Van valaki más is úgy, hogy azt érzi, nem az az Igazi, akivel él, hanem a múltból valaki? Túl lehet ezen lenni valahogy valaha?

A helyzet az, hogy 3 éve élek egy élettársi kapcsolatban, vagy egy fél éves kisfiúnk. Nem terveztük, de így alakult (őt nem bánom egy kicsit sem!!!). De a párommal nem vagyunk a legjobban. Nem is vagyunk rosszul, de inkább olyanok vagyunk mint két haver. Hiányzik sokminden. Legalábbis nekem. Ő ezt nem érzi és nagyon szeret. Tényleg nem lehet okom úgymond panaszra, de nem vagyunk egy hullámhosszon, ellaposodott a kapcsolat.

Megint egyre egyre többször jut eszembe egy volt élettársam, akivel életem legmélyebb időszaka volt a szakítás. 3 év együttélés után, esküvő szervezése közepette (babaprojekt is már bőven), kimentem 4 hónapra külföldre tanulni, ő meg egy hónappal a hazajövetel előtt skype-on közölte, hogy beleszeretett valakibe és elhagy, mire hazamegyek, a cuccaim anyukámnál lesznek. 10 kg-t fogytam abban a hónapban, úgy erőszakolták belém pár falat kaját egy hét után, rémálmaim voltak, nem aludtam, napokig a sírtást sem tudtam abbahagyni. Konkrétan még meg is alázkodtam előtte, mert napokig hívogattam, hogy ez egyszerűen nem lehetséges, minden annyira tökéletes volt, ennek nem lehet így vége, adjon nekünk esélyt, ne dobjon el egy hirtelen jött valakiért. Egyszerűen nem tudtam elhinni, ami történik. Egy évig nem tértem igazán magamhoz, csak rá tudtam gondolni, próbáltam új életet kezdeni, de semmihez nem volt erőm/kedvem. Dolgozni sem, mert ugyanaz a munkánk, sokat dolgoztunk együtt is, így arról is csak ő jutott eszembe.

Undorító módon lett vége az egésznek, és hihetetlenül nagyot csalódtam benne. De mégis egyre többször eszembe jut, hogy vele hogyan voltunk együtt, és rá kell jöjjek, még mindig hiányzik, még mindig nem sikerült túl lennem rajta. Valahogy úgy érzem, nekem ő volt az Igazi, csak ő ezt jól elrontotta. Azóta amúgy meg is bánta, egyszer vissza is akarta kérni magát, de akkor már együtt voltam a mostani párommal, és nem fogadtam vissza. De folyton itt motoszkál, hogy 1, érdemes-e egy olyan kapcsolatban maradnom még sokáig, amiben nem hiszek teljesen, és 2, el tudom-e valaha felejteni az exem, el tudom-e hinni, hogy mással is összeillhetünk annyira mint vele, vagy tényleg ő volt nekem az Igazi??

Volt így valaki más is? Segítenétek? Most már így lassan 5 év távlatából miért van még mindig itt a fejemben? Van valaki, aki ennek tudatában élte le az életét más mellett, hogy valaki mással jobban összeillettek, csak valamiért nem jött össze vele? Köszönöm a válaszokat.