Miért utáljuk a neveletlen gyerekeket, ha nem ők tehetnek erről?
Mindannyian tudjuk, hogy a nevelés a szülők dolga. Nekik kell megtanítaniuk a gyereküket arra, hogyan kell viselkedni, mik az élet szabályai, stb.
Nem találok magyarázatot arra, hogy miért utáljuk azokat a gyerekeket, akik helytelen nevelésben részesültek. Inkább a szülőket kell utálni, mert ez az ő hibájuk, nem?
Tegyük fel például, hogy van két unokatesóm és nekik van gyerekük. Az egyiknek egy 4 éves lánya van. A másiknak szintén van egy lánya; ő 8 éves.
A 4 éves nagyon el van kényeztetve. Ő olyan "nevelésben" részesült, hogy azt csinál, amit akar, nem szabad rászólni. Az anyja (unokatesóm felesége) szerint, ha mindenbe beleszólunk, depressziós lesz. Meg szerinte, "még gyerek, hadd csinálja ezt-azt, majd kinövi". Nem tud rendesen viselkedni vendégségben, nem szokott köszönni, nem veszi le a cipőjét, gyakran visítozni támad kedve, ezért sokan a családomban nem szeretik őt. Én se kedvelem. Voltak, akik azt mesélték, hogyan tudtak elmenekülni, ha náluk voltak vendégségben vagy, ha meg akarták őket hívni, akkor kifogásokat kerestek. A nagynéném szerint, ez a gyerek nagyon hülye. A nagymamám meg a gyerek anyját tartja hülyének, a gyerek meg olyan lesz majd, mint az anyja.
A 8 évest mindenki imádja, mert meg van nevelve. Tud viselkedni és nagyon segítőkész. És tud köszönni is, nem úgy,mint a 4 éves! És nem visítozik. A cipőt mindig leveszi az előszobában. A szüleit meg dicsérjük, hogy mennyit törődnek a gyerekükkel.
Ti mit gondoltok erről?
Itt a gond az, hogy az ember akarva akaratlanul a gyerekre haragszik, hiába tudja, hogy a szülő tojik a gyerekére, és azért ilyen.
Inkább az a baj, hogy ha valaki rászól a gyerekre, mert már tényleg mindenki idegén táncol, akkor még a szülő van megsértve, hogy hogy mernek rászólni a tündibündi gyerekére, mert "ő még csak gyerek, azt csinál amit akar". Nem is értem, minek az olyannak gyerek, akik nem akar vele foglalkozni, meg jönnek a kifogások, hogy "de hát dolgoznom kell, nem érek rá..." Akkor minek vállalt gyereket most?
Az igazi probléma az az, hogy az ilyen gyerekekből az esetek többségében pont ugyanolyan idióta szülő lesz, mint az ő szülőjük.
nem hiszem,hogy egy nyolc évest egy négy évessel össze kellene hasonlítani
ettől függetlenül nevelni kell a gyereket.nekem négy évesem van,szépen köszön,felnőtteknek csókolommal.eleven gyerek,de tud viselkedni
lehet,hogy a szülő dolga megnevelni,de ettől függetlenül én sem szeretem a neveletlen gyerekeket,nekem visszataszítóak
Miért a szülőt kellene utálni...? A szülőt is az anyja rontotta el, szóval megint vissza lehetne lépni egy generációval és nem az anyukát, hanem a nagymamát okolni.
Nekem is van ilyen a vőlegényem családjában. Az unokahúga 12, és valami rettenetes. Folyamatosan hisztizik, az van amit ő akar. Amikor ott voltunk vendégségben, nem mehettünk el kettesben fél órára (egy nosztalgikus helyre), mert elkezdett sírni, hogy ne menjünk. Közben pedig rettentő buta is, meg sem próbál tanulni... És ő is az anyja miatt ilyen, aki egy agresszív szörnyeteg. Viszont tudom, hogy amikor az anyja volt kislány, akkor a Mama mindig utálta és bántotta, mert alapból el akarta vetetni, de nem sikerült. A testvérek meg addig könyörögtek, amíg végül megtartotta, de mindig utálta, és egy szörnyeteget nevelt belőle. Most ez öröklődött az unokára is...
De egy ponton mindenkinek van választása, hogy milyen lesz. Mindenkit a szülei rontanak el (akár ebbe, akár abba az irányba), de egy ponton mindenki eldöntheti, hogy hagyja-e, vagy összeszedi magát és kialakít egy rendszert, amiben helye van az alázatnak, a tiszteletnek és az erkölcsnek.
