Szerintetek kinek van igaza? A férjemnek vagy nekem?

Kicsit hosszú lesz.

Összességében nagyon szerencsések vagyunk a férjemmel. Mindkettőnknek fix állása van. Nem keresünk nagyon sokat, de legalább állandó és nem is a minimálbér. Ami nagyban megkönnyíti a mindennapjainkat, hogy a férjem megboldogult nagypapájának a házában élünk, amit a szüleink felújítottak nekünk. Nagyon segítőkészek mindkettőnk szülei, ha nagyobb kiadásunk adódik, mindig ajánlkoznak, hogy kifizetnek ezt-azt, de ezeket elhárítjuk kedvesen, alapvetően mi tartjuk fenn magunkat. De az igaz, hogy a ház körüli munkák nagy részét ők állták, és ezzel nagyon sok pénzt spóroltak meg nekünk.

Van egy régi, de jó kis autónk, a férjemnek vették a szülei sok évvel ezelőtt, szóval arra sem kell különösebben költeni, nincs hitelünk. A mindennapokra kell költenünk, és ennyi. Így tudunk félretenni.

Pontosabban a férjem tud félre tenni (és itt jön a bonyodalom), aki valamivel többet is keres, mint én, és szinte semmire sem költ. Nem vicc, ha én nem veszek neki pl új ruhákat, akkor még mindig a 10 évvel ezelőtti elnyűtt cuccaiban járna. Utál vásárolni, nem is érdekli. Ha veszek neki valamit, annak mindig örül, de magától eszébe sem jutna.

Ő dohányzik, erre költ, ami mondhatni luxuscikk, illetve energiaitalozik meg kólázik elég sokat. Néha költ nagyobb összegeket a sz.gépére (az a hobbija), de az 1-2 évente fordul elő. Ennyi. Így aztán szépen spórolgat, és gyűlik is a számláján a pénz. Még a nászajándékba kapott pénzünk is a bankban van, hozzá sem nyúltunk, mert őrizgeti (új kocsit akar majd belőle venni).

Ami a konfliktust szüli kettőnk között: én költekezem kicsit, ő pedig egyáltalán nem. Hogy mire költök? Pl. ruhákra. Most jutottam el odáig, hogy nem akarom már az 5-6 évvel ezelőtti cuccaimat hordani, mert egyrészt azóta híztam 10 kilót (én leszoktam a cigiről), és bosszant, hogy nem úgy állnak rajtam, mint korábban, meg a stílusom is változott, felnőttem azóta, már nem 22 vagyok, hanem 28, irodai munkám van, nem járhatok állandóan farmerban meg tornacipőben, még ha nem is szólnak érte... Meg rájöttem, hogy mérföldekkel jobban érzem magam nőies ruhákban, az önbizalmamnak is jót tesz, ami a kigömbölyödés óta nem valami acélos (megjegyzem, a férjem imád engem a plusz 10 kilómmal, és csak engem zavart évekig a dolog, őt nem). Szóval mondhatni lecserélem a ruhatáram, és elég sok ruhát vásárolok. Mondjuk hetente 1-2 darab valamit. Így az elmúlt 2-3 hónapban mondjuk 12-15 új ruhadarabot vettem (az előtt 2-3 havonta vettem 1 db valamit). Mind kínaiban vagy turiban, egységárban mondjuk 2-2500 ft-ért. A férjem pedig húzza a száját, hogy sokat költök.

A másik, nagy zenerajongó vagyok, és idén két olyan koncert is lesz, amire el szeretnék menni. Szerencsére mindkettő Budapesten, így nem kell külföldre utazni (mondjuk a legkedvesebb zenekaromért elmegyek külföldre is, tavaly meg is tettem Lengyelországig, de azt támogatta is, mert tudta, mennyire imádom azt a bandát). Most két olyan előadó jön majd nyáron és ősszel Mo-ra, akikért nem rajongok olyan rettenetesen, de nagyon szeretem őket, és évek óta tudom, hogy ha jönnek, akkor el szeretnék menni. Drágák a jegyek persze, 16-20 E Ft-ok, de egy jó koncert, élmény megér ennyit nekem. Ő ezt nem érti és nem támogatja, és ebből a konfliktus van.

Megértem őt is, mert tényleg csak ő tesz félre, én meg ami pénzem a hó végén marad a fizumból (mert persze a rezsit, vásárlást stb. közösen fizetjük, közös kasszán vagyunk), azt gyakran felélem az ilyen költekezéseimre.

Szóval szerintetek kinek van igaza, és mi lehetne a megoldás? Tényleg olyan sokat költök? Vagy ő spórol túlságosan?