Hivatásgondozás? Nagyon önző dolog, ha valaki a gyermekeit akarja nevelni és nem megy dolgozni, hanem a családjának él?

szia!

Szerintem egyáltalán nem önzö dolog! én pl úgy tervezem, hogy már az elsö után nem dolgozom, majd ha nagyobb lesz. A sulit elvégzem mellette, de aztán háztartásbeli leszek és legalább a munka nem fog lefárasztani és lesz idö a gyerekeimre! Örülök, hogy valaki más is így gondolja, így nem lesz szeretet- és törödéshiányos a gyereked!:) én is az voltam mert anyu bankban volt csoportvezetö és szinte sose volt ideje foglalkozni velem...ezt nem akarom. És szerintem nem attól felnött valaki, hogy dolgozik és agyonhajszolja magát. Ez az én véleményem.

22/L

Elmesélem nagymamám példáját, és gondolkodj el rajta.

Anyai nagymamám most 71 éves lesz 10 napon belül. Ő 14 éves korától kántorként dolgozott, tudod, aki templomban énekel a miséken, meg temetéseken, meg esküvőkön (ha mást nem kérnek...). Az ideje nagy részében pedig otthon vezette a háztartást, nevelte a 3 gyereket, gyakorlatilag nagyapám tartotta fenn a családot (ő a vasútnál dolgozott), hiszen nagymamám, amit a kántori munkából kapott, az csekély volt. A probléma ott kezdődött, hogy kiderült, hogy azok a papok, akik ott voltak, nem jelentették be a mamát, hogy ő dolgozik, utánajártak, aztán azt elérték, hogy valamennyire a pap bejelentette, lett munkakönyve, de nem annyit írt le, amennyit mama valóban dolgozott (volt rendes pap is, de nem mind volt az arrafelé, és mivel nem nagyon volt az ország sarkában ellenőrzés, meg is tehették). Mama úgy döntött, neki ez így is jó, hiszen ideje nagy részét a családjának szentelheti. Szépen teltek az évek, a 3 gyerek felnőtt, anyu férjhez ment, anyu öccse is szép lassan megnősült (2-szer is), anyu húgának is van már egy gyereke (nincs férjnél). Mikor anyu még friss asszony volt, javasolták mamának, hogy valamit kezdeni kéne a munkahelyzettel, mert bajban lesz később, ha jön a nyugdíjas idő, apám talált volna mamának nagyon egyszerű, portási munkát, semmi újat nem kellett volna tanulnia, csak beutazni a közeli városba. Nagymama egyik testvére lehordta anyuékat mindennek, hogy hogy képzelik, hogy dolgoztatni akarják a mamát... Mama se vállalta, maradt a félfekete helyén...

Most lesz 71 éves, és nincs nyugdíja, szociális segélyt kap, és panaszkodik, hogy szegények, nagyapa kap nyugdíjat, mert ő be volt jelentve a vasúton keresztül, de mama ennek csak a töredékét, és orvosi ellátáshoz is csak annyi szerencséje van, hogy anyu öccse orvos, és ellátja, és gyógyszert is tud neki adni, de ha ez nem lenne, mama még nagyobb bajban lenne.

Kedves utolsó!

Ott a pont!

és ehhez persze kell egy nagyon sokat kereső pasi aki eltartja az egész pereputtyot....

nem a múlt században élünk!

A Kedves kérdezö nem azt írta, hogy sosem akar dolgozni, hanem amíg a gyerekeinek szükségük van rá, ami nagyon helyes!

Csak nézzetek körül utcán vagy akárhol! Rengeteg olyan fiatal és kisgyerek van akivel egyáltalán nem törödnek, az anya hazamegy a munkából, türelmetlen, ordítozik esetleg meg is üti a gyereket ami szerintem nem megoldás. Holott ha Otthon lenne nyugalomban akkor másképp értékeli a dolgokat, nem rögtön az indulat vezérli és a munkahelyi stresszt a gyereken vezeti le. Ha pl 30 évesen szüli az utolsót ráér 40 évesen is visszamenni dolgozni..van még 25 éve dolgozni és akkor kapni fog nyugdíjt is..

22/L