Miért ítélik el azt a nőt, aki a hagyományos családmodell híve?

kérdező, én nem ítélem el a háziasszonyokat, ha ezt a családmodellt választották, az ő döntésük az ő életük.

Te más kérdés vagy, támadóan és nagyon unszimpatikusan reagálsz a válaszokra.

Én nem tudnék az általad favorizált családmodellben élni, egyszerűen mert kellenek a kihívások munkában, kell hogy érezzem hasznos amit csinálok és el tudjam látni/tartani magam. Az önállóság jó dolog, tartást ad magabiztosságot és azt az érzetet, hogy minden rendben van az ember életében. Azontúl sokat tanultam a diplomámért és személy szerint nem tartom túlzott szellemi kihívásnak az ablakpucolást. És tegyük, hozzá nagyon kiszolgáltatott helyzetben van egy olyan nő aki nem dolgozik nem is dolgozott hanem a férje tartja el. nem tudom szétnéztél-e már munkaügyben, de elég siralmas a kép. Tapasztalat és x év munkaviszony hiányában hatalmas hártánnyal indulsz, ha gyerek is van akkor meg egyenesen menekülnének a munkaadók.

Nyilván nem lehet mindenre felkészülni, de ha a családfenntartóval történik valami akkor mi lesz? Ha egyedül maradnál özvegyen nyugdíjra se nagyon számíthatnál és még sok olyan dolog van ami szerintem nem egészséges egy párkapcsolatban, én azt favorizálom mikor a felek egyenlőek. Nekem az asszony háztartásbeliként nem tűnik annak.

Nem olvastam a válaszokat.

Szerintem pont, hogy a hagyományos nők nézik le a többieket, legalábbis én így érzem, amikor olyanokat mondanak, hogy "az lenne a normális, hogy a nő otthon van".

Csakhogy nem minden nő egyforma. Engem nem érdekel, hogy ki hogyan éli az életét, de ugyanezt el is várom.

Nem jövőálló a modell:

Ennek pedig az az oka, hogy az emberi életmód az elmúlt évtizedekben gyorsan változott, és ez a trend folytatódik.

Korábban elengedhetetlen volt a háziasszony szerep, mivel mindenhez annyi kézi, emberi munkaerőre volt szükség. Akkor a társadalmi kihívásokat, akadályokat csak így lehetett legyőzni. Muszáj volt mindenkinek egy fenntartható, stabil szerepet, felelősséget találni.

Most viszont egészen más kihívásokkal kell szembenézni egy átlagos családnak. A kétkezi munka gyakorlatilag eltűnőben van. Gondoljunk csak arra például, hogy mondjuk egy évszázaddal ezelőtt mekkora tömegek dolgoztak a mezőgazdaságban. Mai szemmel hatalmas értéke volt a kétkezi munkának, hiszen ha munkaerőhiány lépett volna fel , akkor azonnal éhínség tört volna ki.

Ma, ha munkaerőhiány lépne fel a mezőgazdaságban, akkor minden működne tovább. Ugyanis létezik önvezérelt traktor, vető arató és permetező gépek. Saját szememmel láttam ilyet működés közben. Ma már nincs távol a valóságtól az, hogy az étel a földből a tányérodra kerüljön emberi beavatkozás nélkül. Még nem tartunk itt, de a legtöbb munkát igénylő problémák már megoldhatóak ember nélkül, nem véletlen, hogy folyamatosan kopnak ki a mezőgazdasági szakmák. Ma már nagyon kevesen dolgoznak az étel előállításán, mégis több és többféle étel érhető el az emberek számára.

Ma, ha valaki dolgozni akar, akkor tudnia kell valami olyat, amit nem képes más (például egy gép) olcsóbban helyettesíteni. Ez pedig a háziasszony szereppel sajnos nem fér össze hosszú távon, mivel ha valaki ezekhez a változásokhoz nem alkalmazkodik, nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.

Mert képtelenek azt elképzelni, hogy egy nő teljes és boldog életet élhet így is...illetve, hogy van még olyan házasság, ami nem bomlik szét..vagy ha mégis, akkor sem semmizi ki őt a másik fél.

Személy szerint ezt a hagyományos családmodellt tartom jónak. Így is élek. Egyáltalán nem félek attól, hogy idővel elválnánk....de még ha így is lenne, akkor sem egy görény a férjem....... Ráadásul boldog vagyok...boldogok vagyunk, IGY! Ettől függetlenül megértem azt is, akinek ennyi nem elég...nagyon sok nő van, akinek kifejezetten fontos a karrier illetve a munka általi öntudat, mint plusz...nem mindenki képes ebben a hagyományos dologban kiteljesedni és boldogan élni. De ez nem is kötelező! Ellenben aki csak fikázni tud...az önmagáról ad ki bizonyítványt. Mindenki más, mindenkinek más a jó! Ezt kéne már elfogadni. Mindenki éljen úgy, ahogy tud...ahogy akar! Nem a másikat szidni, mert ő nem úgy él...vagy nem úgy gondolkodik, mint ő. Szerintem.

83: Volt egy riport arról a TV-ben, hogy az emberek mit hisznek a nyugdíjról, mert sokan hiszik, hogy az szociális juttatás. És volt egy megszeppent hölgyike, aki elmondta, hogy ő egész életében dolgozott, otthon varrogatott, elvolt a sarokban békében, ő azt szerette. És most meg van lepődve, hogy nem lesz nyugdíja, amikor betöltötte a 60. életévét, s nem tudja, miből fog megélni élete hátralévő részében, meg van ijedve, teljesen úgy gondolja, hogy az neki JÁR, és nem érti, miért nem akarják neki adni.

