Hisztis nőt hogyan lehet észre téríteni?
Nincs mit szépíteni rajta - feleségem ha kicsit is felhúzza magát valamin, legyen az mégoly jelentéktelen apróság is (pl. a szövegszerkesztő automatikus formázást tesz oda, ahova ő nem akarja, és egy-két próbálkozással nem tudja helyretenni utána), máris elmennek nála otthonról. Kiakad, kiabál, csapkod, és általában véve idegbajos. Ilyenkor persze segíteni se lehet neki, mert a saját tombolása jobban leköti, és arra se figyel oda, amit mondok neki, hogy hogy lehetne célszerűbb - vagy ha mégis, akkor is nyomban engem támad le, hogy de neki az úgy nem megy, vagy hogy csináljak már valamit, vagy magyarázzam már el... holott épp azt csinálom, csak ő meg a vak dühében nem fogja föl.
Próbáltam már az idők során mindent, ami csak eszembe jutott: kedvesnek, figyelmesnek, türelmesnek, megértőnek, segítőnek lenni, vagy épp elengedni a fülem mellett és hagyni, hadd puffogjon, vagy akár hasonlóan ingerülten reagálni rá, de eddig semmi nem vált be. Néha már tényleg viszket a tenyerem, hogy jól pofonüssem, hogy vegye már észre magát, de persze az értelmes felem mindig visszafog, szerencsére. Amúgy se vagyok verekedős típus (épp ellenkezőleg, ami azt illeti), nőt meg főleg nem, de már kib***ottul dühít, hogy egyszerűen nincs semmilyen eszközöm, amit alkalmazhatnék vele szemben, amitől végre észrevenné magát és lehiggadna.
Ha bárkinek van valami kipróbált és bevált eljárása ilyen esetekre, nagy örömmel és köszönettel olvasnám. :)
válasza:17:26 (és 27, a víz kapcsán) - Ez is egy jó ötlet, gondoltam is rá, csak még nem próbáltam. :)
Elkényeztetés nála nem volt, sőt, épp fordítva. De ettől függetlenül kösz a tippet. :)
2. 17:27 - Egyelőre azért még bízok, lévén mint említettem, látszik remény, vannak pozitív jelek.
17:29 - Lehet... megütni nem fogom, az biztos, hacsak _ANNYIRA_ el nem durvul a helyzet, de legalább ettől nem kell reálisan tartanom. ANNYIRA nem rossz a helyzet.
De a példád mindenesetre kellően pozitív és lelkesítő, köszönet érte. :) Kitartás adott, szeretem is, bízok a sikerben. Kösz a bátorítást. :)
válasza:huuu, ha én ezt elmondom a páromnak, azt fogja mondani, hogy én valójában egy kisangyal vagyok :D
pedig állítólag én is hisztis vagyok, vagyis én inkább a duzzogós-nembeszélős...
amúgy én is amondó vagyok, hogy ez már orvosi eset...
nemrég megállított a közlekedési hatóság, berendeltek műszakira, .... vertem volna bele a fejét a szélvédőmbe?:D
Kb ezt tenné a nejed nem, ha egy szövegszerkesztőtől így begurul...?
válasza:Most pedig szépen nyomtasd ki ezt az egész oldalt a kérdéseddel és a kapott válaszokkal együtt, aztán dugd az orra elé- szigorúan csakis egy nyugodt pillanatában.
Mutasd meg neki, hogy milyen válaszokat kaptál. Ha ezen is fölkapja a vizet és nem gondolkozik el rajta, akkor csak egy dolog jut eszembe:
"Vándor, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel..."
válasza:ha megtudná, hogy a neten ilyet kérdezett szegény, szerintem a fejét a falba veri és órákig üvölt... nem?:D
inkább ne mutasd meg neki...
17:40 - Azt szed is. Lehet, ennek is szerepe van a fejlődésben.
Szakítani nem akar, ez 1000%. Mással is ilyen, pl. az anyjával, vagy az öccsével is, adott esetben. Nem személyfüggő a dolog.
Mindenesetre kösz a tippet!
17:41 1. & 2. - Szerencsére ez így nem igaz, hogy t**na rám. Amikor épp nem dühöng, tehát az esetek 99,99%-ában tényleg tökéletes minden, és egy szavam se lehet rá semmiben. Ezért is tartok ki mellette mindenképp.
Bár tényleg lehet valami a tudományos oldalában is a dolognak, mert mindig érdekelt, hogy hogy működnek az emberek, és kivel, hogyan, mire lehet menni. :)
Köszönöm az elismerést, bár saját meglátásom szerint legalábbis ez alapvető kéne legyen mindenki részéről, hogy így viszonyuljon a párjához. Elvégre erről szól az egész kapcsolat - egymásról.
17:49 - Akkor te is érdekes eset lehetsz... :)
Nem - érdekes módon akkor tud uralkodni magán, ha abszolút egyértelmű, hogy épp olyan helyzetben van, amikor semmiképp nem engedheti meg magának a kirobbanást. Viszont az ilyen helyzetek ugye természetüknél fogva tényleg nagyon ritkák.
17:51 - Meg fogja találni magától is, miután ő is olvassa ezt az oldalt, és épp ez a rovat is a kedvence, ezzel nincs gond. :) Magára is fog ismerni, ha erre jár.
17:52 - Szerencsére fizikailag erősebb vagyok nála, így ettől nem kell félnem. Az üvöltést meg már megszoktam. :)
válasza: válasza:Lehet, hogy depressziós. Annak nem csak a szomorúság a tünete.
Velem ugyanez van. Ha kocsiriasztót hallok, annyira fáj, hogy bőgni kezdek. Gyerek a buszon a halálom. Annyira felidegesít, hogy véresre karmolom a karom, különben nem bírom ki. Tegnapelőtt nem találtam a telefonom, hát belevertem a fejem a falba.
Ilyenkor azt szeretem, ha mindenki ignorál. Mintha nem is léteznék. Nekem az a legjobb.
Nálam ez amúgy mind-mind a depresszió tünete. Akinek nincs ezzel kapcsolatban tapasztalata, az úgysem fog tudni jó tanácsot adni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!