Szülők! Szoktatok azon gondolkodni, hogy rossz szülők vagytok-e? Ha mindenki jó szülő, akkor miért van ennyi kábítószeres, pornón nevelkedő, tisztességtelen, értékrendet nélkülöző, lézengő, céltalan, "neveletlen" fiatal, tinédzser?

Rossz szülők??De mennyi van,sajnos sokkal több mint hinnénk.Nézd csak meg,tele van ez az oldal is azzal,hogy hogyan nem hajlandóak egyesek még a gyerekeik anyagi igényeiről a fenntartásukról sem gondoskodni.Háta akkor szerinted az ilyeneket érdekli a gyerekük erkölcse lelke??

Tisztelet a kivételeknek,de nagyon sokan csak megcsinálják megszülik azt a szerencsétlen gyereket,aztán te erre én arra,a válás után pedig le van tojva,nevelje fel az anyja vagy apja,de sok külön élő szülő tojik a gyerekére.Az új párok nagyrésze pedig gonosz irigy és rosszindulatú a párja gyerekével,legszívesebben költeni sem engedne rá semmit.Szerinted magyarázat az,hogy nekünk sincs?Mert szerintem nem!Akinek gyereke van,köteles lenne felelőssége teljes tudatában felnevelni minden anyagi és erkölcsi igényét kielégítve,jó példát mutatva a gyereknek.

Nagyon tudom sajnálni a szerencsétlenül járt gyerekeket,akiknek szétesett a családjuk,és nem számíthatnak csak az egyik szülőjükre,vagy sok esetben senkire.Ha egy család normális körülmények között él,ott kizárt,hogy az általad felsorolt dolgokon nőnek fel a gyerekek.Kizárt,hogy ne venném észre ha rossz társaságba keverednének,ha kábítóznának,innának...stb...

Anyagi szükséglet kielégítése pénztárca függő (18:22-nek). Az még nem a világ vége ha nem tudunk extravagáns holmikkal ellátni a porontyokat, de ha normális,nyugodt családi környezetet, ahol minden embernek megvan a maga szerepe (az anyuka az anyuka, az apuka az apuka, stb), ahol minden ember egyenrangú, még a gyermek is. Olyan nehéz ma már igazán jó szülőnek lenni. Ranschburgi családi körülményeket megteremteni szintem már lehetetlen, S miért is? Futunk a pénz után, mert ugye fedél kell a fej fölé, s nem is mindegy mi kerül a tálba, persze a ruha teszi az ember, oh sorolhatnám. Rengeteg bla bla kerülhetne még ide.

Vagy a szülő hatalmas elvárást, követelmény támaszt a gyerkőce számára. Teljesíteni, mert én ezt képzeltem el, s a gyerek csak szenved. A szocializáció folyamata, óvoda, iskola, ahol az agresszív viselkedés megjelenik, s ezt otthon jól elmagyarázni, s megértetni nem könnyű.

Én azt nem mondanám, hogy láttam tökéletes szülőket, de azt igen hogy rosszat számtalanszor.

Én is sokszor gondolkodom azon, hogy jó vagyok-e, többször arra jutok, hogy nem eléggé, lehetné sokkal jobb. Az alap megvan: szeretem a gyerekemet, (majdnem) mindent megtennék érte. De néha mégis úgy érzem, valahogy nem az igazi.

Ahhoz, hogy az általad említett problémák kevésbé legyenek gyakoriak, arra lenne szükség, hogy jobban egymásra tudjanak hangolódni a szülők és a gyerekek. Főleg a szülőknek kellene megtalálni a közös hangot a gyerekkel, hiszen ők már voltak fiatalok, tudják, min mennek keresztül. És törődni kellene a fiatalokkal, akik nem kapják meg azt a szeretetet, amire szükségük van (együtt lenni velük, meghallgatni őket, érdeklődni - és mindezt ne kötelességnek érezze a szülő, hanem élvezzék egymás társaságát).

az én anyukám sokszor vívódik, h jó anya-e...

amikor leérettségiztem elköltözött a pasijához, a fickó lányát hozzám költöztette... hát az a két év sem volt egy habostorta, de túléltem (a csajról annyit, h igénytelen volt, nem takarított, bunkózott, bulit szervezett, direkt bosszantott, amivel csak tudott...)

szóval azon vívódik mindig anyukám, h nekem most milyen rossz, h egyedül hagyott, amikor még szükségem lett volna rá. tényleg hiányzott néha, de így legalább jobban örülök neki, ha találkozunk...

anyagilag mindent megad, talán túl sokat is, úgy érzem nem érdemlem meg... talán kompenzálni szeretne a pénzzel...

egyébként én jó anyának tartom, mert tisztességgel felnevelt, taníttatott, és mindig segített ha szükségem volt rá.