Elképzelhető, hogy autista?
A lányom 17 éves és azt vettem észre az utóbbi 2 évben, hogy lelassult a szellemi fejlődése. Nagyon okos, de úgy viselkedik, mint egy 6 éves kisgyerek. Nem is az, hogy lelassult, hanem a kortársaihoz képest nagyon furán viselkedik. Néha csak úgy leül a földre és elkezd magában játszani 2 bármilyen játékfigurával, meg úgy beszél, mint egy kisgyerek. Azt is megfigyeltem, hogy nagyon zavart, mikor rajtam kívül bárkivel kell beszélnie, de már lassan velem is igen furán beszél, mert alig értem, amit mond. Mintha félne az emberektől vagy nem is tudom. Nem mer senki szemébe nézni, mindig rángatja direkt a lábát vagy a kezét, mert képtelen nyugodtan ülni egy helyen. Nem is nagyon figyel már arra, amit mondok, nagyon gyakran elkalandozik. Sosem volt valami mosolygós gyerek, de mostanában úgy vettem észre, hogy csak nagyon nagyon ritkán mosolyog, akkor is csak ha magától rájön. Én eddig ezeket a dolgokat annak tudtam be, hogy biztos megszokta, hogy egyke volt mindig is, az egész család mindig pátyolgatta, mikor kisebb volt és lehet, hogy ez hiányzik neki, mert nem akar felnőni. Felnőttes filmeket nem néz soha, csak meséket, bulizni nem jár, a barátaival nem barátkozik már, mert azt mondja rájuk, hogy felnőttesen viselkednek. Teljesen úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, nem úgy, mint egy kamasz. Más gyereke is viselkedik így? Tudom, hogy amiket leírtam, kicsit furának tűnnek, de egy teljesen okos lányról van szó, de mégis..ezt nem lehet elmagyarázni. Olyan, mint egy kisgyerek nagy tudással. Minden olyanról, ami a tudományokhoz vagy a filozófiához köthető, szörnyen okosakat mond, de ami úgy az élettel, meg felnőttes felfogással kapcsolatos, furán vélekedik. Sőt, nem is vélekedik, mert őt az nem érdekli. Ha hozzászólnak, mögém bújik vagy nem mer válaszolni, meg nem mer senkire ránézni. Mégis mit tehetek vagy ennek milyen okai lehetnek? Túl érzékeny? Nagy trauma nem érte soha, de mindig is érzékeny volt és már kicsit furcsállom a dolgait. Az autizmusról alig tudok valamit és felmerült bennem ennek a gyanúja is. Kérem Önöket, segítsenek azzal, hogy leírják a véleményüket.
A válaszokat előre is köszönöm.
Mindjárt az elején szeretném mondani,hogy mindenképp menjetek pszichológushoz a lányoddal!
Arról nem írtál,hogy apukájával együtt éltek-e,ő,hogyan áll a gyerekhez?
És az a 4-5 év alatt,ami a gyermekkor végétől a 2 év óta feltünt változásokig eltelt,mi történt?
Semmit sem vettél észre a kislányon?
Akkor még a kortársaival párhuzamosan működött az érzelmi élete?
Valaminek történnie kellett,amitől ennyire bezárkózott.
Nekem is egyből az ugrott be hogy lehetett valami nagy törés az életében amiről Te nem tudsz és amiről Ő nem tud veled beszélni, mert elfojtja.
Igen, ijesztegetés... nekem konkrétan a nemi erőszak ugrott be.... Főleg ha a nemiség számára egy szorosan fenőtté váláshoz kapcsolódó fogalom volt.
(Amúgy lehetne, hogy befejezzük azt a játékot, hogyha nem tudsz értelkeset mondani akkor beírod, hogy "beszélgess vele erről"... -.- Igen, kedves első, ez neked szólt. )
Egyértelmű, hogy vidd el a háziorvoshoz, majd ő elmondja, hol vizsgálják ki alaposabban.
Mondjuk bennem felmerül a kérdés, hogyha már 2 éve ez a helyzet, akkor miért csak most akarsz valamit csinálni?
Szerinted ez így normális? Mert szerintem egyáltalán nem, ilyenkor nem gyakori kérdéseken kéne idegen és laikus (bocs a többiektől) tanácsot kérni, hanem azonnal orvoshoz fordulni!
Bocs, ha megbántottalak, de tenned kell valamit!
szegény :(((
ne haragudj nem tudok tanácsot adni, deKITARTÁS!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!