Van valaki más is úgy, hogy azt érzi, nem az az Igazi, akivel él, hanem a múltból valaki? Túl lehet ezen lenni valahogy valaha?
A helyzet az, hogy 3 éve élek egy élettársi kapcsolatban, vagy egy fél éves kisfiúnk. Nem terveztük, de így alakult (őt nem bánom egy kicsit sem!!!). De a párommal nem vagyunk a legjobban. Nem is vagyunk rosszul, de inkább olyanok vagyunk mint két haver. Hiányzik sokminden. Legalábbis nekem. Ő ezt nem érzi és nagyon szeret. Tényleg nem lehet okom úgymond panaszra, de nem vagyunk egy hullámhosszon, ellaposodott a kapcsolat.
Megint egyre egyre többször jut eszembe egy volt élettársam, akivel életem legmélyebb időszaka volt a szakítás. 3 év együttélés után, esküvő szervezése közepette (babaprojekt is már bőven), kimentem 4 hónapra külföldre tanulni, ő meg egy hónappal a hazajövetel előtt skype-on közölte, hogy beleszeretett valakibe és elhagy, mire hazamegyek, a cuccaim anyukámnál lesznek. 10 kg-t fogytam abban a hónapban, úgy erőszakolták belém pár falat kaját egy hét után, rémálmaim voltak, nem aludtam, napokig a sírtást sem tudtam abbahagyni. Konkrétan még meg is alázkodtam előtte, mert napokig hívogattam, hogy ez egyszerűen nem lehetséges, minden annyira tökéletes volt, ennek nem lehet így vége, adjon nekünk esélyt, ne dobjon el egy hirtelen jött valakiért. Egyszerűen nem tudtam elhinni, ami történik. Egy évig nem tértem igazán magamhoz, csak rá tudtam gondolni, próbáltam új életet kezdeni, de semmihez nem volt erőm/kedvem. Dolgozni sem, mert ugyanaz a munkánk, sokat dolgoztunk együtt is, így arról is csak ő jutott eszembe.
Undorító módon lett vége az egésznek, és hihetetlenül nagyot csalódtam benne. De mégis egyre többször eszembe jut, hogy vele hogyan voltunk együtt, és rá kell jöjjek, még mindig hiányzik, még mindig nem sikerült túl lennem rajta. Valahogy úgy érzem, nekem ő volt az Igazi, csak ő ezt jól elrontotta. Azóta amúgy meg is bánta, egyszer vissza is akarta kérni magát, de akkor már együtt voltam a mostani párommal, és nem fogadtam vissza. De folyton itt motoszkál, hogy 1, érdemes-e egy olyan kapcsolatban maradnom még sokáig, amiben nem hiszek teljesen, és 2, el tudom-e valaha felejteni az exem, el tudom-e hinni, hogy mással is összeillhetünk annyira mint vele, vagy tényleg ő volt nekem az Igazi??
Volt így valaki más is? Segítenétek? Most már így lassan 5 év távlatából miért van még mindig itt a fejemben? Van valaki, aki ennek tudatában élte le az életét más mellett, hogy valaki mással jobban összeillettek, csak valamiért nem jött össze vele? Köszönöm a válaszokat.
válasza:Figyelj, itt egyvalaki hibás a kialakult helyzetért, és az te vagy.
Amikor még nem voltál túl az exeden (mert láthatólag még ma sem vagy), akkor nem kellett volna kapcsolatba kezdened.
Egy 1.5 éves, nem túl jó kapcsolatba nem kellett volna gyereket szülni. Megpróbálni meg lehet, nem is mondom, hogy el kellene vetetni, mert ő nyilván nem tehet semmiről, DE ha nem megy a jelenlegi társaddal, és nem tudjátok megjavítani, akkor szakítsatok, az ég szerelmére, mert a gyereknek sem jó, ha egy sz*r kapcsolatban vergődnek a szülei.
Az önbecsülésedet meg sürgősen helyre kellene tenned, mert az, hogy egy olyan ember után sóvárogsz, aki így otthagyott, semmibe vett, nem éppen jó jel.
Bizonyos szinten egyet értek veled, de néhány dolog, amit írsz, nem teljesen úgy van. Amikor megismertem a párom, akkor tényleg beleszerettem, nem gondoltam az exemre nagyon nagyon sokáig. Nem volt ez egy rossz kapcsolat, sőt, nagyonis jó volt az elején...aztán ugye később jöttek a dolgok, hogy milyen szinten, mikben nem illünk össze. Igen, a baba túl korán jött, de elvetetni nem tudtam volna, és hál' Istennek, mert őt mindennél jobban szeretem, és nem bántam meg, hogy ő van!!! Ez nagyon komoly.
Azzal pedig tisztában vagyok, hogy hogy elbánt velem az exem, nem is konkrétan utána sóvárgok, hanem azután, ahogy együtt voltunk. Úgy látszik, képtelen vagyok feldolgozni, hogy egy ennyire jól működő kapcsolatnak így lett vége, vagy hogy egyáltalán vége lett. Hozzáteszem, nem kezdeném újra vele. Csak iszonyatosan nehéz abba belegondolni, hogy mivan, ha többé nem lesz más olyan, akivel ennyire összeillenénk, mint ahogy mi voltunk együtt. De lehet, hogy tényleg én vagyok nagyon idióta...ezért kérdeztem, hogy volt/van-e esetleg más is így.