Az is fura, hogy a férje se tudta, mi az a nyugdíjjárulék? Tényleg, akkor Tb-tartozása is van a nőnek?... Mennyi lehet az mára?

Egyrészt mert nagyon jellemző emberi vonás, hogy sokan hajlamosak elítélni azokat, akiknek más az értékrendjük, akiket más tesz boldoggá. Sokan meg sem értik, hogy hogy lehet egyáltalán, hogy valaki máshogy akar élni, mint ők.

Pl. egy nő, aki imádja a munkahelyi kihívásokat, szereti a karrierjét építgetni és enélkül üresnek érezné az életét sokszor teljesen értetlenül áll egy olyan nő előtt, aki ezt utálja és tehernek érzi. Aki úgy érzi, megbolondulna attól, ha háztartásbeli lenne néha elképzelhetetlennek tartja, hogy mást meg pont ez tesz boldoggá. Aztán jönnek a feltételezgetések (mert valahogy ugye meg kell magyarázni és az a magyarázat LEHETETLEN, hogy ő és a családja talán tényleg így boldog), hogy biztos lusta, buta, unalmas, értéktelen, élősködő, stb.

A másik, amire fel szokták hívni a háztartásbeli nők figyelmét és sokszor nem rossz szándékkal, hogy ennek az életnek megvan az a hátránya, hogy a mai világban sok helyen nagyon nehéz munkát találni még gyakorlattal is, hát még egy több gyerekes háziasszonynak, aki sok éve nem dolgozott már. Ezért fennáll a veszélye, hogy ha hirtelen történik valami, nem feltétlenül válás, de akár a férj tartós betegsége és a nőnek kell átvenni a családfenntartó szerepét, akkor nehezen fog sikerülni rövid időn belül.

Én úgy látom, hogy a mai világban a hagyományos családmodell sokszor nehezen kivitelezhető. Amúgy nekem semmi bajom magával az életformával, amikor sokáig nem találtam munkát én pl. sokkal jobban éreztem magam itthon, többet tudtam foglalkozni a házzal, a kerttel, a hobbijaimmal, a férjemmel. Csak hát az meg anyagi szempontból hagyott maga után kivetni valót. :)

Ha egy családnak nincsenek anyagi gondjai, ha vannak tartalékok olyan esetre, ha beüt valami probléma, ha a nőnek szükség esetén van mihez nyúlnia, szerintem teljesen elképzelhető a hagyományos családmodell.

Az én szüleimnél tökéletesen működik a hagyományos családmodell.

Ehhez persze tökéletes bizalom szükséges, és valamelyest konzervatív világnézet is. Valamint az is fontos, hogy a férjnek olyan munkája legyen, amivel el tud tartani egy több tagú családot. :-) Semmi elintélendőt nem látok benne, ugyanakkor nem hiszem, hogy nekem elegendő lenne majd a háziasszony szerepe.

87. vagyok, még annyi, hogy valaki írta itt, hogy az ilyen életmódot élő nő unalmas. Nem értek egyet. Nagyon nem. Az unalmasság nem ettől függ. Amikor itthon voltam, tele voltam kreativitással, ötletekkel, egy csomó programot szerveztünk a párommal, most meg napi 9-10 órákat dolgozok, otthon megcsinálom a házimunkát aztán megyek aludni. Marha érdekes vagyok dolgozó nőként. :D

Tökmindegy, dolgozik-e valaki, vagy sem, ilyen szempontból, háztartásbeli és dolgozó nők közt is akad, olyan pampula, akinek még a tej is megalszik a szájában. :D

A férjem vállalkozásában dolgozom 8 órában itthon a számítógépen meg ügyintézés-rohangálással.

Egyetemet végeztem és van két nyelvvizsgám, de a környéken nem találtam szakmámba vágó munkát, elköltözni meg nem akartam, mert közben férjhez mentem. "Általános" irodai munka még csak lett volna, dolgoztam is előtte más helyeken, de miért fizessen meg a férjem egy külsőst azért, amit én is el tudok végezni? Így családban marad a pénz.

Nem érzem magam "eltartottnak", mert megdolgozom a fizetésért, amit kapok, még ha a férjemtől is kapom. Neki meg én főzök, ezzel a gőzzel ő is eltartott.

Mellesleg vezetem a háztartást, ellátom az állatokat, gondozom a kertet. Nem mondom, hogy mindig minden tip-top, de hát hol az? :) Imádok itthon tenni-venni.

Nekem ez nagyon megfelel, hogy nem kell az idióta főnök meg munkatársak miatt stresszelni, nem kell a sok hülyéhez alkalmazkodni. Nem vagyok egy karrierista, nagyon ambiciózus csaj, így nem hiányzik az előléptetés. A szakmám, amit tanultam, megmaradt, de hobbi szinten. A szellemi kihívás is megvan a munkámban, mert apránként kell rájönnöm a csínjára-bínjára, egy folyamatos tanulás az egész.

Nem tudom, ezért elítél-e bárki, de ha igen, az sem változtatja meg a nézeteimet. Az én helyem itthon van, végzem a háttérmunkákat, építem a fészket, biztosítom az utánpótlást és a logisztikát mint hátország, az erős férfi meg menjen és küzdjön az elemekkel. Az ő nevét ismerik az ügyfelek, de mivel ő nem beszél idegen nyelveken, igazából velem kommunikálnak.