez sajnos ezzel jár.

Ahogy elolvasok egy-két választ, komolyan nem tudom, hova fajult a világ!

Nem volt olyan túl szigorú neveltetésben részem, de akár meg voltam fázva, akár nem, a saját anyám nem tűrte volna szó nélkül, ha falhoz vágom a tányért a kajával. Pláne nem úgy reagált volna, hogy "jaj, szegénykém, biztos sok stressz ér mostanában, dehogy is haragszom rád, teljesen megértelek".

Ha minden meg van engedve a gyereknek, ha mindent megtehet, üthet, vághat, hisztizhet, akkor hogy várjuk el tőle, hogy felnőtt korában ne így viselkedjen majd ha valami nem tetszik neki, vagy el akar érni valamit?

Szerintem, kérdező, ahogy már valaki az előttem írta, menj el sétálni kicsit egyedül, hátha lecsillapodsz. Addig az apuka hátha kideríti mi volt az igazi probléma.

Hát, egyáltalán nem csodálkozom rajta,h némely gyerek azt hiszi ő a világ közepe és bármit megcsinálhat, megalázhatja a másikat, rombolhat,mert biztos jó oka van rá.

Lehet,hogy van,de attól mert hisztis nem hajigálhat tányérokat a falhoz.Az a vicces ha egy tini gyerek jön ide szidni a szüleit,akkor elvan hordva mindenféle hálátlan dögnek. Pedig pont az ilyen gyerekekből lesznek később az ilyen tinik .

Igenis meg kell tanulnia hálásnak lenni, ha ajándékot kap akárkitől is,nem természetesnek venni mindent, meg hisztizni.Akkor se szabad ilyet csinálni ha rosszul van.Eltudom képzelni,hogy rosszul esett a kérdezőnek, mikor szépen készült a kislány szülinapjára.

Én biztos felszedettem volna a kislánnyal a rongálás nyomait, utána a szobájába is beküldtem volna gondolkozni. Foglalkoztam gyerekekkel nekünk érdekes képzett pedagógusok tanácsolták ezt főiskolán...

Először figyelmeztetsz szóba, elmondod miért nem jó amit csinál és milyen következményei lesznek, ha folytatja. Ha mégis folytatja megbünteted. Persze nem veréssel és nem is drasztikusan. Ha a büntetését letöltötte,utána megbeszélitek szépen,mi miért volt. Ettől nem fog a gyerek lelkivilága sérülni,de megtanulja,hogy a tetteinek következményei vannak. Nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, mindennél jobban fogom szeretni, de nem fogom hagyni,hogy bármit megcsinálhasson azért,mert olyan kedve van. (23l)