Meghalt a 27 éves lányom! Hogyan próbáljam túlélni?

Részvétem, biztosan borzalmakon mész most keresztül.

Ami már megtörtént, azt már nem lehet vissza csinálni (sajnos).

Tudom sovány vigasz, de lebegjen szemed előtt az, hogy a lányod nem ment el egészen. Ott hagyott magából egy részt, egy kislányt, akinek ezek után szüksége lesz rád!

Ne tedd. Temesd el a lányod, bármennyire is fájdalmas. Lehet, hogy nem leszek népszerű, és lehet, hogy fájdalmat okozom ezzel, de az élet megy tovább. A te életed, az unokád élete, a párja élete még tart. Az övé már sajnos nem.

Érthető, hogy te ezt nem akarod tudomásul venni. Azonban a halál az egy olyan dolog, amelyen változtatni nem lehet. Nem tudod megfordítani, hogy újra éljen és újra veletek legyen. Bármennyire fáj, el kell őt engedned. Nem most, még van idő "vele lenni". De nem építheted az elkövetkező életed annak, hogy őt gyászold, hidd el, a lányod sem várná ezt el tőled. Ő azt szeretné, hogy folytasd azt, amit ő már nem tud, hogy megvalósítsd azokat az álmokat, amelyeket ő szövögetett, de neki ez már nem adatott meg. Ehhez pedig nem módszer és nem megoldás az élethosszon át tartó gyász. Nem javaslom, hogy őrizd az urnáját, mint egy ereklyét, hiszen úgy méginkább nem fogod tudni elengedni. Pedig idővel erre lesz szükséged.

Most még tartsd magadban, de temesd el. Nem attól marad ő veled, hogy egy ereklyét, egy urnát őrizel tőle. Hanem attól, hogy emlékezel rá és éled tovább az életed, küzdesz azokért a célokért, amiért ő is küzdött. Van egy két éves unokád és az unokának van egy édesapja. Nehéz lesz, de a gyermeket fel kell nevelnetek, méltón elő kell készíteni az életre, hiszen az édesanyja is ezt szerette volna.

Kiszámíthatatlan, hogy mit hoz az elkövetkező pillanat. Hiszen egyszer elvesz, másszor pedig ad. Soha nem tudhatjuk, hogy mi következik. Az élet "igazságtalan". De egy jellemzője van: folyamatosan halad.

Most neked egy pillanatra meg kell állni, de ez a pillanat ne tartson örökké. Őrizd meg emlékét, zárd szívedbe őt, de ne zárd a szekrényedbe, ne zárd a szobádba.

Rettenetesen sajnálom. El sem tudom képzelni milyen szörnyű érzés lehet.. egy anya számára ez rettentő fájdalom lehet.

Azonban ott van az unokád, akinek szüksége lesz Rád. Ebben biztos vagyok.

Ismerek olyan családot, ahol a nő hazavitte a férje urnáját. Még a gyerek életére is nyomasztólag hatott. Sokkal szebb egy fénykép, ami emlékeztet rá és ami előtt gyertyát gyújtasz az unokáddal.

Erre gondolj most! Neki szüksége van Rád! Elvesztette az édesanyját.. összeköt benneteket ez a hiány és szeretet.

Engedd el azt, aki már nincs, de emlékezz rá. És az unokádban is őrizd az Édesanyjáról az emlékeit.

Hidd el, hogy nagyon hálás lesz érte..

Mondd meg az unokádnak, hogy meghalt az anyukája. Máshogy állnak hozzá a kétévesek! Ha te megadod mindazt a szeretetet, amire neki szüksége van, nem fogja tragikusan érinteni, mert nem lesz érzelmi űr a kicsi szívében. Csak ne állítsd be neki nagyon tragikusan, mert attól fogja azt gondolni, hogy ez valami szörnyűség. Most még mindent elfogad úgy, ahogy tálaljuk neki.

Megértelek és részvétem. A kicsinek óriási szüksége van most rád! Te vagy az egyetlen személy, aki biztosítani tudod neki azt, hogy ez a szörnyűség neki ne legyen törés. Szeressétek egymást!