Egy 4éves, 8éves vagy 12éves még nincs ezen a ponton, hogy akár felismerhetné a változás szükségességét. Ettől függetlenül vállalniuk kell a felelősséget azért, ahogy viselkednek. Mert ha nem őket utáljuk, nem jönnek rá, hogy változtatni kéne... De ha egy ilyen gyerek kamaszodni kezd és mindenki utálja, talán eszébe jut, hogy benne van a hiba. De ehhez az kell, hogy ne a szülőt hibáztassuk.
Persze a szülő is megérdemli.
Kezdem sorban.
Egyiket sem utálom, legfeljebb idegesít. Ilyen esetben a gyerek az, aki idegesít, de a szüleire vagyok mérges.
Másrészt: ennek a szülő neveli a gyereket dolognak is vannak korlátai... és bizonyos kor felett elsősorban a gyerek személyisége fog kiütközni. Pl.: szerintem senki sem neveli arra a kölkit, hogy szombat este se.ggrészegen dobáljanak pezsgősüvegeket a játszótérre, mégis ezt teszik 14-15 évesek. Vagy... nem tanítja arra, hogy inkább a haverok véleményére adjon, mint az övékre. Sajnos mégis elég gyakori jelenség.
A gyereket nevelni KELL, és elsősorban a szülői példát fogja követni. Ha a szülő a buszmegállóban nyugodt lélekkel szétköpködi a szotyihéjjat, akkor a gyereknek hiába tiltja.
Viszont minden gyerek külön személyiség, és nem tudsz helyette cselekedni. Szívfájdalmam, hogy más gyerekektől is elsősorban azt tanulják el, amit nem kéne.
Pl. az enyém is visít, ha kell, ha nem. Ha játszik, akkor azért, ha valami nem tetszik, akkor azért. Találkoztam egy ovis csoporttársával, azóta tudom, honnan jött az ötlet... és hónapok óta nem lehet róla leszoktatni, mert neki ez tetszik.
Kicsit kapkodó vagyok, meg szétszórt, bocs...
Ja, és az egészben tudod, mi a legjobb? Sokan úgy gondolják, hogy a saját gyerekem engem nem idegesíthet, nekem kötelességem elviselni, viszont mindenki más lelécelhet, ha nem tetszik a rendszer. Tök jó, hogy pl. a nagymama is hivatkozhat arra, hogy ő már fárad, hangos a gyerek, mozgékony, stb. Négy gyereket felnevelt, eggyel valahogy mégsem bír... és persze a szülő a hülye. Oldja meg a szülő a gyerekfelügyeletet, lesza.rja. Nem egy kivételes eset, a legtöbb kollegina ezzel küzd.
Fura, régen ilyen nem volt. Egy közösség (szülők, nagyszülők, testvérek, ott segítünk egymásnak, ahol tudunk) hatott a gyerekre: nagymama vigyázott rá hétvégén, nagynénitől tanult kötni, nagybácsitól tanult énekelni, a nagypapától meg kártyázni. Ma mindenki lepattintja a gyerekeket, mert idegesítőek.
Tudod, hogy ünnepeltük a házassági évfordulónkat?
Mama egy órát nem tudott figyelni az unokára, amíg elmentünk egy étterembe. Folyamatosan csörgött a telefon, hogy ő most mit csináljon vele. Hangsúlyozom, négy gyereket nevelt fel. Egy óra után (gyors kaja, rohanás, egy szót nem tudtunk egymással váltani, de sebaj, öt éve nem voltunk kettesben) nem túl finoman célzott rá, hogy legközelebb nem vigyázna rá inkább, ha csak nem élet-halál kérdés. Ilyen tinglitangli dolgokkal, mint házassági évforduló (kerek szám...), inkább ne terheljük.
Na, szóval szép ez így.
Utálni a gyereket, utálni a szüleit, menekülni, mert ez a család.
Ezzel a legeslegnagyobb probléma az, hogy a szülők adják alájuk a lovat.
Nálam 4 olyan eset volt, mikor már tényleg betelt a pohár és rászóltam a gyerekre. Minden alkalommal nekem esett a kisgyerek "anyucikája", hogy hogyan merészelek rászólni a babócamanócájára, mert ő tökéletes, meg különben sem az én gyerekem, meg mit foglalkozok vele, ő még gyerek, azt csinál amit szeretne, ha nem tetszik, menjek el.
