Mit tennétek ha az exetek új felesége pofon vágná a gyereket azért mert nem viselkedett?

"A régi rendszerben, ha a tanár lekevert egyet a gyereknek, és az panaszkodott anyucinak, még otthon is kapott kettőt, csak hogy biztosan tudja, hogyan kell viselkedni."

Nem vagyok olyan öreg 27 évesen, de mikor én szaladgáltam a folyosón, és a szomszéd Árpi bácsi rám szólt, otthon anyukám még jobban leszidott, hogy mekkora szégyen, hogy rám kellett szólni.

Azok, akik úgy kezdik: "ez van, ha családos emberhez kötöd az életed", elmondanám, az új feleség nem családos emberhez kötötte az életét, hanem ő az új család. Gyerekes férfihoz kötötte az életét, és ő család is marad mindig, az előző feleség viszont nem. Csak az alapfogalmak tisztázása végett..

A gyerek verése természetesen nem támogatandó, viszont az az érzésem, a "gyereket soha semmilyen körülmények között nem ütünk meg" elv támogatóinak vagy nincs gyereke, vagy nagy szerencséjükre könnyű természetű gyerekkel áldotta meg a sors, amit ő a nevelése diadalának él meg. A való életben ez sajnos nem így működik. Határokat kell szabni azoknak a gyerekeknek is, akik egyébként masszívan ellenállnak bármilyen szóbeli büntetésnek vagy megvonásnak. El kellene felejteni azt, hogy a gyerek egy gép, amin ha jól nyomogatod a gombokat, majd neked tetsző reakciókat fog mutatni. A gyereknek saját személyisége van, amit a szülő csak formálni tud, nem pedig ő helyezi el az üres fejében a tetszetős tulajdonságokat. Ha egy gyerek úgy dönt, hallgat az anyjára, az az ő döntése, ha pedig ennél fifikásabban úgy dönt, inkább megteszi azt, amit szeretne, mert némi szidáson kívül semmiféle megtorlásra nem számíthat, az is az ő döntése. Nem hülyék, csak gyerekek.

35 - ös, a legkevésbé sem vagyok eltévedve, nézz utána. A pofon könnyű testi sértés, amiért bárki feljelenthető. Nevelő célzattal a szülő csaphat rá a gyerekre, más nem. Van, aki nem él vele, mert van más módja a gyerek fegyelmezésének. Úgy gondolom ezt ne Te vagy más döntse el, hanem az adott szülő. Még szerencse hogy nincs lehetőségetek belepofázni.

Nekem egy tündéri kislányom van és bár ő is szokott elviselhetetlen lenni amikor már fáradt, nem ütöm. Ha az idegen pótanya a fáradságot rosszaságnak veszi mert fele annyira sem ismeri mint én, az feljogosítja az ütésre? Akkor utána ő is legalább ilyen jogosan kap tőlem ugyebár... :)

Nos, ha nem támogatod a nevelő célzatú "verést", akkor miért nem mesemegvonással vagy higgadt magyarázattal reagálnál arra, ha a gyerek magára akarja önteni a forró olajat?

Szakadj le arról, hogy idegen nő. Abban a családban te vagy az idegen, ők pedig a család. A gyereked az exférjed gyereke is, aki új feleséget választott, gondosan mérlegelve, hogy kit állítson a helyedre, és ki vegyen részt a gyereke nevelésében. Ha problémád akad az exférjed családjával, akkor az exférjedet vond kérdőre a döntése miatt. Neki van joga nevelni vagy átengedni a nevelést a feleségének. Azt meg sem említem, hogy ha a kedves anyuka több IQ-val rendelkezne egy marék molylepkénél, és nem azon kattogna, hogy az ő exférje még mindig az ő családja, és fujj új nő, akkor megtanította volna a gyerekét arra, hogy apuka házában is szót kell fogadni a felnőtteknek.

Ha nem értesz egyet ezzel a nevelési módszerrel, akkor beszélj az ex-szel és az új nővel is higgadtan, nyugodtan, próbáljátok kompromisszumra jutni. (Mert akár tetszik akár nem, már az új nő is család. És ha együtt laknak, hosszú távra terveznek, akkor joga van beleszólni a gyerek nevelésébe amíg ott van, ha már el kell viselnie azt is, amikor rossz a gyerek).

Nekem még nincs gyerekem, engem személy szerint úgy neveltek, hogy az arcomat sosem ütötték meg, viszont a fenekemre kaptam néhányat, (nem olyan erősen, hogy kék-zöld legyen, csak a hiszti abbahagyására) ha rossz voltam és a sarokba állítás és egyéb módszer nem segített. Elég erősen bennem maradt ez, hogy arcon nem ütjük a gyereket, valószínűleg én sem tenném.