Így tudnál boldogan, kiegyensúlyozottan élni?

Nekem sajna megvannak az igényeim, még a saját házamon se tetszik, hogy nincs garázs és 3. szoba... Úgyhogy én valószínűleg nem lennék így boldog. Most, 38 évesen.

Fiatalon sem igazán, de azért boldogtalan se lennék ;) Kezdő programozóként évekig kézzel mostam, mert nem volt mosógép az albérletben. Most már durva lenne visszamenni, nem szeretem a visszafejlődést, de akkor simán lenyomtam a munka után. A 16. válaszoló írt arról, hogy nem volt víz a házban, kútról kellett hozni a vizet... No, nagyanyám házában, ahol a hétvégéket és nyarakat töltöttem, pont ez volt a helyzet. Nagyon boldog voltam ott :) De ma már örülök, hogy a házam magasabb szinten áll, van villany és víz. Idővel napelemet és hővisszanyerős szellőztetőt is szeretnék, igazából ezt jogos igénynek tekintem.

Az ételkérdés nem világos még. Jól tud az ember lakni, ahányszor akar, vagy sem? Mert nekem fontos, hogy ne feküdjek le éhesen... Amikor csak fél fizetést kaptam az amúgyis kevésből s egy pesti albérletben laktam, na akkor esett le az ételköltségem. Ez durva szint nálam, de éheznem akkor sem kellett, csak éppen egyszerűbb ételeket ettem, azzal nincs bajom, nagyon szeretem az olcsó, de jó ételeket is (pl. zöldséges rizs legjobb, viszont mindenféle olcsó ipari hulladékot nem vennék).

Tisztítószer nálunk nem tétel, elsősorban vizet használunk, néha ecetet, mosásra mosószódát. Mosogatószer úgy évi egy kis flakon fogy, pedig rengeteget főzünk és zsírosan. Valahogy elég. Ruhát olcsón is lehet venni s egy felnőttnek nem is kell folyton új póló vagy nadrág. A bakancsom vagy 8 éves, de még semmi baja. Úgyhogy leginkább ételre, rezsire, kötelező kiadásokra (pl. bérlet) költöttem, amíg kevés pénzem volt.

De azt jól leírták, hogy a boldogság bennünk van. Nem ér el minket automatikusan, csak mert bőségben élünk szerető családdal, de nem is kizárt dolog szegénység esetén. Jó, ha valaki értékelni tudja a fontos dolgokat (mint egy remek társ) s túl tudja tenni magát az időszakos nélkülözésen. Az nagyon nem mindegy, hogy pár évig vagytok szegények vagy a gyereknek is azt mondja valaki (mint anyám történetében egy szegény asszony, hogy nem kaphatnak a sivár vacsora után újra, mert "alszik a kenyér". Ez számomra a borzalmak egyik legnagyobbika, közölni a gyermekkel, hogy nem kaphat ételt, hiába éhes.

Egy ideig figyelmen kívül tudom helyezni az anyagi problémákat, egész nagy tapasztalatom kezd benne lenni, optimizmusom pedig nagy - de ez kitartás, nem boldogság. Nagyon zavarnak a súlyos és tartós anyagi gondok.

38N

Neharagudjatok,de ennek köze nincs a mèlyszegènysèghez.

Tudjátok mi az??

Amikor egy fèlig õsszedôlt,fütetlen házban èlnek,gyertyával világítanak,kútból van a víz,ès naponta egyszer van valami kutyulèk kajának....

Az a mèlyszegènysèg.

Kort és nemet nem írok, természetesen, mert a véleményemhez annak semmi köze.

"Nem nyomort kell elképzelni, víz, fütès, internet van, bár a lakás csak garzon és albérlet, nem a legjobb állapotú. Éhezés nincs, napi 2, maximum 3 étkezésre telik.

Háztartási gépek nincsenek, új ruhákra nem jut, tisztálkodó és tisztítószerekre az olcsóbb kategóriából szintén."

EZ még nem ok arra, hogy ne legyél boldog és kiegyensúlyozott.

"Emellé munkahely (olyan, amit szeretsz), és párkapcsolat. A párod is dolgozik."

Pláne.

"Akadályozó tényezö a szegénység, vagy nem?"

