Miért van manapság annyi neveletlen, tahó gyerek?

"Nekem még nincs gyerekem de bízom benne, hogy tőlem mást fog látni, tanulni.

mindenesetre nagyon szomorú ez a világ, és biztos,hogy jópár taknyos gyerekre ráférne egy alapos fejmosás, vagy akár nyakleves is hogy megtanulja hol a helye. "

Mondd csak, érzed az ellentmondást?

Tőlem nem ezt fogja látni - ráférne akár nyakleves is.

Inkább hallgass és szállj magadba, mielőtt gyereket vállalsz, jó?

Nézz körül! terhes nők olyan kérdéseket tesznek fel itt, hogy Milyen nevet adjak a gyerekemnek?

Még ezt sem tudják eldönteni egyedül, és mások véleményére kíváncsiak, mival az számít nekik. Gondolj bele, hogy ilyen emberek nevelik a jövő nemzedékét. Véleményem szerint, nem normális a világ működése. Mindenre vannak szabályok, ki mit csinálhat. De gyereket bárki szülhet, aki van 14 éves, és fel is nevelheti. Azt, hogy az anya érzeli nyomorék, nulla érzelmi intelligenciával, mit sem tud az életről, szeretetről, az nem számít.

"Mondd csak, érzed az ellentmondást?

Tőlem nem ezt fogja látni - ráférne akár nyakleves is.

Inkább hallgass és szállj magadba, mielőtt gyereket vállalsz, jó?"

Na, pontosan a fent idézett szülői mentalitás miatt van annyi tahó gyerek. Mert az utóbbi 10 vagy nem tudom, hány évben terjedt el az a tökéletesen idióta nézet, hogy a gyerek nem kaphat nevelő célzatú pofont, nem lehet rákiabálni, de még rászólni sem, mert megsérül a pici lelkecskéje. És a sok birka szülő elfelejti nevelni, fegyelmezni a gyerekét, kicsi korától kezdve minden ráhagy, nehogy lelki sérült legyen az ő szeme fénye egy hangosabb szótól. Aztán meg csodálkoznak, hogy kamaszként büdös nagy parasztok lesznek a csemetéik. És akkor már hiába próbálkoznak valami nevelésfélével, aztán csak psilognak, mikor a 15-16 éves kamasz gyermekük szemen köpi őket.

Persze nem arról van szó, hogy terrorizálni kell a gyereket, de ha századszorra, csakazértis felesel, kiabál a szüleivel vagy nem fogad szót, akkor engedtessék már meg anyukának és apukának, hogy kicsit erélyesebben szóljanak rá, vagy kiabáljanak vele. Sőt, extrém esetben igenis kaphat egy kisebb pofont, ha nem tudja, hol a helye, ennyitől nem lesz senki sem lelki sérült.

Anno kicsiként egyszer kaptam én is pofont anyukámtól, mert épp hisztiztem, jött valaki vendégségbe és én dühömben megharaptam az illetőt. Mégis mit kellett volna anyukámnak csinálnia? Megdicsérni, hogy milyen erős az állkapcsom? Lekevert egyet, rögtön tudtam hogy hol a helyem és soha többé nem csináltam ilyet. Ennek ellenére nem lettem lelki sérült. Vagy a kiabálás: ha nem bírtam magammal, volt néha, hogy kiabáltak velem. Nagyjából 4-5 alkalommal. Utána már elég volt annyi, hogy a szüleim rám néztek és komoly hangon szóltak, hogy bírjak már magammal. És rögtön tudtam viselkedni.

Nem haltam bele, és nem kellett hosszú évekig pszichoterápiára járnom, hogy kiheverjem a "szörnyű gyerekkoromat", normális ember lettem.

Szóval igen kérdező, a sok idióta szülő, a sok birka ősanya meg majomszeretettel a gyerekén csüggő ba.romarcú cses.zi el a dolgot. Persze hogy nem tanul meg viselkedni a gyerek, ha abban a tudatban nő fel, hogy neki a világon mindent szabad, mert semmi következménye sincs a helytelen viselkedésének.