Hisztis nőt hogyan lehet észre téríteni?
Nincs mit szépíteni rajta - feleségem ha kicsit is felhúzza magát valamin, legyen az mégoly jelentéktelen apróság is (pl. a szövegszerkesztő automatikus formázást tesz oda, ahova ő nem akarja, és egy-két próbálkozással nem tudja helyretenni utána), máris elmennek nála otthonról. Kiakad, kiabál, csapkod, és általában véve idegbajos. Ilyenkor persze segíteni se lehet neki, mert a saját tombolása jobban leköti, és arra se figyel oda, amit mondok neki, hogy hogy lehetne célszerűbb - vagy ha mégis, akkor is nyomban engem támad le, hogy de neki az úgy nem megy, vagy hogy csináljak már valamit, vagy magyarázzam már el... holott épp azt csinálom, csak ő meg a vak dühében nem fogja föl.
Próbáltam már az idők során mindent, ami csak eszembe jutott: kedvesnek, figyelmesnek, türelmesnek, megértőnek, segítőnek lenni, vagy épp elengedni a fülem mellett és hagyni, hadd puffogjon, vagy akár hasonlóan ingerülten reagálni rá, de eddig semmi nem vált be. Néha már tényleg viszket a tenyerem, hogy jól pofonüssem, hogy vegye már észre magát, de persze az értelmes felem mindig visszafog, szerencsére. Amúgy se vagyok verekedős típus (épp ellenkezőleg, ami azt illeti), nőt meg főleg nem, de már kib***ottul dühít, hogy egyszerűen nincs semmilyen eszközöm, amit alkalmazhatnék vele szemben, amitől végre észrevenné magát és lehiggadna.
Ha bárkinek van valami kipróbált és bevált eljárása ilyen esetekre, nagy örömmel és köszönettel olvasnám. :)
válasza:egy megoldás mellett kitartani
ha állandóan váltogatod, persze, hogy nem lesz hatása
nem beszélt hülyeségeket az a Makarenko
gyerek van? vele is ilyen?
válasza: válasza: válasza:16:14 - Elnézést, valóban nem voltam egyértelmű, korrigálok is: a fent leírt metódusokat természetesen hosszabb időn át próbálgattam következetesen, és csak miután láttam, hogy ez se vezet sehova, váltottam a következőre.
Gyerek még nincs, bár őszintén szólva többször is belegondoltam már, hogy azzal milyen lenne - és aggaszt is kissé a kérdés. Ennél is inkább szeretnék valami megoldást találni a dologra, még mielőtt ez a téma is aktuálissá válna.
2. 16:14 - Igen, szerintem is jól jönne, de hat lóval se lehetne elvonszolni oda.
16:15 - :)) Igen, jó lenne, viszont ilyen hangulatában még arra is csak még jobban felháborodik, ha meg merem simogatni, vagy ha átölelem és megcsókolom. Ilyenkor tényleg bármit csinál az ember, minden rossz és mindent személyes sértésnek, személye ellen irányuló támadásnak vesz. Ha nem csinálok semmit, azt is. :/
válasza:Hát, én drasztikus módszerhez folyamodnék. Mondtad, hogy még nincs gyerek. Majd ha akartok vállalni, mondd meg neki, hogy nem vagy rá hajlandó, amíg ilyen kirohanásai vannak. Fenyegetőzz válással, játsszd el, hogy neked is elmentek otthonról, vagy csendben hagyd ott és menj el sétálni, stb.
Csak hogy észrevegye magát.
válasza:16:21 - Mondtam, nagyon sokszor. Gyakorlatilag nap mint nap. Szerencsére ezt az egy dolgot leszámítva minden egyéb téren remekül megvagyunk, imádjuk egymást, tényleg semmi más probléma nincs, csak ez az egy, de ez még az én türelmemet is próbára teszi néha.
Tenni azonban nem tud ellene - vagy nem akar. Igazából nem tudnám eldönteni, hogy melyik eset áll fenn.
Frusztráció-levezetési lehetőségek éppenséggel vannak, él is velük, de nem igazán tudtam eddig felfedezni érdemi hatást ezektől a kiakadásaira.
2. 16:21 - Igen, erre a stressz-alapúságra gondoltam én is eleinte. De aztán amikor azt láttam, hogy még öt totál nyugis és stresszmentes _hónap_ után (és közben) is ugyanilyen, már még kevésbé tudtam, mit gondoljak.
Egyre inkább arra gyanakszom, hogy gyerekkori trauma lehet a háttérben; elmesélte a korai éveit, tudom, min ment keresztül, és tényleg valóban nem volt egy sétagalopp az élete, de... ennyire lehetetlen lenne tudatosan felülemelkedni a múlton? Főleg, hogy a régi problémáit gyakorlatilag már mind elintézte, vagy már nem érintik? Lehetséges lenne, hogy ennek ellenére is a mai napig gyötörhetik a korai behatások...?
válasza:Khmmm. Hívjatok gyávának, de én bizony úgy otthagynám mint a sicc. Ezt csak addig lehet megtenni amíg nincs gyerek...
Ha annyira szereted, hogy nem bírod otthagyni, akkor meg kerek perec meg kell neki mondani, hogy baromira fárasztó egy hisztis pi**val-elnézést- együttélni és legyenszíves változtatni magán. Ha az nem megy, akkor még mindig ott van az első variáció.
Én tuti nem pazarolnám rá magamat a helyedben-pedig nő vagyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!