Házasság, család szerelem nélkül? Szerintetek működhet így?
Másfél éve van valakim, és megkérte a kezem. Nem igazán tudom, mit válaszoljak neki.
Jól megvagyunk, nagyon kedves, vicces, okos, a tenyerén hordoz, szeret, tisztel, és a szex is nagyon jól működik közöttünk. Az a baj, hogy én nem vagyok szerelmes belé. Szeretem emberileg, mint egy barátot kb, illetve annál azért több a dolog, mivel szexuálisan is vonzódom hozzá. Tisztelem, az értékrendünk is megegyezik, igazából kívánni se lehetne jobb kapcsolatot. Csak az a rózsaszín köd nincs meg, és nem is volt soha. Kb azt érzem iránta, mint amit azok érezhetnek a párjuk iránt, akik már 20-30 éve házasok. És tanácstalan vagyok, hogy beleugorjak-e így egy életre szóló dologba.
4 éve vagyok szerelmes valaki másba, és ez az érzés sosem fog elmúlni. Nem 18 éves tinilány vagyok, és nem az volt az első kapcsolatom/első nagy szerelem az életemben. Az eszemmel tudom, hogy az a kapcsolat nem volt jó nekem, és ha az ex könyörögne, akkor sem mennék vissza hozzá. De ettől még maga az érzés nem múlik el, és úgy tűnik, nem is fog soha.
A párom tisztában van ezzel, sosem hazudtam neki az érzéseimről, és még így is engem akar. Tudom, hogy szép, nyugodt, boldog életünk lenne együtt, csak hát tényleg fogalmam sincs, hogy a szeretet, megbecsülés elég alapja lehet-e egy házasságnak hosszú távon. Ti mit gondoltok?
29 N
Azt, hogy ha te tényleg elmondtad a párodnak, hogy nem érzel iránta szerelmet és az exeddel hogy állsz, akkor korrekt vagy. Én így hülye lennék megkérni a kezed, na de ez én vagyok. Ha a párod el akar venni így is, akkor egyben tudja azt is, hogy valószínűleg sohasem fogsz szerelmes lenni belé, és azzal is számolt, hogy még el is hagyhatod.
Legalábbis azért épeszű emberek tudják, hogy az ilyen kapcsolatok jó eséllyel végződnek válással. Mondjuk az esetek többségében a nem szerelmes fél az nem árulja el magát, megjátssza a szerelemet, ez a gyakoribb, és ez egyenes út a váláshoz. De sokszor ha tud is róla a másik, azt reméli, majd belészeret, majd változik. És ugye nem változik, és hát akkor is válás szokott jönni.
No de ha ate párod így is akar, akkor vagy nem bánja, ha majd váltok, jó neki is az addig-ameddig, vagy pedig fél az egyedülléttől és beéri így is és remeg, hogy vele maradj...
+
Aki azt mondja, hogy a "szerelem úgyis elmúlik idővel", az pont az a típus, aki eleve nem szerelemből házasodik, csak ráfogja, becsapja a párját ás sokszor még önmagát is. És amikor már a viták vannak, legegyszerűbb ráfogni, hogy elmúlt a szerelem.
Nem, nem, aki szerelemből házasodik, annál nem múlik el, max az intenzitása csökken, ha már nem tudnak meg egymásról új dolgokat és jól ismerik egymást. De alapvetően meglesz, ha nem fordulnak ki önmagukból és nem változnak meg nagyon.
Szóval működhet ha azt akarod, hogy működjön. De nagyon oda kell figyelned! Ha már neked nem jó (úg yértem nem vagy szerelmes), legalább neki legyen jó, és törődj vele, szeretettel!
Bár nekem nagyon úgy tűnik , hogy bár tagadod, de azért vagy vele, hogy legyél valakivel. Ilyet is durva kijelenteni, hogy mikor szeretnél gyereket. Ha még nem döntöttél egy társ mellett, akkor hogy tudod így eldönteni a gyerekszülés időpontját?
Talán csak beakarod biztosítani magadnak a gyereket?
Magadat ne csapd be! És egy gyereket se fossz meg a családtól/apától!
Nem csak a rózsaszín köd lehet szerelem.
Gondolom, nem véletlenül vagy vele másfél éve, hanem azért, mert jó! Biztos nemcsak baráti szeretet, különben nem kívánnád, nem vonzódnál hozzá szexuálisan.
Ha úgy érzed, hogy azért vagy vele, mert nincs más, akkor nem fog működni.
De ha azért vagy vele, mert boldog vagy mellette és őt akarod és el tudod képzelni, hogy x év után is együtt lesztek, akkor jó lehet.
Nem hiszem, hogy olyanok lennétek, mint egy házaspár 20-30 év után, mert ott elég ritka, hogy még rendben van a szexuális életük :)
A rózsaszín köd NEM szerelem. A rózsaszín köd fellángolás, a szerelem pedig az, amikor ismeritek egymást mindenhogyan, elfogadjátok a másik hibáit, egy hullámhosszon vagytok, közös céljaitok, elképzeléseitek vannak, tisztelitek, becsülitek a másikat. Nem túl jó dolog a kettőt keverni, mert a fellángolás után sokan pofára esnek, mikor rájönnek, hogy milyen is a másik valójában.
