Tizenévesként, vagy felnőttként nehezebb megélni egy szülő elvesztését?
17 éves voltam, mikor meghalt az édesapám.Nehéz időszak volt, bár viszonylag hamar elengedtem, és belenyugodtam.Azóta jó pár év eltelt,férjhez mentem és van egy gyönyörű kisbabánk.Édesanyám mindig azt mondta,ha lesz saját családom, másként élem meg, ha ő meg fog halni.Könnyebb lesz.Hát most eljött az az időszak, amikor anyu nagyon beteg lett, és sajnos nem túl jók a kilátások...Nem tudom elfogadni, hogy bármikor meghalhat, nem tudom feldolgozni a betegségét.Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy könnyebb lesz, hiába nem függök már tőle, hiába repültem ki a családi fészekből.
Kérem aki tudja, írja le a véleményét!Köszönöm!
Szia!
Először is nagyon sajnálom, nagyon sok erőt kívánok!
Én az anyukámat 15 éves koromban vesztettem el. Borzalmasan nehéz időszak volt, a mai napig nem találom a helyem a világban. Rengeteg olyan dolog van, amiben szívesen kikérném egy családtag véleményét és nincs kihez fordulni és talán szerethiányom is van. Bár vannak szerencsére jó barátaim, de egy anyát nem lehet pótolni, mint ahogy neked sem fogja a családod őt pótolni.
Úgy gondolom, hogy minden életszakaszban nehéz egy halálesetet feldolgozni de mindegy, hogy abban a szakaszban van-e támaszod vagy sincs. Ez pedig nem életkor függő.
L/19
Szerintem gyerekként nehezebb. Igaz, én mindkét szülőm elvesztésekor még 20 éves kor alatti voltam: anyunál 13, apunál 19. Amikor anyu halt meg, 2-3 év kellett mire feldolgoztam nagyjából, mikor apu, akkor max 3-4 hónap. De ez is h*lyeség, mert ezzel úgy hangzik mintha ripsz-ropsz elfelejtettem volna 3 hónap után, illetve 2 év után őket...De nem. Azóta eltelt 9 és 3 év, de még most fáj, nincs olyan nap hogy ne jutnának eszembe többször is. Este elalvás előtt rájuk szoktam gondolni, napközben is sokszor van, hogy arra gondolok ők hogyan csinálták a mindennapi dolgokat pl.
De a válasz: bár nincs gyerekem még, de sztem felnőttként sokkal könnyebb, főleg ha már van gyerek+ férj.
Nem tudom de én már csak a gondolatától is majdnem könnyezek ha arra gondolok, hogy elvesztem valamelyik szülőmet. (pedig fiú vagyok :D)Valószínűleg azért mert rajtam kívülálló okokból sose tudok elég időt tölteni velük.
Felnőtt korban jobb elveszteni talán, mert akkor természetesebb a dolog. Ha a szülőd 60-70 évesen hal meg az egy átlag életkor, ha meg 40 évesen autóbalesetben az sajnos nagy szerencsétlenség. Úgy értem, hogy ha 70 évesen meghal valakid akkor mégis csak mondhatod, hogy volt 70 szép éve, ha emg 40 évesen akkor tudod, hogy lehetett volna neki még 30...
Hello!
Szerintem tizenéves korban rosszabb elveszteni egy szülőt mint felnőttkorban. Igaz én még hamarabb elveszítettem az anyukámat csak 6 éves voltam mikor meghalt. Minden nap rá gondolok és nagyon rossz, hogy nincs velem. Az életben eddig sokszor jó lett volna ha mellettem van. Őszinte részvétem aki elvesztette akár fiatalon akár felnőttként valamelyik szülőjét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!