Én még lehetek jó anya, ha nem volt előttem rendes családmodell?
Apánk még gyermekként elhagyott bennünket, ezért anyánk egyedül nevelt fel hármunkat - ez borzalmas volt, mert a pénzhiány miatt teljesen depressziós és idegbeteg lett, minden stresszt rajtunk vezetett le, emiatt már a testvéreimmel sem alakult ki közöttünk szoros kapcsolat, mindenki meghúzódott a maga kis világában és próbálta túlélni ezeket az éveket. Tulajdonképpen manapság már szinte egy szót sem szólunk egymáshoz, mindannyian másmilyenek lettünk, nincs közöttünk semmilyen érzelmi kapcsolat, csak úgy élünk egymás mellett.
Amíg meg nem ismertem a páromat, szinte fel sem tűnt az, hogy ez mennyire nem normális, de mióta az ő családjának is részese vagyok, rá kellet döbbennem, hogy tényleg nálunk ment minden rosszul. A párom családja nagyon szeretetteljes, náluk természetes az, hogy mindenben támogatják a másikat és ott segítenek, ahol csak tudnak (nálunk ennek nyoma sincs), mindig egy asztalnál ebédelnek és vacsoráznak (nálunk ez úgy volt, hogy mindenki a saját szobájában evett, amikor kedve volt), közös családi programokat szerveznek (hétvégente elmennek akár egy mekibe, akár sétálni egyet a főutcára, akár bowlingozni valamerre), otthon leülnek esténként beszélgetni egy üveg bor mellett és hasonlók...
Nekem ez teljesen kimaradt az életemből, és olyan szokatlan, hogy máshol így élnek az emberek. Attól félek, hogy ha nekem (nekünk) egyszer családunk lesz, képtelen leszek megadni a gyerekeimnek egy ugyanilyen szép, boldog családi életet, mert majd előjönnek bennem a rossz minták, vagy eszembe sem jutnak az ilyen dolgok.... :/
Próbáld lekoppintani a párod családmintáját. Tarts velük szoros kapcsolatot. Végy fel kapcsolatot szakavatott tanácsadóval, ha gondolod.
Szerintem simán lehetsz jó családanya.
ha elég tudatos vagy akkor lehetsz jó anya. smemi mst nem kell tenni csak megkérned a párod hogy ha oylan lennél mint az anyád szoljon rád. és természetesen elfogadni és elgondolkodni rajta h tényleg ilyen voltam....és nem hisztizni h hogy mondhat ilyen. ha elfogadod hogy te is lehetsz ilyen de tanulsz a hibáidbol akkor nyertél.
sokan azzal rontják el h nem vallják be maguknak hogy olyanok mint a szüleik.
ha már bevallod akkor képes vagy fejlödni mert észre fogod venni elöbb utobb. ha mást nem a férjed segitségével.
és ne parázz ezen a magzat mint tudjuk ezt megérzi és ugy fog megszületni hogy valami komplexusa lesz mert folyton ezen görcsöltél h mivan ha mi van ha.
csak nyugi.... béke.... majd ha eljön az idö akkor meglátod milyen leszel.majd a férjed megnevel:)))
Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, mint anyám, vele ellentétben kifejezetten a békére és szeretetre törekszem, de ettől függetlenül számomra kissé "idegenek" ezek a dolgok. Élvezem őket, de mégis olyan elképzelhetetlen, hogy egyeseknek mennyire természetes ez...
Remélem, sikerül átvennem ezeket mintákat is..
Simán. Szintén nagyon rossz családi körülmények között nőttem fel (féltékenykedés, mindennapos ordibálás, verekedés, engem is ütöttek, semmi szeretet/nevetés/családi program soha), ennek ellenére párom családjába gond nélkül beilleszkedtem, pedig náluk elég "idilli" volt mindig is a családi élet.
Igyekszem nagyon, vannak azért lelki sérüléseim, berögzült rossz szokásaim, de tudatában vagyok ezeknek, és megtanultam (hozzád hasonlóan), hogyan NEM érdemes élni. Ez végül is elég nagy segítség valahol :)
Minden rajtad múlik, hogy milyen anya leszel.
Előtted ott van a rossz példa, így akárhányszor eszedbe jut majd, akkor tudod, hogy te ezt nem fogod csinálni.
Minket (4 lány) apánk nevelt fel. Anyánk alkoholista volt, néha-néha részese volt az életünknek, de akkor is csak verni és inni tudott. Apánk meg, hogy fel tudjon nevelni 4 gyereket, éjjel- nappal dolgozott..
Mégis mind a 4-en családanyák lettünk, és bizony jó anyák..
Nem a szüleink példáját követtük, és nem követtük el azokat a hibákat amit az anyánk tett..
Minden csak rajtad áll--
Ha már kinyílt a szemed és látod a hibákat akkor az már siker.
Most már tudod, mit csinálj másképp.
Ha tudatosan magad mögött akarod hagyni a múltat akkor napi szinten oda kell figyelni a tetteidre.
De szerintem menni fog hiszen az ember - legalábbis a normális - nem csinál tudatosan rosszat magának.
Ha születik egy gyereked akkor szeresd és légy mellette de szerintem menni fog ez magától is mert biztos szeretni fogod.
Nem is baj ha eszedbe jutnak a rossz minták legalább nem felejted el, mit kell másképp csinálni.
A múlt nem arra való, hogy elfelejtsék /úgysem menne/ hanem arra, hogy az okos ember szembe nézzen vele és tanuljon/profitáljon belőle. Nem szabad elásni a múltat inkább meg kell tanulni együtt élni és megbékélni vele és legfőképp önmagaddal.
Aki elássa a rossz dolgokat az elássa a megoldást, a szembe nézést vele, a fejlődés lehetőségét is és egész életében emészteni fogja.
Ne parázz. Szeress és törődj másokkal, magaddal és végy példát a párod családjáról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!