Véleményetek szerint nőként vagy férfiként nehezebb élni?

Én nő vagyok, és szerintem a nőknek könnyebb. Nem szívesen lennék férfi. Sokkal több az elvárás egy pasival szemben. Egy kedves nőnek mindig akad segítség, ha valami nem megy neki. Soha nem vettem észre, hogy bajom lett volna abból hogy nő vagyok. A férfiakat folyton nyomaszthatja, hogy miért nem tud több pénzt keresni, a társadalom ugye a pasitól várja elsősorban a család fenntartását. Ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor rosszkedvű lesz. Aztán a férfinek ugye mindenhez illik érteni (általában) aztán ha ráébred hogy ez nem így van, az is tragédia számára.

Ezzel szemben egy nőnél a legfontosabb hogy legyen kedves és külsőre is nagyjából tessen annak az adott pasinak. Ez nem feltétlenül azt jelenti hogy legyen vékony, meg jólöltözött. Valami vonzó legyen benne. Aztán ha elég ügyes, a pasikkal mindent el lehet fogadtatni, mondjuk hogy nem szokott főzni gyakran, vagy akármi.

Természetesen ez leginkább az adott személytől függ, hogy mennyire képes megbírkózni a rá hárult feladatokkal.

31/N

09:20 vagyok ismét

09:36 egyet értek vele, hogy így KÉNE működni a dolognak és akkor nem lenne kérdés, hogy kinek nehezebb, mert mindenkinek másért nehéz. de a házasságok nagy részében nincs meg ez az egyensúly és vagy a nőnek, vagy a férfinak nehezebb a dolga. (most az elsőre mondanék példát, de biztos a másodikra is van: a házaspár fáradtan hazajön a munkából és az asszonyt várja a házimunka, mert az a nők dolga kizárólag - gondolja sok férfi és nézi sörrel a kezében a meccset... de tisztelet a kivételeknek és remélem sok a kivétel. )

Én férfi vagyok, és nekem jó így. (41/F)

Nem tudom, milyen lenne nekem nőként, valószínűleg azt is tudnám élvezni. (Örülök, hogy van már példa erre is.)

Károsnak tartom azokat a gondolatokat, hogy a világgal nagyon nincs rendben valami, így, vagy amúgy KELLENE működnie. Ha nem úgy teszi, akkor annak biztosan megvan a maga oka. Ha változtatni akarok rajta, akkor vannak eszközeim, kinek ilyen, kinek olyan, megtehetem, hogy megpróbálok változtatni rajta. Az is egy megoldás, ha elfogadom a világot, megkeresem benne a saját helyem, és akkor boldog lehetek. Azok, akik szerint a világgal valami alapvető baj van, ritkán boldogok... Ez az én tapasztalatom.

Ezt most angoról fordítom, bocs, ha magyartalan:

A nő munkája soha nincs kész, és alulfizetett, vagy nem is fizetnek érte

Mi vagyunk az elsők, akiket kirúgnak

És az, hogy hogy nézünk ki, fontosabb annál, hogy mit tudunk

És ha megerőszakolnak, a mi hibánk

Ha megvernek, biztos kiprovokáltuk

És ha felemeljük a hangunkat, nyávogó r*bancok vagyunk

Ha élvezzük a szexet, nimfók vagyunk

Ha nem, akkor frigidek

És ha a nőket szeretjük, biztos azért van, mert nem találunk egy "igazi" férfit

Ha kiállunk a jogainkért, aggresszívek vagyunk és nőietlenek

Ha nem, tipikus gyenge nők

Ha meg akarunk házasodni, biztos magunkhoz akarjuk láncolni a férfit

Ha nem, akkor természetellenesek vagyunk...

... és még lehetne folytatni