Nem akarlak személy szerint megbántani, de most mégis meg foglak !
Tipikus nő vagy. Önző és önsajnáltató.
Csak azért nyavalyogsz még mindig az exed miatt, mert ő hagyott el téged. Bezzeg, ha te hagytad volna őt ott, annak idején most bizonyára aranysárgára fényeznéd magadat, hogy milyen helyes döntés volt stb...
No de a női hiúságod még most is ott motoszkál benned.
Persze vissza nem fogadtad amikor visszakérte magát, mert akkor is a hiúság szólt belőled.Inkább szenvedtél és kerestél mást.
Most pedig a mostani párod életét , sőt az egész családod életét tennéd tönkre, mert "úgy érzed" nem ő az igazi.
Úrsiten, hová lett a mostani nőkből az önkéntelen és önzetlen hűség? A sírig tartó kitartás?
Tudományosan igazolt tény ,hogy a szerelem nem tart tovább 2-3évnél, s utána marad az összeszokás. Úgy látom most a második "szerelmi ciklusod" is a vége felé közeleg. Jönnek a szürke hétköznapok ,és te kezded keresni a kifogásokat, hogy mi miért nem jó.
Ha a régi pároddal már végképp nem tudjátok újrakezdeni, akkor azt javaslom maradj meg a mostaninál, tarts ki mellette. Ne csak a jóban,a rosszban is.
Másrészről megértelek és tudom miről beszélsz, amikor írtad hogy otthagytak. Én is átéltem ezt, csak férfi oldalról, pedig életem nagy szerelme és szinte ideális párja volt, mégis elhagyott és nem jött vissza.
Úgyhogy bocsi, ha nem tetszik az írásom, de az igazság fájdalmas.
(1 férfi)
válasza:4.:
Én egyetértek azzal kapcsolatban, amit a kérdezőről írtál az elején (mármint hogy önsajnálat, stb.), DE remélem tudod, hogy nem csak nőkből vannak ilyenek, hanem férfiakból is.
Mindemellett szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a "szerelem 2-3 évig tart" egy banális hülyeség, egyetlen tudományos kutatás sem állít ilyet, maximum a nők lapjában meg a blikkben olvashatod. Tudományosan a szerelem egy összetett fizikai és pszichológiai jelenség, amely nem csak 1 hormon termelődésének köszönhető, hanem legalább 8 kémiai folyamat dolgozik ilyenkor más módon. Ebből a feniletilamin az, amit szerelemhormonnak szokás nevezni, de ennél vannak sokkal fontosabb tényezők is, pl. az oxitocin, ami a hosszútávú szerelem kialakulásért felelős. Nem összetévesztendő a "megszokással", ugyanis az oxitocin felelős a vágy, vonzalom érzéseiért is.
Tudományosan akár az életünk végéig tartó szerelem is megalapozott, viszont szintén tény az, hogy nem megy magától, hanem tenni kell érte (rendszeres programok, törődés, izgalom, újdonságok azok, amik újra és újra felfokozzák ezeknek a hormonoknak a termelődését valamint az idegműködést).
biztosan igazatok van...önsajnálat. Hát alapvetően nem a kenyerem, de biztosan van benne valami. A párommal lehet, hogy azért "keresem a hibát" és zárok kicsit be, mert meg akarom magam óvni még egy ilyen töréstől...inkább valahol tudat alatt megelőzöm, hogy ne legyen mégegyszer ilyen kiszolgáltatott, megalázott helyzetben.
Azt nem értem, hogy az elmúlt években a szakítás után tényleg minden idegszálammal azon voltam, hogy elfelejtsem, megutáljam, csak arra gondoljak, amit tett, és egyszerűen nem megy. Amikor sokáig eszembe sem jut, akkor egyszercsak vele álmodom azt, hogy együtt vagyunk úgy mint régen. Nagyon mélyen van a tudatalattimban, és nem tudok ellene tenni. Tegnap is ez történt, ezért is tettem fel a kérdést, foglalkoztatott. És tényleg igyekszem a párommal úgy lenni, ahogy "kell". Csak sajnos azt érzem, hogyha nem lenne gyerek, szóval csak egy "sima" kapcsolat lett volna, már nem lennénk együtt :(
válasza:Megértelek, tavaly meg akartam halni, elhagyott a párom, mikor sosem voltam olyan boldog. Gyógyszert is szedtem egy ideig. Mostanra túlvagyok, persze előre megjósoltam, hogy vissza akar majd jönni. És így lett. Rájött, hogy én vagyok az "igazi", de nem kockáztatok még egyszer, elég volt túlleni rajta egyszer. Pedig most nincs senkim, ő meg szenved.
Az önismeretet javasolnám, hogy miért kötődsz oda. Lehet hogy jobban szól rólad, mint róla.
És nagyon megértelek, hidd el.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!