Tényleg ennyire semmibe vesznek engem a szüleim? Ez más családban hogy működik?
A szüleim, mindig az unokanővéremet sajnálják a magánéleti problémái miatt (nincs normális párkapcsolata, + gyereket szeretne de nem jön össze, de van egy jó állása biztos anyagi háttere). Nekem még soha sem volt barátnőm, pedig 22 éves vagyok, barátaim sincsenek, szeretnék, de nem tudok közösségbe járni, mert nagyon gátlásos vagyok és emiatt depressziós is, de az én lelkivilágomat magasról lesz*rják. Csak az a fontos, hogy jól teljesítsek az egyetemen és minden happy és "life is good for me". Egyszerűen nem érdekli őket hogy milyen elcseszett életem van, és a furcsa nevelés+genetika miatt mennyire önbizalomhiányos vagyok, és hogy ez mennyire megnehezíti a mindennapi életemet, mert teljesen stresszes vagyok tőle.
Amúgy a tanuláson kívül semmiben sem támogatnak (NEM anyagi támogatás, de lelki támogatás, odafigyelés időnként nagyon jól esne!)
Már beszéltem velük erről, de mivel a tanulást tartják elsőnek a lelki dolgok egyáltalán nem érdeklik őket, vállat vonogatnak és azt mondják "ez van..."
Persze néha szoktak megalázó megjegyzéseket tenni, hogy nincsen barátnőm pedig már milyen nagyfiú vagyok, meg nem járok el sehová szórakozni. (mellesleg nincs pénzem szórakozásra, mert emiatt a rohadt nagy önbizalomhiány miatt nem is tudnék rendes munkát vállalni, amíg tanulok)
Jól esett hogy kiírhattam magamból, köszönöm hogy végigolvastad!
válasza:Az unokanővéred felnőttszámba veszik(dolgozik),tehát jöhetne a házasság,a gyerek.
Te még tanulsz,kvázi gyerek vagy,tehát jobb ha nem csajozol tanulás helyett.Hidd el az még idegesítőbb,hogy"mikorházasodszésleszmárunokánk?"
Ha ennyi idősen ilyen lelki gondjaid vannak,akkor szakemberhez fordulj(a sulinak biztos van pszichója),a szüleid,ha akarnának se tudnak segíteni.Mondjuk azt is érdemes lenne átgondolni,hogy bírod-e az iskolát,vagy azt szeretnéd-e tanulni,amit most tanulsz,mert ha a suliban nem találsz sem barátot,sem barátnőt,akkor valamiért elutasítod az ottani embereket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Egy valamit tehetsz: költözz el onnan minél hamarabb. Miért nem mentél más városba tanulni? Az általában jó megoldás szokott lenni ilyen problémákra. Amúgy suli mellett egyedül is meg lehet élni, ha elszánt az ember: diákhitel, ösztöndíj + pár órás munka, ha nem akarsz emberek közé menni az önbizalomhiányod miatt, pl. taníthatsz nyelvet vagy korrepetálhatsz középiskolásokat vagy fiatalabb főiskolásokat, úgyis elég sok pénz összejön, és nem vagy munkaidőhöz kötve, meg főnököd sincs. Interneten kereshetsz albérlethirdetéseket, ahol hozzád hasonló, veled egykorú diákok lakótársat keresnek. Én anno mindig 2-3 másik emberrel együtt vettem ki albérletet, így nem volt annyira drága. Ha albérletben laksz a suli ad lakhatási támogatást is. És ha vannak lakótársaid, már eleve közösségben vagy, egy lépést tettél az önbizalomszerzés felé. Ha függetlenedsz anyádéktól, egy-kettőre megjön az önbizalmad, hidd el.
Konkrétan a kérdésedre válaszolva (nem okoskodás, nekem is pont ugyanilyen szüleim voltak, igaz én 18 évesen leléptem otthonról, szóval sejtem, mit élsz át):
Igen, ennyire semmibe vesznek téged a szüleid. Nekik csak a saját kényelmük a fontos. Ha nem jársz el sehova, nincsenek barátaid és barátnőd sem, az nekik kényelmes, mert nincs veled gond. Az unokanővéreddel azért példálóznak, hogy hárítsák magukról a felelősséget: nem, nem ők tehetnek róla, hogy ilyen lettél, lám, az unokanővéred tudott "normális" (az ő szempontjuk szerint normális) lenni, az hogy te nem lettél az, az a te hibád, és nem az övék. Másik verzió: fiatalkorukban ők is ilyenek voltak, ők sem jártak sehova, nem randiztak, stb., és a saját elrontott életüket (fiatalkorukat) úgy látják igazolva, ha te is ugyanolyan leszel, mint ők voltak anno. Ha jobb lennél, ha neked jobban sikerülnének a dolgaid, akkor ők saját magukat rosszabbnak tartanák, szembesülniük kellene egykori (vagy még mindig tartó) sikertelenségükkel. Így viszont nem kell.
