Nem ciki anyukaként egyetemen tanulni? Bővebben lent.

Sajnos a gyerekvallalas idohoz kotott

40 evessen jutottam el oda hogy lett eleg penzem tanulni.

Az elet nem mindig a te terved szerint alakul vannak kesonero emberek is.

De miért lenne már kötelező mindenkinek ugyanazt a sorrendet követnie? Simán bejártam az óráimra gyerek mellett, és se a tanulás, se a gyerek nem sínylette meg. 4 után nem igazán voltak óráim, maximum egy héten egyszer, azt megoldottuk a nagyszülőkkel, de amúgy a többi napon négy körül már otthon is voltunk, mert az utolsó órám szinte mindig fél négyig tartott, pénteken meg nem is voltak óráim (és ha jól tudom, ez nagyon sok helyen így van). Most aki dolgozni jár, az sincs többet a gyerekével, sőt, szerintem lazább volt a dolog, amíg csak egyetemre jártam.

Nekem (hangsúlyozom: nekem!) nagyon is jó volt ez a sorrend, én jobbnak éreztem azt, hogy a kétévesem mellől nem munkába mentem vissza, hanem egyetemre, ahol kicsivel szabadabban tudtam az időbeosztásomat szervezni. Azt sem mondanám, hogy a tanulás rovására ment, hogy gyerek mellett jártam egyetemre. Nem érzem úgy, hogy a szakmai felkészültségem, tudásom elmaradna a szaktársaim mellett, a vizsgáimra mindig tisztességgel felkészültem, a szakmai gyakorlaton meg voltak velem elégedve, a szakdogámra meg olyan értékelést kaptam, hogy nem is akartam először elhinni (jó, mondjuk nem kis munkám volt benne). Bocs, ha ez most önfényezésnek tűnik, nem szokásom dicsekedni, de nem is szerénykedném el azt, amiért keményen megdolgoztam.

De a kedves fanyalgó tényleg igazán elárulhatná, hogy miért olyan nagy baj, ha valaki nem az őáltala megálmodott sorrendet követi.

"Nekem volt este fél 10-ig tartó órám is...ebben semmi fura nincs.:) bár nem büfészak volt."

Azt ne mondd már, hogy minden nap nyolctól tízig voltál suliban hétfőtől péntekig.... mert én most vagyok végzős a jogon, ami azért nem büfészak, de ilyen az életben nem volt.