Hogy mondjam meg neki hogy nem bizok meg benne? Nem szeretnem ha ô lenne a keresztanyuka!?

párodnak igaza van. Gyerektelen, meg kell neki tanulnia. Te sem fogod tudni egyből (ha első gyerek), hogy hirtelen hogy fogd meg, vagy mi a baja, pedig nem csak keresztanyuja, hanem igazi anyukája leszel. 0-24ben veled lesz, mégis fog olyat produkálni, amit nem tudsz hová tenni. A párod tesója nem lesz annyit vele, lassabban fog neki menni, de biztosan megszeretik egymást.

A másik. Sok idősödő nő mondja, ogy neki nem kell, neki nem kell, de csak azért mondják, mert még nem jött össze, és nem szeretik mindig a sajnálkozást hallgatni. De csak húz a szíve egy gyerek felé, gondolhatja, hogy 36 évesen nem nagyon lesz párja és gyereke, ezért szeretné a keresztanyaságot.

Szerintem nyugodtan engedd, biztos, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni.

Hát hogy is mondjam... nem írsz túl okos dolgokat.

Először is, a keresztszülőnek nem az a feladata, hogy nevelje a gyerekedet.

Másodszor, keresztapának bárkit fel lehet kérni, tehát attól, hogy a sógornőd egyedül van, még lehet a picinek keresztapja.

Harmadszor, próbáld a gondolataidat rendezni, mielőtt leírod őket, mert alig lehet érteni, mit is a problémád, és jó lenne, ha le is tudnád helyesen írni. Lehet, hogy a sógornőd ezt meg tudná tanítani a gyerekednek, és akkor máris nyert vele valamit.

Válasszuk ketté a dolgot: van a keresztszülőség, meg van a gyereknevelés/gondozás.

Attól, hogy ő a keresztszülő és meglátogat benneteket, eljátszik a gyerekkel a te jelenlétedben, nem gondolom, hogy túl nagy bajt csinálna.

Ha meg nem bízol benne, ne bízd rá a gyereket, ha nem vagy ott. (a keresztszülőnek elvileg nem az a feladata, hogy a gyereket gondozza). Ha pedig ott vagy és úgy gondolod, hogy rosszul tartja, akkor megkéred, hogy pl.: légyszíves emeld kicsit feljebb a fejét, mert nem szeret így lenni...stb.

Nem kell ebből akkora ügyet csinálni, te vagy az anyukája, te gondozod, ő meg időnként megnézi, eljátszik vele, aztán ennyi.

Én azt nem tudom elképzelni, hogy a keresztszülőség miért ilyen fontos. Manapság az már inkább csak egy jelképes dolog. Régebben azért volt rá szükség idézőjelben, mert nagyon sok betegség, maga a szülés, a háborúk, stb... szóval nagyobb esély volt rá, hogy a gyerek kiskorában a szülők meghaljanak. Ez egyfajta biztosíték, hogy minden gyereknek van még egy szülőpárja is. Manapság viszont ez már nem szempont, és nem is ítélnének gyereket keresztszülőnek csak azért, mert keresztszülő. Nem is kell a gyereknek többet lenni a keresztszülőjével, mint egy sima nagynénivel/nagybácsival.

Én 13 évesen lettem a keresztlányom keresztanyja, úgy, hogy négyen vagyunk testvérek, és ő volt a családban a második unoka (másik nővéremnek született egy évvel korábban fia, neki a bátyám lett a keresztapja, a fiatalabbik nővérem első lányának pedig én.) Sokat vigyáztam rá és később a testvéreire is, amíg kicsik voltak, de ezt ugyanúgy én tettem volna meg, ha csak simán a nagynénjük vagyok. Ma már igazi nagylányok, 13, 10 és 8 évesek, az unokaöcsémék pedig 14 és 12. Sokat megyünk együtt mindenfelé, ahogy van a suliban valami szünet, állatkert, mozi, szabadulós játék, kalandpark, séta... segítek nekik a tanulásban is, mindegyiknek ugyanúgy, sokszor vannak nálam akár mind az öten egy-egy hétvégén, ilyenkor sütünk, főzünk, játszunk, amíg a lányokkal elkészítjük az ebédet, addig a fiúk elmennek nekünk boltba, leszedik a cseresznyét, epret, barackot, ribizlit, szilvát a kertben, ha épp van, vagy kitakarítják a medencét, a teraszt. De mondjuk a fiatalabb érdeklődik a konyhaművészetek iránt, ő van, hogy segít, főleg télen, amikor nincs nagyon kinti dolog, a hólapátoláson és egymás hóban való fürdetésén kívül :) Szóval csak azt akarom ezzel, hogy ugyanannyira a rokonaim mindannyian, a testvéreim gyerekei, teljesen függetlenül attól, hogy egyikük a keresztlányom is. Igaz ő néha szeret ezzel érvelni, ha akar valamit tőlem, hogy miért ő legyen az első, akivel elmegyek valahová csak ketten: megmagyarázza a húgainak azzal, hogy különben is, én vagyok a keresztlánya :) Nem olyan fontos ma már a keresztszülőség, ez inkább egy gesztus.

Tudom, hogy sokfelé más a szokás, nálunk egyetlen szempont volt: a gyereknek valamelyik szülő valamelyik testvére legyen a keresztszülő. Nem kell visszahívni egymást, semmi ilyesmi. Csak azért, mert egy jó barátság bármikor megszakadhat. A testvér viszont élete végéig testvér marad. Ezért utasították vissza nővéremék anno az egyik baráti házaspárt, és ők ezt megértették. Mi szerencsére négyen vagyunk testvérek, és a sógoraimnak is van 1-1 testvérük, így ez a kérdés megoldott volt. Bátyám csak nemrég házasodott, de a feleségének is van egy nővére, gyerekük még nincs, bár már szeretnének. A nagy korkülönbség miatt még nekem sincs, de egyelőre nem is szeretnék. Azt viszont már tisztáztam, hogy úgymond "hivatalos" keresztszülő az én gyerekeimnek nem lesz, hanem rendezünk majd egy névadó ünnepséget, és annak keretében fogom megkérni az egyik testvéremet a tiszteletbeli keresztszülőségre (nem vagyok hívő, és elutasítom az ilyen egyházi, templomi dolgokat.)

Tehát nem olyan nagyon fontos a keresztszülőség, legalábbis felénk nem.

Kérdező, neked gőzöd sincs sem a keresztelés szentségéről, sem a keresztszülőséről...

Ne reklámozd már a tudatlanságod, kérlek.