Nagy családosok, főállású anyák, pár kérdésem?

1. Igen, elvárnám a gyerekektől, hogy segítsenek. Már egy háromévest is meg lehet tanítani arra, hogy a játékait összeszedje maga után - tőle nyilván nem várnék el ennél többet egyelőre.

A nagyobbaktól elvárnám, hogy a saját szobájukat tartsák rendben és tisztaságban. Nekik is jobb, ha megtanulják és nem neked kell utánuk is takarítani és pakolni.

2. Az apukának ugyanúgy kiadnék egy-egy feladatot.

3. A nagyobbak pedig a kicsikkel kapcsolatban segítsenek.

Én hagynám, hogy a két gyerek legyen egy szobában, ha a lányod elkezd kamaszodni, úgyis vissza akar majd költözni. Most pedig hadd alakuljon közöttük a jó testvéri közösség.

Nem vagyok főállású anya, de:

1./ Ilyen koru gyerekeknél nem várnám el a segítséget, de ha van kedvük elfogadom.

2./ Maximum a gyerekkel való játék, tanulás

3./ 10-12 év alatti gyerekre nem bíznék kicsit, maximum ha van kedve.

1. Igen, elvárnám a gyerekektől, hogy a szobájukat rendbe tartsák. Nem azért, mert nem akarom megcsinálni, és nem is azért hogy kiszúrjak velük, hanem azért, mert meg kell tanulniuk. Nyilván a kicsiknek segítenék, de a 10 és 12 évesnek ezt már tudnia kellene.

2. 5 gyerek mellett nincs szükség munkahelyre ahhoz, hogy az embernek sokszor lélegzetvételnyi ideje se legyen. Nem mennék minden nap, főleg hogy nincs rászorulva, mert az ápolónő ellátja.

3. A gyerekeket nem engedném összeköltözni, max megbeszélném velük, hogy pénteken szombaton cuccoljanak csak át egymáshoz. Így talán elégedett lesz mindenki.

3 vagyok, apuka kimaradt.

Apukától annyit várnék, hogy legyen jó férj és jó apa. Mindenkinek saját elképzelése, hogy ebbe mennyi segítség fér bele.

Nem várnék el tőle a házimunkába semmit, a gyerekekkel meg nyilván így is foglalkozik. Ezt se azért mert kell, hanem mert egy jó apának ez evidens.

Nekem 3 gyerekem van. Amikor már tudtak járni, akkor közösen rakodtuk el a játékokat. Később önállóan elrakodtak. Tudták, hogy addig ninss vacsi, vagy közös játszás, amíg széjjelség van.

Ké tévesen már "segítettek" a főzésnél is. Együtt hoztuk ki a kamrából a zöldséget, krumplit. Adta a kezembe, hogy megpucoljam. 5-6 évesen már ők is pucolták a zöldségféléket. Közösen öntöttük a szemétbe a hulladékot.13-14 évesene már egyszerű ételeket önállóan is tudtak főzni.

Már az 5-6 éves nagyobb gyerekre is otthagytam a kisebbeket, amíg én a konyhában vagy a fürdőszobában voltak. Ha elmentem otthonról, akkor természetesen nem.

A férjemtől nem vártam el a házimunkát. Csak annyit, hogy a holmijait ne hagyja széjjel, és este foglalkozzon a gyerekekkel is. Igaz, ezt magától is megtette.

Nekem 3 gyerkőcöm van szintén itthon vagyok már nagyon régóta. Nagylányom 14 lesz, kisebbik 11 lesz, a kisfiú nyáron lesz 4.

Jobbára a nagyobbik lányom fogom be, pl. portörlés, porszivózás, esetleg hacsak pár tányér, pohár van, akkor megkérem hogy mosogassa el, ha nagyon nincs kedvem. Kisebbik lányomnak inkább csak olyat tudok adni, hogy vidd le a szemetet, rakj rendet a szobádban, porszivozd fel. De rá nem igazán számithatok még, olyan egyik fülén be másikon ki. :) A nagyobbik viszont szivesen megteszi, ha kérek tőle, picire is sokszor vigyáz. Olyan mint egy igazi pótmama, imádja az öcsit, tiszta más tipus mint a másik lányom. Férjem nem mondanám hogy kiveszi a részét a házimunkából, de nem várom el tőle mert nagyon sokat dolgozik, meló, plusz otthon is maszekol. Szerintem sem kell napi szinten a mamát látogatni. Tessék mondani az elfoglalt rokonok is közbe ránézhetnek. Én megengedném,hogy összecuccoljanak. Két lányom is van hogy összeköltözik pár hónapra, aztán megunják és megint külön alszanak.

Nyugi, én a legjobb barátnőmtől kaptam meg, hogy kihasználom a nagylányom. Ez akkor volt mikor kisbaba volt a fiam, és neki is volt két héttel fiatalabb gyerkőce. Holott ő meg mindig azt panaszkodta, hogy semmit nem csinál a nagyobbik gyereke, nem bizhat rá semmit (annyi idős neki mint az én kisebbik lányom). Hát akkor most az a baj, hogy az enyém segit, vagy az hogy az övé nem? Az emberek irigyek, ha valami másnál működik nála pedig nem.

Szerintem az a normális ha bevonjuk a gyerekeket is, igy tanulják meg hogy mi a rend, hogy a por pl. nem magától tűnik el...Anno én is ennyi idősen takaritottam, gyerekre vigyáztam, sőt fiatalabban is, és nem azért,mert mondták, hanem jól esett,hogy megtanulhatom és hogy utána megdicsért anyukám.

Nem vagyok főállású anya, mert "csak" 2 gyerekünk van, de:

A lányunk 4éves, ő tesz rendet a szobájában, illetve,ha onnan kikerülnek a dolgai visszaviszi. Segít megteríteni evéshez és leszedni az asztalt. Ha van kedve pucol répát, krumplit, összekeveri a nokedlit, tehát 1-2 dologba be tud segíteni,persze ez neki még inkább játék. A tisztaruhát beteszi a szekrényébe, koszosat a szennyesbe. Míg főzök lefoglalja az öcsit, aki most 4hónapos. Szeret seperni, felmosni, törölgetni, úgyhogy ezekbe is besegít. De mondom, ezek nagyrésze nem kötelező még neki, csak a saját dolgai rendbetétele.

A kicsi értelem szerűen semmit nem segít be :)

Férj szokott segíteni. Szeret porszívózni, bepakolni a mosogatógépbe és kipakolni. A gyerekeket az esetek 90%ában ő fürdeti. A bevásárlást ő intézi. A szennyesét eljuttatja a helyére. Ha valamit észre vesz, elteszi, kidobja, feltörli,stb,stb. De ezek megint nem kötelező dolgok, ha ott hagyja, akkor megcsinálom. Általánosságban én csinálom a háztartást. 2 naponta főzök, minden nap ki van porszívózva, felmosva. Hetente portörlés. Mosás, vasalás mindennapos. Gyerekekkel közösen játszunk, tanulunk. Nálunk szerintem azért működnek a dolgok, mert nem kötelező. Egyikünk sem szereti a koszt, rendetlenséget, de nem élünk sterilminimál stílusban. És persze tudjuk,hogy ha megfogjuk, eltesszük, felmossuk,stb,stb, akkor nem halunk bele.

Ha nem feszülsz rá a dolgokra, sokkal könnyebben megy!