Miért van az, hogy ha a nő évekig hazudik a múltjáról és a férfi elhagyja, akkor a többség szerint a férfi teszi tönkre a kapcsolatot?

Feltehetek neked egy kérdést kérdező?

Mi lett volna, ha ÉLETE VÉGÉIG MEGTARTJA A TITKÁT A FELESÉGED?

Ha a párom ezt csinálta volna én is elhagynám egyrészt mert hazudott, másrészt mert nekem ez nem fér bele az elveimbe. Kíváncsi lennék a való életben mennyien bocsátanak ezt meg.

Biztos neki is lett volna más lehetőség de valami miatt mégis a könnyű utat választotta.

Kérdező, ha nem mondja el, hanem valahonnan máshonnan tudod meg? Akkor őt most duplán hibáztatnád, mert hazudott végig?

"ha a férjetek négyévnyi járás és az esküvő után vallaná be, hogy előttetek selyemfiú volt, azt ugyanígy tolerálnátok, vagy csak más kezével könnyű szedni a csalánt..?"

Én megpróbálnám megérteni. A körülményeit, hogy miért csinálta azt. Mikor ezekkel tisztában vagyok, és azt is tudom, hogy szerelemféltésből hallgatott-e idáig, és tudom, hogy minden másban megbízható volt, na akkor dönteném el, hogy tudok-e adni neki egy második esélyt. De ha szeretem, és tudnám, hogy ő is szeret és engem nem csalt meg, más lényeges dologban nem hazudott, akkor azon lennék, hogy megadjam neki ezt az esélyt.

Nem tudhatjuk, a kérdező felesége miért csinálta, amit csinált. Mivel nem ismerjük a körülményeket, ezért nem mondhatjuk rá alapból, hogy ja mert lusta volt rendes munkát vállalni és könnyebb volt neki ez. (Aki ezt mondja, valószínűleg fogalma nincs, mennyire nem "könnyű" az ilyesmi, mert szerintem biztos nem lehet az, ha az emberben van egy szikrányi érzés is.) A nők, akik védik, abból indulnak ki, hogy van egy fekete folt az illető életében, de már megváltozott, beleszeretett valakibe, akiről tudta, vagy legalábbis nagyon félt tőle, hogy elhagyja, ha megtudja az igazat. Ezért nem mondta el, mert a szerelem már csak ilyen önző. Aztán végül mégis elmondta, nyilván, mert igazából szeretett volna őszinte lenni, hogy akit szeret, az teljesen lássa őt és tudja elfogadni. Talán azt hitte a férjéről, hogy szereti annyira, hogy megértse. Na ez az az álláspont, ahogy egy nő reagál erre: kapásból érzelmileg (!) a nő, ez esetben az elhagyott feleség helyébe képzeljük magunkat. Rosszat csináltunk régen - szerelmesek lettünk - titkoltuk, mert féltünk, hogy elveszítjük, akit szerettünk - végül őszinték voltunk, hogy pl. ne máshogy tudja meg - elhagytak.

Ezt női empátiának hívják.

Kérdező, a te dolgod, mit teszel, én speciel csak azt nem értem, miért lenne az jobb, ha nem mondja el, és hazugságban éltek le éveket. Akkor a nő annyiban lenne más, hogy plusz még hazudik. És aztán, ha később kiderül...?