Mit tennétek ha az exetek új felesége pofon vágná a gyereket azért mert nem viselkedett?

58: igen csak is ez a verzió eshetett meg, és az új feleség csak is egy idegbeteg, gonosz, hokuszpók lehet! :D Az apuka meg, amiért elmert hagyni téged nem érdemli meg, még véleten se, hogy új, boldogabb életet élhessen azzal a gonosz hókuszpók feleséggel, mert szörnyű bűnt követett el, és te mint fő nevelő semmit se hibáztál, mert egy négy éves gyermeknek olyan nehéz megtanítani, hogy másoknak is engedelmeskedjen.

Őszinte részvétem a férjednek..., és tudod miért? Mert a megbocsátásnak egy csöpnyi jelét se mutatod, ha vki hibázni mer. Te szerintem csak ámítod magad, hogy stabil házasságban élsz 21 éve, és boldog a 15 éves gyermeked, max. csak nem mernek melletted megnyikkani sem!

Beszélhetsz a nővel, normális keretek közt, hogy ez neked nem fér bele a nevelésbe. De ha a gyerek nem szólt róla egy szót sem akkor teljesen megérdemelt volt az a pofon.

Egyébként a gyakori mentalitása nevetséges. Egy óvodás kap egy kis pofont és minden második ember perelni akarja apuka új barátnőjét, egy másik kérdésnél meg neki esnek egy kamasz lánynak, hogy megérdemli a rendszeres verést mert biztos ő provokálja az "édesapját"...

"Az apuka meg, amiért elmert hagyni téged nem érdemli meg, még véleten se, hogy új, boldogabb életet élhessen azzal a gonosz hókuszpók feleséggel, mert szörnyű bűnt követett el, és te mint fő nevelő semmit se hibáztál, mert egy négy éves gyermeknek olyan nehéz megtanítani, hogy másoknak is engedelmeskedjen. "

Ezt nem tudom, miből szűrted le... de nehogy attól legyen már boldog, hogy veri a gyerekemet?!

A lányomat soha nem engedelmességre neveltem! Nem kiskutya, hogy azt mondom neki, hogy ülsz, akkor ül!

Hanem hogy tudja, mit miért nem szabad... hogy ha valaki azt mondja, hogy valamit nem szabad, akkor megértse, mit miért nem szabad!

Mai napig, ha valamit nem engedek neki, gyakran megkérdezi, miért? Megindoklom, elfogadja...

De nem azért kell szót fogadnia, mert én vagyok a felnőtt, és én mondom meg, mit csináljon!

"Őszinte részvétem a férjednek..., és tudod miért? Mert a megbocsátásnak egy csöpnyi jelét se mutatod, ha vki hibázni mer."

Ez pláne érdekelne, miből kombináltad össze! Hidd el, tudok megbocsájtani! Vagy azt csak pofonok után lehet?

"Te szerintem csak ámítod magad, hogy stabil házasságban élsz 21 éve, és boldog a 15 éves gyermeked, max. csak nem mernek melletted megnyikkani sem!"

Meglepődnél... erre inkább nem mondok semmit! :D

"Ezt nem tudom, miből szűrted le..."

Szerinted mennyire lehetsz megbocsátó, ha egyetlen egy elcsattant pofon miatt, ha megérdemelte a gyermek, ha nem mindjárt tiltást intéztetnél az új feleség ellen?

Szerinted mind ettől, amik ezzel járnak mennyire lesz majd boldog az apuka, és az új feleség is, vagy akár a ti közös gyermeketek, aki nem csak a tiéd, ha már uralkodásról írtál? És még te beszélsz IQról, mikor megkérdezed, hogy miből szűrtem le?

Egyébként további jó trollkodást neked!

a 64-est inkább nem kommentálom... Egy érvekkel alátámasztott vitát trollkodásnak nevezni, csak mert nem egyezik a véleményünk, erre a szintre nem süllyedek le inkább!

"Te megindoklod,ő meg elfogadja...pont ezért mondtam,h örülj,h ilyen gyereked van!ez nem a te nevelésed gyümölcse,hanem alapból egy nyugodt normális gyerek!ha olyan gyereked lenne,mint én vtam,a hajadat tépnéd,mert tojna a magyarázataidra"

Alapból ilyennek neveltem... én is, a férjem is.

Ha egy gyerek tojik a magyarázatra, arról is a szülő tehet, mert kicsi korában nem épített fel vele olyan kapcsolat, ami ehhez szükséges!

És akkor tényleg az a megoldás, hogy reccs egy füles? És legközelebb szót fogad, mert fél tőlem? Tehát továbbra is ott tartunk, hogy gyermeket idomítunk...

Tudod mit? A gyermekem ne félelemből fogadjon szót nekem!