Elképzelhető, hogy autista?

Ne törődj a 01.43-as barommal!

Nyilván teljesen kretén,vagy be van szívva,vagy rossz helyre írta a választ,másvalakinek akart másik kérdésre válaszolni.

Szerintem nem autista, az autizmus korábban, 3 éves kor körül jellemző, hogy kialakul, illetve ekkor már meg szokott nyilvánulni. Sajnos inkább a skizofrénia tünetei ezek...nem vagyok szakember, csak tanultam róla (csak fél évet, ez nem jelent mély tudást!) de sajnos egy ismerősömről, aki pont így viselkedett, nemrég derült ki a baj, mára antipszichotikumokat szed. A lány iszonyat okos, 1 évvel előbb diplomázott, mint mi évfolyamtársai, mindig mindenből 110%-ot teljesített, tagja volt az egyetemi újságnak, honlapot szerkesztett, nagyon sok idejét ez vette el, de ha beszélgettem vele, mintha egy 7 évessel ültem volna le...tévképzetei voltak a tanárainkkal kapcsolatban, elméleteket gyártott, amik először viccesnek tűntek, gyermetegnek, de látva rajta, hogy teljesn komolyan hiszi, amit mond, és a szellemi viszafejlődését a társas kapcsolataiban, komolyan megrémített. Nem szép tőlem, de a végén már menekültem tőle, nem akartam egy busszal menni vele, mert az egyórás út alatt végig ilyeneket mesélt, már nem tudtam, mit mondjak, hogy reagáljak. Barátja sosem volt (22 évesen se), motyogva beszélt (amikor referált, vagy előadást tartott, vagy vizsgázott, nem!) és senkivel nem láttam 10 percnél tovább beszélgetni.

Nagyon fontos, hogy elmenj a lányoddal szakemberhez, vagy te elmenj egyedül, tanácsot kérni, ő tudni fogja, mi a teendő, hogy vedd rá a lányod egy kötetlen beszélgetésre, akár az otthonotokban! Akár skizofrén, (ami szervi elváltozás következménye, tehát gyógyszerrel kezelhető, szinten tartható, anélkül viszont romlik) akár más lelki oka van, sürgős segítségre van szüksége!

szerintem sem autizmus, annak már jóval elöbb tüneteinek kellett volna lennie. nekem depressziónak tünik, fél a felnövéstől és tényleg valami trauma utohatásásnak tünik

mindeképp beszéld meg vele, hogy szakember segitségére szorul ...és vidd orvoshoz

Hát nem tudom. Volt osztálytársam is ilyen volt, de teljesen. Félt velünk beszélgetni, ha mégis válaszolt, akkor nem nézett a szemembe és "idegesen rángatózott". Ő autista volt.

Mindenképpen keress fel egy orvost, vagy beszélj előbb a háziorvosoddal, mond el neki amit tapasztalsz és ketten már könnyebb lesz dönteni.

Amugy én is autizmusra gyanakodtam a párom fiánál. Lelassulva beszél, nem tudja rendesen fogni a kanalat (marokra tartja) és fél beszélni. Ő 7éves. ÉS az anyja nem tesz semmit. :(

Autizmus nem 17 évesen alakul ki, annak már korábban, egészen kicsi gyerekként vannak jelei. Más problémája viszont lehet. 17 éves, hamarosan érettségi, azt írod, okos, de szerintem nem ismered elég jól. Lehet, hogy más, mint a társai, én se vagyok tömeggyártmány, de attól még beteg nem vagyok, bár néha rámondja a kedves család. Valószínűleg érhette valami, amit nehezen dolgoz fel, gondold végig, mi történt az elmúlt 2 évben, ami veszteségként érinthette? Bármi. Vannak barátai? Befogadta egyáltalán az osztályközösség a suliban? Mik az álmai, a tervei a jövőre nézve? Továbbtanulás, hol? Te mit terveztél neki, és ő biztos, hogy ugyanazt akarja?

Az orvos csak a legvégső megoldás legyen, mert lehet nagyon káros is, előbb neked nyíljon meg, és ne direktben kérdezősködj, kezdjetek el beszélgetni bármiről.

Az autizmust az iskolába rég kiszűrték volna.

Neorológus is felesleges.

Viszont egy jó pszichiáter igenis kellene.

Még az érdekelne,hogy hogyan lehet kedves kérdező,hogy 15 év elteltével is kettesben él a lányával?Már rég férjzez kellett volna menni és gyermekeket szülni.Valahol itt kezdődik a probléma.Ezt a lánya el is mondja.Nem akar felnőtt lenni.Csak éppen nem tudja milyen az igazi felnőtt.Ő csak egy mártírt látott eddig maga mellett.

Tessék ismerkedni,kimozdulni otthonról.Elöszőr nem lesz kellemes dolog,de a lánya megismeri a "másik"világot,rendbejön.