Tényleg ennyire semmibe vesznek engem a szüleim? Ez más családban hogy működik?
A szüleim, mindig az unokanővéremet sajnálják a magánéleti problémái miatt (nincs normális párkapcsolata, + gyereket szeretne de nem jön össze, de van egy jó állása biztos anyagi háttere). Nekem még soha sem volt barátnőm, pedig 22 éves vagyok, barátaim sincsenek, szeretnék, de nem tudok közösségbe járni, mert nagyon gátlásos vagyok és emiatt depressziós is, de az én lelkivilágomat magasról lesz*rják. Csak az a fontos, hogy jól teljesítsek az egyetemen és minden happy és "life is good for me". Egyszerűen nem érdekli őket hogy milyen elcseszett életem van, és a furcsa nevelés+genetika miatt mennyire önbizalomhiányos vagyok, és hogy ez mennyire megnehezíti a mindennapi életemet, mert teljesen stresszes vagyok tőle.
Amúgy a tanuláson kívül semmiben sem támogatnak (NEM anyagi támogatás, de lelki támogatás, odafigyelés időnként nagyon jól esne!)
Már beszéltem velük erről, de mivel a tanulást tartják elsőnek a lelki dolgok egyáltalán nem érdeklik őket, vállat vonogatnak és azt mondják "ez van..."
Persze néha szoktak megalázó megjegyzéseket tenni, hogy nincsen barátnőm pedig már milyen nagyfiú vagyok, meg nem járok el sehová szórakozni. (mellesleg nincs pénzem szórakozásra, mert emiatt a rohadt nagy önbizalomhiány miatt nem is tudnék rendes munkát vállalni, amíg tanulok)
Jól esett hogy kiírhattam magamból, köszönöm hogy végigolvastad!
válasza:Kedves Milla!
Úgy érzem ennek semmi értelme nincs, mert ahelyett, hogy megnyugodnék tőle, csak jobban felidegesítem magam! Ha segíteni akarsz, akkor döntsd el hogy miben vagyok jó, bár azt szerintem még a Jó Isten sem tudná megmondani...
válasza:9:27-es vagyok. Megértem a problémádat. Szerintem nem feltétlenül kéne abbahagynod azt, amit most tanulsz. Nekem is nagyon sok stresszt okoz, de lassan befejezem ezt a sulit, mert ha már elkezdtem és ennyit bajlódtam vele, legalább papírom legyen róla. Már az a tudat, hogy nem kell egész életemben azzal az unalmas, számomra egyáltalán nem vonzó dologgal foglalkoznom, amit tanulok, erőt ad, és szabadabbnak érzem magam!
Közben kezdtem el keresgetni, hogy mi az, ami érdekel, és szerencsére találtam valamit, amiben jó vagyok. Az is elég lenne, ha lenne valamilyen hobbid, pl. sport, és célokat tűzöl ki, amiket megvalósítasz. Látni fogod, hogy megy, ha egy kicsit küzdesz érte, amitől lesz önbizalmad, akkor meg minden könnyebben fog menni.
Nem állhatsz úgy neki a dolgoknak, hogy biztos nem fog menni, ki kell előtte próbálni, és ha nem megy, keresel mást, de legalább okosabb lettél annyival, hogy megtudtad, hogy nem az az utad.
A pszichológus kérdés: én is tartok tőle egy kicsit, mert egy idegen ember... De ha azt vesszük, ez is egy kihívás, amit le kell győzni. Mi is idegenek vagyunk, nekünk mégis leírtad a problémáidat. Úgy gondolom, hogy az ember biztos megszokja egy idő után, csak arra kell gondolni, hogy száz ember megy oda rajtad kívül kb. ugyanezekkel a problémákkal vagy még rosszabbakkal, neki egy megoldandó feladat, és ha ezen túllépsz nagyon sokat segíthet a helyzeteden.
De minden csak akkor fog menni, ha te is akarod. Anélkül depressziós maradsz egész életeden keresztül, mert más nem oldhatja meg a te problémáidat!
válasza:hogy döntsem el miben vagy jó, ha nem beszélgetsz velem?
Milla
Először is nyilvános elégedj meg azzal, amit kiírtam a kérdés alá.
Másodszor is egyszer már belementem ebbe az "add ki ami fáj" dologba és mit értem el vele? egy vadidegennek elmondtam mit érzek, segíteni nem tudott, csak fölidegesítettem magam ahogy leírtam neki a dolgokat, mert felzaklatott.
Nem akarlak megbántani, de Te is ugyanolyan önjelölt pszichológus lehetsz egy rakás jószándékkal, de nem a jószándék fog engem meggyógyítani!
válasza:Tipikus önző szülő. Aki azért szülte a gyerekét, hogy büszkélkedhessen vele (milyne jó tanuló, de szép unokám van).
De 22 évesen már nagy ívből sz.rhatnál rájuk.
Törődj magaddal, ne tanulj olyan sokat. Csak vannak a környezetedben emberek. Vagy régi osztálytársak? Velük haverkodj. V menj sportolni valahova, vagy menj társasjáték klubba, v mittomén, rengeteg hely van, ahol vannak emberek. Menj el melózni vmi egyszerű állást keress. Pl McDonalds v vmi boltba eladónak. Ott is van egy csomó embere akikkel haverkodhatsz. Aztán majd jönnek a csajok is. Ha a szüleid zaklatnak h miért nem tnaulsz jól, akkor mondd azt h jól tanulsz vagy ha nem tudsz jól hazudni, akkor húzz el otthonról, albérletbe.
És ne sajnálkozz, inkább határozd el, hogy mostantól csak a saját elveidet követed és mindent úgy cisnálsz ahogy neked jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!