Nem. Ennél sokkal nagyobb nyomorban - valódi nyomorban! a 80-as években (és nem vagyok cigány sem) - NŐTTEM fel, és nem a nyomor fáj a legjobban, hanem a végtelenül gonosz és önző szüleim, akik mindenáron tönkre akartak tenni és pokollá tették az életemet.

Az az igazi akadályozó tényező a boldogságra, de még a normális életre is nem az, hogy mennyi pénzed van.

Lehet.

Éngem is tónkretett az a mocskos anyám az a mlyszegénység amiban mi éltünk. Kajalni sem volt mit hitelre hitelt halmozott, ellopta a pénzem.

Alig töltóttem be a 18 at és hiteleket vetetett fel velem. Apámtol megörökölt házamra. Na azt gondolom ahogy ti éltek az nem gáz sokan álnek így csak hitelt ne vegyetek fel. Sajnos én a szemétlada utólsó senkiházi anyám miatt megszívtam egy életre!!

Tudnék! Csak sajnálni tudom azt az embert, aki annyira a pénzhez illetve az anyagi dolgokhoz köti a boldogságérzetét, kiegyensúlyozottságát, hogy nélkülük már nem is tud az lenni....

Nem..a boldogsághoz nem kell saját lakás..nem kell kocsi..nem kell mosogatógép...nem kellenek havonta új ruhák...nem kell szinte semmi... Ha van fedél a fejed fölött, ha van étel a tányérodon...egészséges vagy...szereted a munkád..van akit szeress és viszontszeret.........ugyan mi más kellhetne még????! SEMMI!

29/nő

Könyörgöm a kérdezőnk még csak 20 éves és a szegényes szülői házból önerőből szorgalommal idáig eljutott.

Ez már nagy eredmény. Többen itt a vele egy korúak akiknek még az anyuka viszi ágyba a reggelit a itt a mélyszegénységről beszélnek!

A rajtad csodálkozó, veled egy korú jó módban szülőkkel élőknek üzenem, ha lesz majd valaha önálló életetek, olyan munkahelyetek ahová szerettek bejárni és ott megbecsülnek majd akkor ítélkezzetek.

Nekem a körfolyosó a nyomor. Oké, Spanyolországban vannak szép körfolyosók, de magyarországon csak roppant sivárakat láttam. Egy kis vályogház, fürdőszoba nélkül sokkal szimpatikusabb.

Nagyon sokat számít az ember ízlése, hozzáállása. S ugye, az, ahonnan jött. Ha valamiben benne élsz évtizedek óta, nagyon nehéz lejjebb kerülni. Ez új élet kezdésekor más, mert abban van egy extra jó, önállóan, a párunkkal... De ha tőlem elvennének számomra alapvető dolgokat, amik nélkül simán meg lehetne lenni, nem esne jól.

De a mélyszegénység véleménnyel én sem értek egyet. Túl sokat tapasztaltam, no. Kézi mosás, kútról vízhordás... Írtam korábbi hozzászólásomban. Ez nem nyomor, engem nem szomorított el.

Sokak szerint eljöhet még az idő, a mi életünkben, hogy mondjuk az áramellátással is gond lesz, kismillió más probléma mellett (a kőolaj fogyása miatt). Most hagyjuk, hogy így lesz-e, úgysem tudhatjuk, de az emberiség nagyon sokáig élt áram és kontinensek közti szállítás nélkül, az élelmes emberek szerencsésebbje semmiképpen nem halna éhen így sem. Mi mindenesetre megpróbáljuk legalább energia szempontjából közel önállátóvá tenni a házat. Optimista vagyok, de nem bízom benne, hogy évtizedekig bizonyosan megkapjuk az energiát a szolgáltatótól.

" Neharagudjatok,de ennek köze nincs a mèlyszegènysèghez.

Tudjátok mi az??"

Szerintem pl. az, amikor nem jut naponta elég ételre, ahogy a kérdező írta, illetve amikor 2014-ben kézzel, órákig szenvedve mos, 1 szobában él és ruházatra sem jut.

Ennél maximum már az mélyebb, ha az ember hajléktalan, illetve napi 2x sem tud enni és az udvarra jár üríteni.