Feltételezem (nem biztos, hogy így van, én most csak a saját családomból indulok ki), hogy azért lettél ilyen, mert ők nem szocializáltak rendesen gyerekkorodban. Voltak (vannak) a szüleidnek barátaik, társas kapcsolataik? Eljártak valaha valahova? Vittek téged is magaddal? Vagy mindig csak otthon voltatok? Mert a szocializáció ugyanolyan fontos a gyereknevelésben, mint hogy enni vagy inni adsz neki, vagy megtanítod járni. Ha ez a te nevelésedből kimaradt, az bizony az ő hibájuk, a gyerekek a társas kapcsolatokat általában nem a kisujjukból szopják ki, hanem mintakövetés útján a szüleiktől sajátítják el. Ha ez nálatok nem volt meg, akkor a szüleid súlyos mulasztást követtek el.
A második kérdésedre válaszolva: sok családban van ez így, többen mint gondolnád. Lehet, hogy először olyanokkal kellene megpróbálnod barátkozni, akik hozzád hasonló miliőből származnak, velük könnyebben meg tudod értetni magad. Felismerni könnyű őket: csendesek, zárkózottak, általában társaságkerülők, nem kihívóan öltözködnek, stb.
Nem biztos szerintem, hogy pszichológusra van szükséged, ahogy előttem írták (persze ezt igazából te érzed). Inkább arra lenne szükséged, hogy elmenj valahova jó messzire, a saját életedet éld és önbizalmat szerezz. Ha nem tudsz a suli miatt másik városba költözni, akkor ugyanabban a városban is kivehetsz albérletet, vagy kollégiumot kereshetsz (néha év közben is vesznek fel embereket, ha van üresedés). Bár anyagilag szívás, de mindenképp megéri szerintem.
Ott kezdődik a felnőttkor, ha elkezdesz leválni a szüleidről, függetleníted magukat a véleményüktől és a megjegyzéseiktől, és nem követed a káros mintákat, amiket tanultál tőlük. Most csak azért számít neked annyira a véleményük, mert nincs más emberi kapcsolatot. Az is lehet, hogy ezt a helyet nem akarják elveszteni az életedben? Lehet, viszont ha lesznek barátaid, barátnőid, akkor már nem fogsz annyira függeni az ő véleményüktől.
válasza:Első válaszolónak: sajnos nem azt tanulom, amit szeretnék, de muszáj végigcsinálnom, mert eddig csak egy érettségim van, és úgy érzem a mai világba szükséges a diploma!
Akik pszichológushoz küldenének: tudom hogy oda kéne mennem, de még sem teszem meg, lehet hogy a neveltetésem miatt vagy egyéb miatt, de idegennek nem tudnék beszélni a gondjaimról, ezért kipróbálni sem érdemes. Anno amikor középiskolába jártam és voltak barátaim megpróbáltam őszintén beszélni a gondjaimról, de mire odajutottam volna inkább eltereltem a témát és másról beszéltem. Azért emrt az önbizalomhiány miatt nagyon bizalmatlan vagyok, még azokkal is akiket esetleg több éve ismerek!
"mikorházasodszésleszmárunokánk?"
időnként előszoktak vele jönni, vagy a miért nincs barátnőm szöveggel. komolyan, úgy viselkednek, mintha nem is együtt élnénk és nem is ismernének!
ezzel a témával néha rendesen meg szoktak alázni (legfőképp a fater, meg az anyja) idegenek előtt... igaz nem naponta vagy hetente, de havonta egyszer biztos megcsinálják.
10:07: nem vittek sehova, ők sem nagyon jártak el, van 2-3 barátjuk akik feljárnak, vagy ők mennek fel hozzájuk és ennyi.
egyáltalán nem szocializáltak, nem vittek nagyon sehova.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!