Vagy mártír szülő vagy rossz szülő? 25/N (többi lent)

Létezik középút,meg kell találni.

Bár én is még a "mártír" kategóriába tartozom,de egyre felszabadultabb vagyok,egyre jobban felengedek.Ezt meg kell tanulni,legalábbis nekem.

Ez idővel enyhülni fog, én 16 éves vagyok, mi hárman vagyunk tesók...

nagyszüleink nem voltak akik segítettek volna , így minden a szüleimre hárult.. ha van jófej nagyitok akkor néha ő is vigyázhat a picire.. stb:) sok sikert

Szerintem akkor fásulsz bele, ha hagyod. és nem adsz magadnak kikapcsolódást.

Nálunk 3 gyerek, napi 8-12 órásmunka (nem azért mert kell, hanem mert szeretjük csinálni).

De egész kiskoruktól kezdve mindíg adtunk magunknak havi 1-1 hétvégét csak kettesben, valahol ahol nem gondolsz se a gondokra, se a munkára.

De a ház mindíg átjáróház volt, heti legalább 1 vendégség, jóbarátok,kikapcsolódás.

És soha nem vettünk semmit túl komolyan. Attól egy probléma nem oldódik meg ha éjjelnappal azon rágod magad.

Legyen igazuk az előttem szólóknak, de én meg így látom:

Ez a "jelenség" a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszerünk velejárója, és megítélésem szerint hibás, sok probléma forrása.

A profit orientált pénzalapú hiány-keresletre építő gazdaság, amit a bankok irányítanak. Gyakorlatilag modern kori rabszolgatartás folyik. És ezt azzal tudom alátámasztani, ahogy a dolgok folynak. Egyre kevesebb bérért, egyre kevesebb a munka, több a munkaidő, persze nem hivatalosan. Az infláció folyamatos, az árak folyton nőnek. Az emberek türelmére, és hiszékenységére játszanak, azok akik ezt fent tartják.

És mi bedőlünk...

És a folyamat nem fog megfordulni, a banki rendszer működéséből kifolyólag. Amit nem igazán kötnek az orrunkra.

A szüleim még tudtak ketten folyamatosan dolgozni, és hitelből házat építeni. Én már nem mernék belevágni, ha lenne párom, akkor sem.

Szóval változtassuk meg a világot, ne mástól várjuk.

Vagy bizakodjatok továbbra is, de ne merjétek szidni a kormányt, meg a főnököt, ha mégsem jönnek be a számításaitok, meg senki mást se, mert ti(mi) hagyjuk magunkat hogy így legyen.

:)

Hajrá!

Nekem ez a belefásulás fura nagyon. Nekünk két pici van, mellettük nem lenne muszáj dolgoznom, egyrészt megélnénk a párom keresetéből, másrészt kapom a gyedet is, csak azért dolgozom egy mlm cégben, mert jólesik. Vezetem a háztartást, most épp költözés közepén vagyunk, az egész életünk dobozokban, körülötte fogócskázik a két picur. :-) Dolgozom, sportolok, gyereket nevelek, nem nagyon bízom őket másra, csak addig vigyáz rájuk a mama, amíg elmegyek egy órát tárgyalni, de ha apa hazaér addig, akkor nem is ugrasztjuk a nagyszülőket, meg még csak mostantól nem dolgoznak, eddig nem volt segítség, ha kellett, vittem magammal tárgyalni őket. Rengeteget foglalkozom velük, de sosem éreztem mártírságnak, attól hogy anya vagyok - és igenis jó anyának tartom magam - még nem szűntem meg nő is lenni, feleség és önmagam. Szakítok időt mindenre, ami nekem is igényem, más az életem, mint gyerekek nélkül, de sokkal jobb és teljesebb.

Szerintem elsősorban fejben dől el, milyen az ember sorsa - ha mártír akarsz lenni, az is leszel. Ha nyűgnek akarod látni a gyerekeket, a munkát, akkor az is lesz. És biztosan bele lehet fásulni, csak akkor meg kéne nézni, mit csinálsz rosszul, valószínűleg csak át kéne szervezni dolgokat. Nekem még a párom se nagyon segít, hiszen dolgozik, ráadásul rengeteget utazik, van, hogy egész héten nem látjuk, és még örülhetünk, ha csak az ország másik felén van, nem egy másik földrészen. De úgy szervezem a dolgainkat, hogy jó legyen mindenkinek, elsősorban a gyerekeknek, de nem feledkezem meg magunkról sem. Gyerekek, házimunka, munka, házasélet, sport, kikapcsolódás, kirándulás, olvasás, filmek, zene.... minden csak azon múlik, mit szeretne az ember és hogyan szervezi meg.