Noha mindegyikből pici vita volt, de az egyiknél, ahol az eset egy kórházban volt, ott már tényleg betelt a pohár. A kisgyerek elvitte egy néninek a botját, ő meg kérte vissza, mert nélküle nem tud felállni. Én elvettem a gyerektől, visszaadtam a néninek. Több ilyen eset után (+ hangoskodás, üvöltözés, fal és székek rugdosása) már mindenkin látszott, hogy holt ideges mindenki. Aztán mikor a gyerek nekiállt rugdosni az új és tiszta nadrágomat a koszos cipőjével, betelt a pohár. Rászóltam erélyesen, hangosan, hogy "maradj nyugton". Erre megijedt, odarohant az anyjához, aki nekem esett, hogy én milyen bunkó tapló vagyok, meg nehogy mégegyszer rá merjek szólni.
Megkérdeztem tőle, hogy ő akkor miért sz*rik a gyerekére (igen, így kérdeztem, ezzel a szóval), miért hagyja, hogy mindenkit rugdosson, a sétabotokat, meg a mankókat meg elvigye?
Válasz: "mert én nem korlátozom, ő kisgyerek, neki mindent lehet" meg mondta, h fogjam be.
Erre mondtam neki, hogy tudja mit, engem sem korlátoztak, így ha még egyszer így viselkedik a gyereke, akkor a szabad nevelésnek köszönhetően szimplán lekeverek neki egy fülest, az anyja meg felőlem óbégathat.
Na a drága anyuka rögtön megijedt, és egyből elcsitította a gyerekét.
Persze nem ütöttem volna meg, de azért mindennek van határa. Ha ő így, én is úgy. Fölösleges az ilyennek gyerek, nem is értem, minek szül. Nevelni nem neveli, mert hogy ő elfoglalt, és hogy képzeli valaki, hogy jut ideje a gyerekére. De ha valaki rászól, mert a neveletlen kölök már mindenkit bosszant, még vérig van sértve az anyuka, és elkezd nevelési tanácsokat osztogatni, pont ő, aki nagy ívben sz@rik a gyerekére.
Na ez az irritáló és idegesítő, és a kétszínűség egyik legpofátlanabbul megnyilvánuló formája.
8-as válaszadó: nagyon érdekes történetet írtál erről! Az a rész, amikor mondtad az anyukának, hogy ha téged sem korlátoztak, akkor felpofozod. Ez nagyon jó visszavágó volt! Néhány éve a nagyimnál voltam látogatóban, ahol a barátnője is vendégségben volt. A nő mesélte, hogy a férje a sarki közértbe ment vásárolni, ahol volt egy nagyon idegesítő kisgyerek. Telepakolta az árut mások kosarába, néha visítozott, táncolt az 1 literes ásványvizes palackkal. Az egyik eladónő arra kérte az anyukát, hogy csitítsa le a gyereket. Erre mérges lett és kérdezte, hogy minek avatkozik bele?! Ez az ő gyereke. Még csak 5 éves, és természetes, ahogy viselkedik! Majd kinövi! Erre az idős bácsi fogott egy rostos üdítős palackot és közölte az anyukával, hogy ha így gondolja, akkor ő a fejére öntheti ezt a ragacsos italt, mert az ő szülei is hagyták, hogy így viselkedjen. A gyerek fejére is önthetné, de nem teheti, mert akkor olyan hangosan fog bőgni, hogy a vásárlók gyorsan elhagyják a boltot. Az anyuka meg is ijedt, és végre rászólt a gyerekre. Zavarában fizetett a pénztárnál és köszönés nélkül gyors léptekkel távozott a gyerekével. Az eladónő jót nevetett ezen.
Szóval a nagyim barátnőjének a férje jól visszavágott.
Azt se felejtsük el,ami miatt most nagyon kegyetlennek fogtok tartani,de ahogy vannak egyszerűen buta,ostoba felnőttek ,vannak buta gyerekek is. Sosem értettem,mikor azt mondják,buta gyerek nem létezik.
Van olyan, hogy a szülő minden követ megmozgat,akkor sem tud többet kihozni a gyerekéből. Idétlenkedik,idegesítő stb Munkámból adódóan nagyon sok többgyermekes családot ismerek,szoros kapcsolatom van a szülőkkel,és látom,hogy ugyanúgy nevelték a 4.et is mint a többit, folyamatosan harcolnak,szégyenkeznek társaságban,szakemberhez viszik stb és senki nem tud semmit mondani.Nem fogyatékos a gyerek,normális családban él,bünti-jutalom, közösen eltöltött idő stb és mégis idétlen,buta a gyerek.
Van ilyen. Ettől még lehet idegesítő. Utálni is szive joga mindnekinek gyereket-felnőttet,mmondjuk annak értelme nincs,mert csak az embertől saját magától veszi el az energiát:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!