Szóval szerintem teljes mértékben működhet a házasságotok. Én arra tippelnék, hogy talán a külsőségek miatt nem vagy annyira belehabarodva, mint akarnád, tehát nem különösképpen a párod az "ideálod" külsőre. De emiatt butaság feladni egy jól működő, reális érzelmeken alapuló kapcsolatot. Persze csak akkor, ha megpróbálsz túllépni a kételyeiden.
Boldog akarsz lenni úgy igazán, vagy pedig egy kényelmes,unalmas életet,ahol mindig boldogtalan leszel?
Szánalomból mennél férjhez, aztán majd amikor már szexuális vágyat sem érzel iránta, akkor meg már megenné az egészet a fene....
20 év házasság után elváltam, mert megismertem az igazit. S noha ő fél év után kiszeretett belőlem, be kellett látnom, hogy a házasságom semmit sem ér. Elváltam.
12 éve boldog házasságban élek, de tudom, ha az a valaki megint csak egy fél évet adna nekem az életéből, habozás nélkül rúgnék fel mindent. Így tehát megértem a problámádat.
Soraid KÖZÖTT olvasva, nekem az jött le, hogy amikor sakítás történt, nem adtál időt magadnak a szenvedésre, hanem fejest ugrottál egy fájdalmocsillapító kapcsolatba. Ez hiba. Az érzéseket meg kell élni, akár örömről, akár emésztő kínról van szó. Ha nem tesszük, előbb-utóbb visszaüt.
Mindazonáltal az életet előrefelé éljük és hátrafelé ítéljük. Így tehát nem tudhatod, hogy az a szerelem volt-e a legnagyobb, vagy találsz szebbet is. Ha leragadsz ennél a pasinál, esélyed sincs rá, ha kockáztatsz és kivársz, talán találsz valakit. A házasságok 95%-a az előző sémára épül, és mégis működik. (Vagy válás lesz a vége.) Kb 5% az, aki nem alkudott meg, és kivárta a nagy őt.
29 éves korában már észreveszi az ember, hogy az élet nem egy végeláthatatlan adomány, hanem nagyon is rövid (és kibäszott keskeny) szelet a valóságból.
Hogy ebben az esetben melyik utat választod, abban segíteni nem tudunk, azt neked kell eldönteni.
" Boldog akarsz lenni úgy igazán, vagy pedig egy kényelmes,unalmas életet,ahol mindig boldogtalan leszel? "
" Kb 5% az, aki nem alkudott meg, és kivárta a nagy őt. "
Áruljátok már el, hogy mitől unalmas egy olyan kapcsolat, amiben megvan az egymás iránti feltétlen tisztelet és szeretet, és minden klappol? Komolyan nektek az a "Nagy Ő", aki után futhattok? Aztán meg kaptok a fejetekhez, mert fájt a pofára esés. És mi az izgalmas kapcsolat? Amiben azon kell rágódnod, hogy most megcsaltak-e téged, vagy nem? Hát aláírom, ez tényleg baromi izgi...
Miért ne lehetne neki a mostani párja a Nagy Ő? Ezt valaki sürgősen magyarázza el nekem, mert kezd kiveszi a hitem az emberekből.
24-es voltam.
Lehet nem kellene igen-t mondanod .. Ha 1,5 év alatt nem tudod mit érzel iránta ,az necces . Én nem vagyok híve és sosem volt rá szükségem ,de lehet esetetekben célravezető lenne ,ha kicsit szüneteltetnétek a kettőtök kapcsolatát . Akkor jobban átlátnád az egészet ,lehet rádöbbennél ,hogy nem akarsz a párod nélkül élni és mennyire szereted ,de az is lehet jobban éreznéd magad nélküle ,és örülnél annak ,hogy nem kötelezted el magad .
Száz szónak is egy a vége ,szerintem nem helyénvaló házasodni úgy ,hogy nem vagy tisztában vele 100%-san ,hogy te mit /kit akarsz !
Ne siettesd magad, hagyj még időt magatoknak, a jelenlegi helyzetben nincs értelme gyereket vállalni! De ne vesd el ezt a kapcsolatot, mert a leírtakból szinte minden megvan ahhoz, hogy boldog életetek legyen együtt.
Ha attól félsz, hogy majd pár év múlva jön a nagy Ő és te akkor eldobsz majd mindent miatta és már most sajnálod a mostani párod ez miatt, akkor nyugodj meg. A nagy Ő nem létezik, csak egy illúzió. Valaki aki észrevétlenül betoppan az életedbe, az érzések amiket érzel iránta egy rövig ideig elveszik az eszedet (ilyenkor kell nem feladni rögtön a régit). De aztán rájössz, hogy amit érzel, azt nem is Ő iránta érzed, csak kivetíted rá a saját vágyaidat, ami átmenetileg mindent jelent neked. De aztán egy reggel felébredsz és már tudod, hogy jól döntöttél, amikot azt választottad, aki szeret, megbecsül. És ha megvárod ezt a reggelt és nem hagysz ott rögtön csapot-papot, akkor először nagyon csalódott leszel ugyan és keserű, de közben tudni fogod, hogy mégiscsak jól döntöttél. És a kijózanodás biztos eljön és talán nem kell hozzá más, csak pár mondat egy levélben, amik külön-külön nem jelentenének semmit, de így együtt, egy helyen hirtelen világosságot gyújtanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!