Tényleg ennyire semmibe vesznek engem a szüleim? Ez más családban hogy működik?
A szüleim, mindig az unokanővéremet sajnálják a magánéleti problémái miatt (nincs normális párkapcsolata, + gyereket szeretne de nem jön össze, de van egy jó állása biztos anyagi háttere). Nekem még soha sem volt barátnőm, pedig 22 éves vagyok, barátaim sincsenek, szeretnék, de nem tudok közösségbe járni, mert nagyon gátlásos vagyok és emiatt depressziós is, de az én lelkivilágomat magasról lesz*rják. Csak az a fontos, hogy jól teljesítsek az egyetemen és minden happy és "life is good for me". Egyszerűen nem érdekli őket hogy milyen elcseszett életem van, és a furcsa nevelés+genetika miatt mennyire önbizalomhiányos vagyok, és hogy ez mennyire megnehezíti a mindennapi életemet, mert teljesen stresszes vagyok tőle.
Amúgy a tanuláson kívül semmiben sem támogatnak (NEM anyagi támogatás, de lelki támogatás, odafigyelés időnként nagyon jól esne!)
Már beszéltem velük erről, de mivel a tanulást tartják elsőnek a lelki dolgok egyáltalán nem érdeklik őket, vállat vonogatnak és azt mondják "ez van..."
Persze néha szoktak megalázó megjegyzéseket tenni, hogy nincsen barátnőm pedig már milyen nagyfiú vagyok, meg nem járok el sehová szórakozni. (mellesleg nincs pénzem szórakozásra, mert emiatt a rohadt nagy önbizalomhiány miatt nem is tudnék rendes munkát vállalni, amíg tanulok)
Jól esett hogy kiírhattam magamból, köszönöm hogy végigolvastad!
Kedves utolsó!
Neked sem sikerült megértened, hogy mennyire nem érzem magam jól társaságban. Munkát lehet hogy tudok szervezni magamnak (fizikai munka egy vállalkozónak), ahol nem korombeli emberekkel vagyok összerakva (valahogy nem jövök ki a kortársaimmal, csak az idősebbekkel). De abból a pénzből nem fog albérletre futni, az egészen biztos, hiszen nappalis vagyok és ehhez mérten tudok csak munkát vállalni.
17:07 vagyok
feltételezem hogy felsőoktatásban vagy nappalis, akkor tedd magad passzív félévre és menj el dolgozni. a szüleidnek mondd azt hogy egyetemre mész. és lesz pénzed, és nem leszel önbizalomhiányos se, mert majd látod h egyedül is megállsz a lábadon és nem csak anyuci pici fia vagy.
megint én vagyok, hol és mit tanulsz?
mer vannak külfüldi ösztöndíjak, esetleg kihúzhatnál külföldre. jót tenne neked az új környezet és ott talán megjönne az önbizalmad.
egy ismerősömet is terrorizáltáka szülei, aztán kiment külföldre, félévre tanulni, aztán azóta vissza se jött. beállt egy bárba dolgozni, pultosnak, és abból futja kinn az albérletre neki.
de ha betegesen félsz a változtatástól is, akkor nemtom... halálra vagy ítélve?
akkor elvégezheted az egyetemet, jókisfiú maradsz, aztán kérd meg anyukád h kerítsen neked feleséget.
nem. elvégzem az egyetemet, dolgozni fogok keresek albérletet ÉS akkor kezdek el úgy igazából élni.
szerintem mai viszonyokat tekintve már idős vagyok a csajozáshoz, úgyhogy választok magamnak egy jó hobbit, és munka - kikapcsolódás - alvás
kis koromban még nem így terveztem, de koldus ne válogassék...
ha te ezt így eltervezted, akkor minek tetted fel a kérdést?
ezekszerint semmi gond nincs az életeddel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!