Tizenévesként, vagy felnőttként nehezebb megélni egy szülő elvesztését?

Egy szülőt elveszíteni minden életszakaszban fájdalmas.

Tinédzser korban azért, mert akkor kezdesz nővé érni, akkor szerzed első tapasztalataidat minden téren, ez az első szárnypróbálgatások időpontja, tehát szükséged van egy támogatóra, akiről tudod, hogy mögötted van és mindig számíthatsz rá.

Felnőtt korodban pedig, elérkezik az idő, amikor férjhez mész, gyereket szülsz, családot alapítasz, háziasszony leszel. Ilyenkor is nagyon jól esik, hogy bármikor felhívhatod anyukádat(apukádat), ha valamit nem tudsz, ha megakadtál, ha nehézségbe ütköztél vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnél valakivel.

Nekem hála Istennek mindkét szülőm él még és szerintem én, a te helyzetedben belebolondultam volna, ha 17 évesen el kellett volna búcsúznom egyikőjüktől.

Ami most történik anyukáddal az rém szörnyű, de ne adjátok fel soha, bizakodjatok és tegyetek meg mindent azért, hogy minél tovább élhessen!

Sok erőt és kitartást kívánok nektek ebben a nehéz időszakban!

szerintem felnőttként sokkal nehezebb.

rengeteg közös emlék, és még több olyan dolog, amit szeretnél, ha látna az életedből,de nem fog, mert nincs veled...

tizenévesként szinte fel sem fogja az ember, de idősebb korban már nagyon másként látja.

tulajdonképpen örülök is, hogy elváltak a szüleim, és apámhoz nem kötődök, mert így nem fogok úgy összeomlani, ha meghal.

a nagyszüleim halála is iszonyatosan megviselt, nem is tudom hogyan fogom túlélni, ha édesanyám már nem lesz velem.. :(